2014. szeptember 3., szerda

Kertész lettem...



…fa helyett, virágot neveltem, legalábbis miniben. Ellenben az „Én Kedvesem” apukája, aki a napokban töltötte be 70. születésnapját a valóságban is nevelgeti virágait. Épp ezért testhez álló feladatot kaptam: készítsek egy tortát, valami kertészkedős-virágos témában. Merthogy „Fater” kertész volt és a ház körül a mai napig serénykedik. Fel is kerekedtem a netre, hogy találjak valamit a témában. Meg is lett, egy nagyon helyes kis bácsika üldögélt a tortán egy faházikó előtt, körülötte a virágágyások és cserepes növények. Meg is mutattam szívem választottjának és rögtön elejét is vettem a bonyodalmaknak, ugyanis egyből közöltem, hogy na, lesz virág, meg ágyás, cserepes növények meg ilyenek, de figurát nem tudok és nem is akarok csinálni. Erre Ő: "Miért? Hiszen csak egy télapót kell csinálj trikóban és rövid nadrágban!"





Hát így született meg „Fater” marcipánból: trikóban, rövid nadrágban és természetesen az elengedhetetlen papucsban. Merthogy Őt csak így lehet látni. És mivel humorom határtalan J (viccelek ám) nem hagyhattam ki a slagot a kezéből. Ugyanis akárhányszor keresztülcsörtetek a kerten - rendszerint a kezemben lévő doboz toronytól alig kilátva – mindannyiszor átesek a széjjelhagyott slagon. Gondolhatjátok… nekem, aki egy kész szerencsecsomag, ha utamba kerül egy rakoncátlan locsolócső, nos….




Mindamellett be kell valljam, hogy „Fater” várakozásaimon felül sikerült. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog kinézni, mert ha hiszitek, ha nem, kedves barátaim, Ő valóban így néz ki. Szóval a feladatot teljesítettem. Az apróságokat össze büngyürgettem (jó kis meló volt) majd eleget téve néhány vizsgakövetelményeknek, sütöttem egy tejszínes gesztenyetortát, (zselatinosat!!!! :) ) leburkoltam marcipánnal és felpakolgattam mindent. Hát ez lett belőle. És Fater? Tetszett neki! És még némi meghatottság is látszott az arcán. Megbújva, valahol a szakáll alatt J





1 megjegyzés: