2014. április 24., csütörtök

Meglepi torta, a Szörny Rt. jegyében



Hát ez is egy olyan torta, amit már nagyon régen meg szerettem volna csinálni. Egyrészt a technika miatt, másrészt pedig azért mert ez a torta ki másnak, mint az "Én Kedvesemnek" készült. 
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már nagyon is megérdemelte. Amióta ismerjük egymást, csak neki nem jutott szülinapi torta. Valahogy mindig kimaradt a szórásból a szentem. Pedig ha valaki, akkor Ő aztán megérdemli, mert rengeteget támogat ebben a számomra már sokszor őrültségnek tűnő hobbiban.



Így most úgy gondoltam meglepem, de nagyon. Szerintetek sikerült? Naná, hogy csak részben! Próbáltam én titkolni, hogy készülök tortával, de minden boci és csizmás kandúr tekintet ellenére valahogy nem akarta elhinni, hogy most sem kap. Hiába, nem tudok neki hazudni. :) Pedig még az "Ugyan Drágám!! Szerinted mikor csinálnám meg, amikor este 7-re érek haza az irodából?" kártyát is bedobtam. És Ő aztán tudja, hogy ez tényleg így van. De hát csak nem lehetett megtéveszteni, pedig még akár sikerülhetett is volna.
Történt ugyanis, hogy a délutáni grill party-val egybekötött családi összejövetel előtt sikerült még délelőtt becsempésznem a tortát a hűtőbe. Nem is tudta meg, hogy aznap már jártam nála. Én később érkeztem a partyra, mert előtte suliban voltam, ezért amikor megálltam a ház előtt, "Megyek meglesem a tortát!!" felkiáltással elém jött. Na és ezen a ponton be is jöhetett volna a tervem, mivel ugye nem volt semmi a kezemben. De hát após pajtás közbe szólt. Rögtön elszólta magát, hogy "Na azt ugyan lesheted, mert már bent van a hűtőben!" Nos, hát erről ennyit!


De tény, hogy maga a torta témája meglepte! Kapóra jött, hogy nemrég néztük meg a Szörny Egyetem c. rajzfilmet. Nem is tudom hogy került szóba, de még említette is, hogy Sully-t a rémisztő szörnyet biztos nem lenne egyszerű "megtortásítani". Merthogy a haverja, Mike Wazowski olyan snassz, abban nincs semmi kihívás. (Gondolja ő, de próbáljon meg összehozni egy szabályos labda formájú szörnyet egy hatalmas szemmel, hosszú lábakkal!) Na gondoltam, neki is vannak ötletei. De mivel  nagyon régen szerettem volna "szőrös" tortát csinálni, plüss macisat meg már rengeteget láttam, belém ütött a felismerés. Így készült el az ágyon heverésző (abszolút célzásnak szánt pózban), "rémisztő" Sully, valamint Bo, a kis embergyerek, aki meg csak azért sem akar megijedni. A filmet egyébként érdemes megnézni, mindkét részét, mert szerintem nagyon jó!


Innentől kezdve már csak a megvalósítás maradt, ami igazán "bagatell" volt. Nah persze! Nem is én lettem volna, ha nem kellett volna folyamatos problémákkal megküzdenem. Az ágy mákos piskóta lapok közé töltött citromkrémes mascarpone ízesítésű volt, marcipánnal burkolva. (Egyszerűen imádom ezt a kombinációt, az ember nem is gondolná mennyire finom) Az ágy végeket és a takarót airbrush-sal fújtam. Na igen, a szép olajzöld színt és a ráncolást még gyakorolni kell, hogy ne egy terepszínű, fos zöld valami legyen belőle, de a fej- és háttámla egész jól sikerült. Ahhoz képest, hogy az egyiket kétszer kellett megcsinálnom, mivel sikeresen lefröcsköltem kék ételfestékkel. Mondtam már, hogy mindig...., MINDIG ellenőrizzük, hogy a festékes flakon teteje jól le legyen zárva, mielőtt felrázzuk azt? Nah, hát a falam sem fehér már. :)

Maga Sully teste puncsmasszából készült, ami azért volt kihívás számomra, mert - fura módon - de még életemben nem csináltam puncs tölteléket. Sőt, azt sem tudom milyennek kell lennie, mert én személy szerint nem szeretem, ezért nem is eszem semmilyen formában. Egy kis piskóta maradék, lekvár, cukrozott narancs és citrom, mazsola egy szál se, cukorsziruppal, rummal nyakon öntve. Na jó egy kis kakaópor is van benne. Egy újabb pipa :) A szőr svájci habcsókos vajkrém. Hatalmas találmány, hiszen nagyon jó tartása van és nagyon finom is tud lenni, már aki szereti a habcsókot, meg a vajkrémet, a kettőt együtt meg pláne. Szóval ezt egy un. fűcsővel ellátott habzsákból nyomtam ki. Nagyon vágytam hogy kipróbáljam már. Mókás volt: "Nyom-húz-tovább megy! Nyom-húz-tovább megy!" Ezt mantráztam, miközben szőröztem. He-he!
Egyetlen gondom volt az egésszel. Nekem kicsit egybe folyt. Nehezen vehető észre a karja illetve a lába. És talán jobban megformázhattam volna a fejet. Kissé busós lett. Na de nem panaszkodunk, hiszen elsőre ez azért nem annyira rossz. Az "Én Kedvesem"  pedig el volt tőle ájulva! Mégiscsak megleptem! :)








3 megjegyzés: