2014. január 15., szerda

Rainbow Dash és a szivárvány esete




Bogyó és Babóca lejárt lemez lett. Thomas is a homályban már. Idén új sláger van mindenki nagy örömére, a póni!

Egyszer valamikor, még november tájékán elhangzott a nagy kérdés Keresztlányom felé: "Pannácska mit szeretnél, mi legyen a szülinapi tortádon?" Mire ő: "Szivárvány!! Meg póni! De legyen rajta szárny! Meg szarv is!" ??? Ó remek! Egy hibrid pegazus és unicornis keveréke. Hívhatjuk akár "pegacornisnak" is. Vagy tán "unizus"?? Ráadásul szivárvánnyal együtt. Roppant egyszerű.
Utána néztem. A szárnyas, szivárványos póni tényleg létezik. Eh és még neve is van! Rainbow Dash, ha nem tudnátok, jó? Na de, neki nincs szarva! Most akkor mi legyen? Rakjak a gyermek elé egy hamis Rainbow Dasht kérésének megfelelően, vagy maradjak "valósághű", és másítsam meg kívánságát. Nagy dilemma volt ez! :) És aztán ott volt az a fránya szivárvány is. Mégiscsak látványosnak kellett lennie!


Na de nem ez volt a legnagyobb kérdés! Új játékszert kaptam a páromtól szülinapomra! Nah nem olyat! :) Tortásat természetesen! Ami nem más, mint egy airbrush festékszóró pisztoly. Le voltam döbbenve, mert nem nagyon beszéltünk erről az eszközről. Bár voltunk a Kricky nevéhez is fűződő  Cukorshown, ahol élőben láthattuk, mit is lehet ezzel a kis műszerrel alkotni, de sose adtam hangot arra vonatkozóan, hogy mennyire vágynék rá. És mégis, kaptam egy édes kis pisztolyt, amivel aztán kedvemre fújkálhatom a tortákat, ezzel lényegesen lerövidítve a készítési időt. És hát új perspektívába is állítja a tortakészítést, mint olyat. 
Tehát a nagy dilemmám az volt, hogy megpróbáljam e használni a Panna tortájához minden ismeret és előzmény nélkül, vagy várjam meg a tanfolyamot, mert azt is kaptam ám! (Erről egy következő bejegyzésben fogok írni!) Végül persze nem bírtam ki, a csábítás nagy volt. 
Íme első tortám, ahol az alapot airbrush-sal fújtam le. A hozzá nem értettség természetesen szembe tűnő. Gyönyörűen látható a torta összes hibája, valamint a foltokban megjelenő paca és az egyenetlen festékelosztás! Arról nem beszélve, hogy kissé harsány lett a színe, de sajnos a fehér festék ritka, mint a fehér holló ugye! Nem tudtam a színeken tompítani. De az enyém! Bevállalom!



A figurán rengeteget dolgoztam. Először is leszögezném, hogy eszem ágában sem volt kövér pónit csinálni. Egyszerűen így sikerült. Ráadásul az első verzió álló volt, de szegénykém oly nehezen viselte kövérségét, hogy a napok teltével egyre kisebb és tömöttebb lett. Gyakorlatilag vízilóvá avanzsálódott a paci. Na jó akkor még nem volt sörénye és füle sem. De a szeme....nos a szemével abszolút meg voltam elégedve. Fénye is van, pillázik is, király!

















Szóval ülő póni lett. Rengeteg sörénnyel, és végül egy oda nem illő szarvval. A háttérben szivárvány, domboldal, hegyről lefolyó patakocska. Jah és a halacska! Az Én Kedvesem csinálta, ezzel járult hozzá a tortához. Azok az izék ott a patakban...nem az aminek látszik ám :) Azok ott fodrok rendben?!?! :)

Elég súlyos tortácska lett ez amúgy. A burkolás természetesen marcipán, kifejezett kérésre. A tésztája kakaós piskóta, a töltelék pedig sztracsatella, szintén kívánság szerint. A csokoládés mascarpone krémből indultam ki, de itt most lecsöpögtetett tejfölt használtam mascarpone helyett, és durvára vágott étcsoki darabokat szórtam bele. Nem volt az olyan rossz.























Jah, és az átadás:
- Panna, mi van a tortán?
- Rainbow Dash!!! (Huh felismerte, siker!)
- Na de Judiiiit!! Rainbow Dashnak nincsen szarva! Hát ezt sem tudod?!?!
o_O



1 megjegyzés: