Dobogós Pavlova

Olyan régen írtam, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Rendesen elmaradtam a dolgaimmal, de a helyzet az, hogy az ünnepek előtti örvény teljesen magával rántott. Ez az időszak sajnos nem attól lesz emlékezetes számomra, hogy rengeteg volt a szabadidőm. De ennek is vége lesz egyszer tudom, túl leszek rajta és akkor majd egy másik időszak jön.

A cukrászdában gyakorlati időm felénél járok, nagyon élvezem, de nem könnyű. A legutóbb pl. én sütöttem a csupa csoki tortát. Nagy öröm volt ez nekem, hogy rám merték bízni ennek a sütinek az elkészítését. Igaz, hogy csak addig kísértem figyelemmel útját, amíg kikerült a sütőből és a behúzást már nem én végeztem, de voltam én olyan boldog, hogy csuda. Időközben mindenféle dologban lettem jártas. Reggel 5-kor a standolással, a hűtőpult feltöltésével kezdjük. Mindent írni, mérni, számolni kell, amit kiviszünk. A torta szeleteket is waxolni, feldíszíteni, feltölteni. Aztán ami adódik: bajazzó, diókocka, ischler áthúzása, gesztenyegolyó, gesztenyeszív mártása, marcipánburgonya készítése macskanyelv töltése stb. Néha helyet kapok a tésztás részlegen is, ilyenkor a reggeli pogácsák és a sós vágott készítéseben segítek. A karácsonyi időszak elég kemény volt. Döbbenetes mennyiségű bejgli készült, nem is tudom hova ment el ennyi! Egyre inkább látom, hogy a cukrászok élete nem fenékig tejfel és kemény meló áll mögöttük!

Na de! Hogy ne csak a panaszkodás legyen, igen örömteli élményben is lehetett részem pont ebben a cukrászdában, még december elején. Történt ugyanis, hogy hirdettek egy versenyt. Minden dolgozó bevihetett egy otthon elkészített süteményt, amit aztán névtelenül pontoztak. A legtöbb pontot kapott sütemény készítője pénzjutalmat kapott, a sütemény pedig felkerült  az ünnepekre a cukrászda kínálata közé. Hogy hogy nem, én is beneveztem. Na azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy szó szerint fel lettem szólítva, miszerint a kiírás rám is vonatkozik ám. Ezek után nem maradhattam szégyenben azzal, hogy nem veszem fel a kesztyűt. Iszonyú sokat agyaltam rajta, hogy mit is készítsek. Próbáltam olyat kitalálni, ami nincs a cuki kínálatában. Így hosszas agyalás után a Pavlova mellett döntöttem. Annak is a mini, egyszemélyes változatánál, mégpedig 3 réteg csokoládé ganache-zsal felturbózva, tetején gránátalma magokkal megszórva. Bevittem, bedobozoltam és egy életem egy halálom, leadtam.  Egy hét múlva mentem legközelebb és csak úgy mellékesen kérdeztem rá, hogy mi lett a végeredmény.

Nos nem! Nem lettem első vele, hiszen az túl szép lett volna nem igaz? Viszont 247 ponttal sikerült a 3. helyet bezsebelnie ez én Pavlovámnak, igaz holtversenyben egy gyümölcsös püspökkenyérrel. De a lényeg, hogy a 10 cukrász mellet ott virított a nevem a 3. helyen a falon és igazából 1 ponttal maradtam csak el a 2. helyezettől, míg az első 7 ponttal kapott többet. Az öröm leírhatatlan volt számomra. Ez elismerés volt mindenek felett. Állítólag nagyon finom volt, a tulajdonos is dicsérte, egy baja volt, hogy nagyon tömény lett a ganache a habcsókok között! Vajjal dúsítottam az összemelegített étcsokit és a tejszínt és tettem még bele 1-2 evőkanálnyi kakaóport is. Valószínűleg ez már túl sok volt és tömény lett az összhatás. Én azonban így is elégedett és igen büszke voltam. Eljátszottam én a gondolattal, de sose hittem el, hogy labdába rúghatok ebben a versenyben. Arra gondoltam, hogy vagy nagyon jól sikerül, vagy csúfosan elbukok. Nem buktam el! És ez új lendületet adott az akkora már igen elfásult lelkemnek.

Íme hát a Csokoládés Mini Pavlova, mely a holtversenyben a 3. helyet vívta ki magának egy cukrászdában!

Hozzávalók a tortához:

6 tojásfehérje
300 g barna kristálycukor
3 ek. kakaópor
1 tk. balzsamecet

Hozzávalók a csokoládékrémhez:

200 g écsokoládé
200 ml tejszín
1 ek. kakaópor
50 g vaj
A tálaláshoz az Arany-Ló papír fekete-fehér süteményes tányérjait használtam.

A sütőt előmelegítettem 140 fokra. Két tepsit kibéleltem sütőpapírral, amire annyi kb. 10 cm-es kört rajzoltam, amennyi ráfért.
A tojásfehérjét kemény habbá vertem, miközben kanalanként adtam hozzá a barna cukrot, amit előtte picit megdaráltam. Nem kell porcukor finomságra, de sajnos én még nem találtam finom szemű barna cukrot, ezért picit átdaráltam.  Minden egyes kanál után újra vertem a habot. Tettem ezt addig, míg a cukor tartott. Megszórtam a kakaóporral, és rálocsoltam az ecetet. Óvatosan összeforgattam a habbal. Egyenletesen szétoszlottam a megrajzolt körökön. Nekem elég sok lett ez a mennyiség, vastagabbra sikerültek a korongok mint amire szerettem volna. Eredetileg lapos vékony korongokat szerettem volna, de ilyenek lettek. Mindez persze csak esztétikai szempont lett volna. Kb. 40-50 percig sütöttem, inkább szárítottam a habcsókokat, majd hagytam őket a résnyire nyitott sütőben kihűlni.
A csokoládé krémhez felmelegítettem a tejszínt, majd beletörtem az étcsokoládét. Amikor teljesen felolvadt, hozzá kevertem a vajat, majd miután azzal is egyneművé vált, beleszitáltam a kakaóport. Hagytam kihűlni, de nem tettem hűtőbe, különben megkeményedett volna. Három habcsók lapra kentem a krémből, egymásra tornyoztam, majd megszórtam gránátalma magokkal. Ebből a mennyiségből emlékeim szerint 5-6 ilyen torony kijött.
A habcsók titka, hogy nem szabad kiszárítani. Kívül lehet, hogy keménynek látszik, de belül puhának és ragacsosnak kell lennie. Így nehéz belőni a hőfokot, hiszen ha miniket sütünk és nem egy nagy torta méretűt, akkor nem biztos, hogy kell az 1 órányi sütés és a hőfokkal is játszani kell. Egyes receptek 80-100 fokon sütik 20-30 percig.