PöttyParádé

Bevallom ez a torta, mindig is kedves lesz számomra. Ő volt Panna keresztlányom első szülinapi tortája. Ráadásul az első marcipánnal bevont torta is, amit csináltunk. Sokat agyaltunk rajta Anyuval és a Nővéremmel, hogy milyen is legyen. Mindamellett tudtuk, hogy nem érdemes túl bonyolítani a dolgot, mivel  Cicalány legfeljebb csak a fotókból fog emlékezni rá. Azt is mondhatnám, hogy egy kicsit magunknak csináltuk. Először is, amióta az eszemet tudom, azt hiszem soha nem volt szögletes szülinapi torta a családban.

Azt hittem egyébként, hogy nehéz lesz beborítani, pont a szögletessége miatt, de meglepően könnyen ment. A pöttyöket pedig aztán igazán nem volt nagy ördöngősség megcsinálni. Beszíneztem a marcipánt, aztán szaggatóval különböző korongokat vágtam. Végül csíkokat szabtam a szalaghoz. Az eredeti terv az volt, hogy masni is lesz rajta, de sajnos ez nem valósult meg. Akkor még ugyanis nem tudtam, hogyan kell. Most már tudom, igaz, még mindig nem csináltam, de ami késik nem múlik. Egy igazi ékszerdoboz lett. Itt próbáltuk ki elsőként az olajos kuglóf receptjét, mint torta alapot. A fehér csokis mascarpone krémet pedig ha jól emlékszem a TV Paprika honlapján találtuk. Azt hiszem már nincs fent a recept, úgyhogy szerencse, hogy lekörmöltem. Azóta már ez a krém is átment egy kis variáláson, de csak egyszerűbb lett. Azért választottuk ezt a tésztát alapnak, mert sokkal puhább az állaga mint a piskótának. Igaz tömöttebb is, nemhiába kuglóf tészta.  A piskóta nekem mindig a fojtós, száraz piskóta tekercs emlékét idézte fel, ráadásul mindig rémmeséket hallottam arról, hogy milyen macerás dolog. 

Bátran mondhatom, hogy ez a tészta-krém kombináció merő tömör-gyönyör. Egyszerű volt, ámde nagyszerű is. Ráadásként a marcipán borítás...hát kalóriában ez sem szűkölködött. Pannát persze jobban izgatta a gyertya fénye, de szerintem ettől még nem veszített az értékéből. Ebben a tortában benne volt a szívünk lelkünk. Nagy lelkesedéssel és izgalommal fűszerezve. És ez talán látszik is rajta!