2014. szeptember 15., hétfő

Jó dolguk van a gorilláknak!



Legalábbis nekik tuti, mert a pálmafa alatt hűsölnek és alig várják, hogy ölükbe hulljon néhány banán. Ez a torta nagyon kedves volt számomra, mert újból olyan dolgot csinálhattam, amire még csak most kezdek ráérezni és ebből kifolyólag élvezem is. Ismerkedek a drótos technikával, Anyu tortájára már sikerült összehoznom egy bazsarózsát, amire azóta is büszke vagyok. De akkor még sokat szenvedtem ezzel a drótozással, kötözéssel, az anyag is ismeretlen volt, stb.


Viszont azóta, sikerült összehozni egy fantasztikus találkozót néhány nagyon kedves és általam igen szeretett baráttal, ahol is M@rti, az Ízek torták és más állatfajták blog írója megmutatta nekem a tutit. Egy kezdetleges kis orchideát sikerült összehoznom. Bár igaz, kissé hiányos lett, mert nem került rá valami bibe, vagy mi. J Hiába virág anatómiából még nem vagyok túl jó. Szóval ezek után vérszemet kaptam és rögtön ki is találtam, hogy a pálmafát csakis drótos technikával csinálhatom meg. És bejött. Ráéreztem. Megcsináltam a pálmafák leveleit, - igaz csak második nekifutásra sikerült megoldanom, hogy a drót ne szakadjon ki belőle - kiszárítottam őket, méretre vágtam, összefogtam a drótokat, majd úgy tekertem körbe virágszalaggal, mintha nem is én csináltam volna. Én mondom, gyönyörű lett. Büszkén mutogattam is az „Én Kedvesemnek” is, hogy nézd nézd, ugye szééép! Aztán megformáztam marcipánból a törzset, ráhúztam az összekötözött drótokra, újabb csodálat ült ki az arcomra munkám láttán és ezzel a lendülettel rá is fagyott. Ugyanis ezen a ponton el kellett merengenem egy csöppet, hogy vajon hogy stabilizálom azt a gyönyörű pálmafát a tortára. Merthogy arra nem gondoltam, hogy hosszabbra hagyjam a drótokat, annak érdekében, hogy beleszúrjam a tortába. Törzs le, saslik pálcika elő és hozzá kötöztem a pálmafacsokorhoz. Előrelátás és praktikusság kérem! Hol is lehet ezeket kapni? Mert vennék belőle egy kisebb mennyiségben.







1 megjegyzés: