2014. augusztus 7., csütörtök

Egy felejthetetlen nap...


Azt tudtuk, hogy nagyon nagyot akarunk alkotni, de ami történt, az várakozásainkon felüli volt. Ötven embert írtunk össze. Ötven ember, aki mind egytől egyig első kézből válaszolta, hogy ott lesz, eljön és ki nem hagyná. Ötven ember az ország minden tájáról: Orosháza, Hódmezővásárhely, Nagybánhegyes, Veszprém, Ajka, Székesfehérvár, Szászvár, Bikal, Dunaújváros, Pest. Igazából egy mondat indította el a lavinát! A Nővéremé (ki hinné? :)), aki egyszer csak azzal állt elő, hogy szervezzünk Anyunak egy meglepetés partyt. De olyat, amin aztán mindenki ott van.
- Mindenki?? - kérdem én.
- Igen, MINDENKI! Csinálhatsz Süti asztalt! :) - vigyorgott Ő :)
Nos valójában így kezdődött Anyu 60. szülinapjára szervezett meglepetés bulink.




Május környékén indultak a titkos tanácskozások, szövetkezések, a családtagok felkutatása, telefonszámok beszerzése,  időpontok egyeztetése. Barátok, rokonok, közeliek és távoliak, rég nem látott családtagok, kedves ismerősök a legfiatalabbtól a legidősebbekig. Valóban mindenki eljött, akit felírtunk a listára. Aztán amikor összeszámoltuk, pöttynyit megrémültünk, majd felkötöttük a gatyánkat és megcsomóztuk még kétszer is a biztonság kedvéért.
Tudtuk, hogy főzni nem akarunk, mert az nagy meló ennyi emberre. Ezért vagy étterembe megyünk, vagy keresünk valami menő szabadtéri helyet (vagy nem), ahová meleg ételt lehet hozatni. De azt is tudtuk, hogy ha a süteményeket, tortát mi csináljuk, azt nehezen fogjuk lenyomni bármelyik vendéglátó torkán. Így, már-már ott tartottunk, hogy az egész egy kertben lesz megtartva családon belül, papír tányérok, leterített plédek és olvadozó sütemények közepette....de aztán a kertet eladták. Akkor jött a pánik. Persze csak a részemről, mert Tesó halál nyugodt volt, vagy legalábbis annak látszott. Aztán egyszer csak az ölünkbe hullott a szerencse. Kaptunk egy nagyon jó helyszínt. Egy épület, amelynek van terme, konyhája!!!, a Duna partján van, játszótér a gyerkőknek stb. Világjó hely!! Na meg, hogy van konyhája 3 üzemi hűtővel, álmunkban sem mertük gondolni. A sok süti, a torta az italok hűtése mind meg volt oldva. Innentől kezdve már csak a fantáziánk szabhatott gátat. És hát nem nagyon szabott. Az italok tekintetében nem volt kérdés, hogy házi limonádé minden mennyiségben, szóda (a retro üveges verzióból is), pezsgő a köszöntésre, sör, vörösbor és persze aki röviditalozni akart, annak volt pálinka és Jager. A meleg étel svéd asztalon került tálalásra, kivéve a leves, amit minden asztalra felszolgáltunk. És hát a Süti Asztal.


Életem második Süti Asztala, Nővéremmel közös kooperációban készült. A kiinduló koncepció az volt, hogy mivel nyár van, az üde gyümölcs lesz a téma. A színek közül  a piros, a rózsaszín és árnyalatai, valamint komplementer színként a zöld és fekete fog megjelenni. Igyekeztem a tálalást ennek megfelelően kitalálni, a sütemények fajtája pedig tulajdonképpen közös elgondolás volt, bár azt el kell mondjam, hogy rengeteg verzió született, aztán ment a levesbe. Megbeszéltük, hogy nem visszük túlzásba, legyen sok fajta de kis mennyiségű sütemény, hiszen a ott lesz a torta, mint fő attrakció. Na, hát ez az elképzelés is ment a levesbe. Az utolsó napokban már ott álltunk, hogy "Inkább sütöttem még egy adagot, nehogy kevés legyen!" kezdetű mondattal hívtuk fel egymást. Végül is, az alábbi sütemények kerültek tálalásra (a fenti képen balról jobbra haladva) természetesen kis névtáblákkal megjelölve, mert mi nem zsákbamacskát kínálgatunk:

- Habkönnyű mini pavlovák, karamellizált barackkal, kétféle választható szósszal (karamell és erdei gyümölcs) és tejszínhabbal











- Lúdláb muffin - nagy kedvenc volt






















- Csokoládés-céklás, valamint Áfonya lekváros macaronok - előbbit úgy lapátolták, hogy alig hittem a szememnek, annál is inkább mert azt hittem kiverem vele a biztosítékot
- Házi készítésű pillecukor piros fehér és zöld színekben, amely meg sem közelíti a gumis, száraz bolti változatát








- Süti nyalóka fondannal áthúzva
- Levendulás keksz - az örök szerelem és igen, bejött!!
- Portugál tortácska fanyar lekvárral én imádtam
- Sós teasütemény - muszáj volt egy kis vizsgaanyagot bele csempészni
- Sajtos hajtovány
- Zserbó golyók






És természetesen a torta középen! A torta, ami életem első háromemeletese, ennyi főre, ráadásul első drótos cukorvirágaim ékesítették, melyre oly nagyon büszke vagyok.


A bazsarózsa, valamint a boglárka: imádtam csinálni, bár nem könnyű drótos virágot készíteni és sokat kell még tanulnom, de elsőre teljesen meg vagyok vele elégedve!



Az alsó szint diós piskótába töltött csokoládés-mascarpone krém meggyzselével, középen sima piskóta iszonyat finom pisztácia krémmel, felül pedig kakaós piskóta, citromos mascarpone krémmel töltve. Gondos tervezés, számolgatás, próbasütések, több látványterv rajzolása, rengeteg virág kipróbálása előzte meg a kivitelezést. Sok mindent előre megcsináltam, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen.
Előrelátó voltam a csipkével, a virággal, mindennel, amivel csak lehetett, hiszen előtte héten nyaralni voltam. Aztán persze elúsztam. Naná! Csak az nem jött közbe amelyik eltévedt valahol az éterben és nem talált meg engem. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy az ehető csipkedíszből még 2 csík sem éri körbe az alsó tortát és mivel természetesen ennyi idő alatt megromlott a massza, újat kellett kevernem. A burkolással nagyon megszenvedtem, hiszen most nem marcipánnal dolgoztam két ok miatt is. Először is mert fontos volt, hogy fehér legyen a 2. 3. szint és mert az airbrush és a marcipán ilyen melegben nem jó barátok. Nem csekély akadállyal kellett megküzdenem, hogy le legyen burkolva az a torta.

Így a sok váratlan esemény miatt olyannyira elcsúsztam, hogy némi kompromisszumot kellett kötnöm, ugyanis a középső tortát apró pici piros pettyekkel álmodtam meg, szegélyként dupla gyöngysorral..... de hát nem is én lettem volna, ha minden úgy megy, ahogy azt eltervezem. Na meg a szintkülönbség! Bár gondos számításokat végeztem, hogy elegendő szeletszám mellett a szintek között is meg legyen a 3-4 cm különbség, csak a jó ég tudja, hogy a 28 és a 21 cm-es formában sütött piskóták közötti 7 cm különbség!!!!! hol veszett el? A mai napig rejtély számomra.
De! A torta kész lett. És ez a legfontosabb! Ott virított az asztalon és nemcsak méretben, kivitelezésben volt ez első, hanem mert most sütöttem először Anyunak tortát. A körülötte lévő sütikkel, amelyek egy részét a nővérem vállalta be, élőben olyan összhatást adott, hogy magam is meglepődtem.
Tudom, hogy vannak hibái az asztalnak és a tortának is. Lehetett volna szebb pl. a körítés is. Tudom, hogy a profik ezt jobban csinálnák, de ez az enyém, a miénk és ami a legfontosabb: az Anyánk születésnapja alkalmából készítettük a két kezünkkel. A sok fáradság és idegesség pedig mind elszállt, amikor Anyu belépett a terembe, ahol az 50 ember tapssal fogadta. Négy család rokonsága gyűlt össze és ünnepelte őt, a 60. születésnapján. Mert megérdemelte!  Egyre csak azt kérdezte mindenkitől: Hát Te meg hogy varázsolódtál ide?
Hatalmas élmény volt és hatalmas tapasztalat minden téren. A konyhában aznap én voltam a "főnök". A helyszínen raktam össze a tortát, készítettem ki a süteményeket, közben jöttek a kis szorgos segítőim, hogy mit hova és hogy tegyenek és közben persze fogadtam az érkező vendégeket. Néhány órán keresztül úgy érezhettem magam, mint Gordon Ramsay bár remélem én senkivel sem ordítoztam :)


Valószínűleg nem olvassák ezeket a sorokat, de köszönettel tartozom azoknak az embereknek, akik a nagy napon segítettek és akik nélkül biztosan nem sikerült volna ilyen emlékezetesre ez a nap. A teljesség igénye nélkül:
Vikinek, akinek életem végéig vezekelni fogok a papír pomponok miatt :) és aki bármit megcsinált, amire kértem, úgy ahogy azt kértem és amikor már reménytelennek láttam a dolgot, akkor képes volt a tűzoltásra is. Neki köszönhetjük pl. a kis virágos asztaldíszeket.
Verának és Pistinek - akik kora reggel ott voltak a helyszínen - ügyesen, gyorsan nagyszerűen oldották meg a terítést és akik viszont profik lettek papír pompon készítésben :) 
Pistinek, akinek a helyszínért és a zenéért végtelenül hálásak vagyunk! Na meg kösz a Ramsay életérzésért! 
Meninek és Párjának, akik ha kellett lefoglalták a gyerekeket és akik szorgosan tépkedték a mentaleveleket a limonádéhoz.
Irénkének, aki a legnagyobb szövetségesünk volt. Nagyon furfangos módon elhitette Anyuval, hogy neki pont azon a napon lesz munka tréningje a szomszéd városban, így sikerült őt kocsival elhozni és nem kellett a buszon zötykölődnie. Sose felejtem el, amikor Anyu utolsóként meglátta Őt a tömegben. 
Köszönet Erzsi néninek, aki a leves felszolgálása közben bölcsen átvette az irányítást, mert akkor picit elúszni látszott minden.
Anitának, akinek már annyit hálálkodtam, hogy szerintem kitapétázhatná vele lakást, de...na, imádlak :)
Az "Én Kedvesemnek", aki hősies módon kitartott mellettem, állta az ismeretlen családtagok ostromát, ügyesen összegyűjtött mindenkit a találkozási ponton és sokat, sokat, nagyon sokat segített. Végül is jól bevágódott a családnál :) Hasonló módon sógoruram  is :)
Nővéremnek, aki végül helyt állt a konyhában a süti asztal érdekében és ahhoz képest, hogy a bulit megelőzően minden egyes nap egy kihúzott sütire számítottam, végül is csak a jégnyalókáról mondtunk le. Viszont, dupla adag hajtoványt sütött. Büszke vagyok rá.
Köszönet Mindenkinek, aki ott volt és örömmel, magától értető módon eljött, hogy örömet szerezzenek Anyunak a távolságok ellenére is.
És Köszönet Anyunak, aki mindezért nem rúgott minket bokán! :)
Mert én azt mondom, egyszer mindenkinek kell egy ilyen felejthetetlen nap...!


4 megjegyzés:

  1. Gratulálok, nagyon ügyes vagy!!! :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok! Iszonyat nagy munka volt, és tökéletesen hoztad a formádat! Puszi!
    Ezért (is) adok Neked egy díjat:
    http://izek-tortak-allatfajtak.blogspot.hu/2014/08/dij-nem-csak-virtualisan.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom mit mondjak! :)
      Próbálok megfelelni a feladatnak, köszönöm! :)

      Törlés