2014. szeptember 1., hétfő

Virtuális díjat kaptam, amit virtuálisan lengetek és közben köszönetet mondok :)

Amikor elkezdtem ezt a bologot írni,  akkor még igazából nem is tudtam mi lesz vele a célom. Arra emlékszem, hogy csodálattal olvastam azokat, akik egyre szebb, finomabb süteményeket, izgalmas és új kreációkat tettek közzé. Egyiket azért szerettem, mert mindezt humoros tálalással tette, a másikat azért mert egyszerűen hihetetlen dolgokat hozott ki egy tortából, másokat meg azért, mert gyönyörű fotókkal tudta felkelteni az érdeklődésem. Aztán szépen lassan elfogott az örvény engem is. 

Kezdtem belefolyni ebbe a tortás dologba, és bár sose gondoltam volna, hogy mi minden kihozható egy tortából, egyre inkább azt éreztem, hogy ehhez hasonlót talán én is tudnék csinálni. Tudtam, hogy a rengeteg gasztro blog között az enyém megbújva, a sűrűben elveszve nem fog annyira kitűnni, ezért nem is hírverés, ismertség, hanem mindinkább a saját tapasztalataim megfogalmazása lett a cél: a nehézségek, izgalmak elmesélése és persze a végeredmény bemutatása, ami volt, hogy  jól sikerült és volt, hogy csúfos vereséget szenvedett. De ami a legfontosabb, és amire még gondolni sem mertem, hogy új barátokra leltem. Először csak virtuálisan, aztán személyesen is egyre több embert ismertem meg, akik hozzám hasonló tortás fanatikusak. Az egyik ilyen "őrült"  M@rti, az Ízek torták és más állatfajták írója, akinek alkotásai az elsők közt fogott meg, rengeteg inspirációt és tanácsot kaptam Tőle és egy hihetetlenül tüneményes személyiség. Neki köszönhetem hogy egy olyan közösségbe kerültem, ahol nagyon jó barátokra leltem. Én az antiszociális, aki nehezen ismerkedik, oldódik fel társaságban és kisebbségi komplexusok hadával küszködik. Ezektől az emberektől annyi mindent kaptam és nemcsak szakmailag, hanem emberileg is formálnak a mai napig. A tőlük kapott pozitív, vagy épp negatív, de mindenképpen támogató vélemények és tanácsok hatására azt vettem észre, hogy mintha fejlődnék valamicskét a torták terén (is), hogy talán van helyem ebben a világban és talán tudok is vele mit kezdeni. Ezért ezt a bejegyzésemet nekik ajánlom!

De ami ezt a bejegyzést ihlette, hogy a minap meghatódva olvastam M@rti egyik bejegyzését, amiben ezzel a virtuális blogger díjjal többek között engem is kitüntetett. Még sose kaptam díjat és megtisztelő, hogy felkerülhettem erre a listára, egy újabb pontot pipálhatok ki a bakancslistámon :) Megjegyzem, utána néztem és szeptember 6-án lesz 3 éve, hogy megírtam első bejegyzésemet, így még szülinapi ajándékként is felfogható. Köszönet érte M@rti!


És akkor a játékszabályok:

  1. Nevezd meg, akitől kaptad és köszönd meg neki!
  2. Ismertesd a szabályokat!
  3. Válaszolj az általa feltett kérdésekre!
  4. Jelöld meg azokat a blogokat (5-11 blogot), akiknek továbbadod a díjat!
  5. Tedd fel a kérdéseidet!
  6. Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

M@rti kérdéseire a válaszaim:

  1. Vannak nehéz pillanatok (napok) a tortázásban, amikor azt mondod: "soha többé torta!" ?
Haha!! Minden egyes tortánál! Teljesen mindegy milyen téma, vagy kinek csinálom épp. Szerintem még soha nem volta olyan tortám, ami simán ment volna. Valami gikszer közbe jön és akkor kiborulok, sokszor sírva is fakadok, elkezdem szajkózni, hogy én ezt nem tudom megcsinálni  és esküdözök, hogy ez volt az uccsó, csak ezt fejezzem be. Aztán persze alakul valahogy és amikor elkészül és látom az arcokon az elégedettséget, (néha még én is az vagyok) akkor már azon agyalok mi lehet a következő alkalom, amikor egy újabbat készíthetek :) Lökött vagyok, nem vitás!

  1. El tudnád képzelni az életedet, munkádat úgy, hogy ezentúl csak a tortákkal foglalkoznál?
Azt hiszem igen! Egyszer talán! Hisz ezért is vállaltam a sulit is. Persze ehhez nagyon sok munka, kitartás, folyamatos tanulás és nem utolsó sorban anyagi források szükségesek. Nyilván, ha az ember elhivatott, akkor semmi sem állhat az útjába. De ha még minden adott is lenne, ott az örök kérdés: van erre kereslet? Vajon tudok e annyira, hogy az emberek rám merjék bízni elképzeléseik megvalósítását születésnapi, esküvői, alkalmi torta formájában és időről időre meg tudok e újulni. 

  1. Ha nem torta, akkor mi lenne az, amivel még szívesen foglalkoznál/foglalkozol?
Hűha, hát én nagyon sok mindenbe belekezdtem és régen rengeteg hobbim volt, amik mára igazából csak azért morzsolódtak le, mert nincs rá idő. Nem tudom, ha ez nem lenne, vajon melyik teljesedett volna ki. De nagyon szerettem pl. rajzolni. Régen egész vázlatfüzeteket rajzoltam teli. Anyukámtól megtanultam varrni, amit azért mostanság is művelek néha napján, mert szeretem, ha a ruhám nem jön velem szemben. Évekig zenéltem, énekeltem bár nem hivatásszerűen, de hobbinál ez azért komolyabb volt. Néha nagyon hiányzik és sokszor töprengek, vajon mi lett volna, ha a fuvolázást akkor nem hagyom abba, hiszen tanáraim ígéretesnek tartottak. De volt egy rövid idő pl. amikor ékszereket próbáltam csinálni és mostanság a fotózás is nagyon érdekel. De ez utóbbi egyenlőre csak nagyon kezdetleges, inkább csak azt mondanám, megvan a szándék arra, hogy amit csinálok, azt méltó módon mutassam be, ha már a nagy plénum elé tárom.   

És akiknek szeretném tovább adni:
(Nagy bajban vagyok, mert szerintem már nincs blogger, vagy gasztro oldal, aki ezt ne kapta volna meg. (Tényleg, mi van ha olyannak ajánlom, aki már megkapta?) Ezért nem is személyes ismeretség alapján választottam, hanem inkább próbáltam összeszedni az általam nagyon kedvelt és olvasott oldalakat, természetesen a teljesség igénye nélkül. Remélem elfogadják tőlem - mint ismeretlentől - és nem küldenek vele a pokolba :) )

A Sütidoboz írójának, aki hihetetlenül inspiráló tud lenni és mindig kitalál valami új, de egyszerű - mezei ember számára is megvalósítható - finomságot.  Azzal, hogy receptjeit gyönyörű képekkel, részletes leírással és fázis fotókkal teszi közzé, nekem nagyon belopta magát a szívembe. Neki köszönhetem pl. a lemon curd-öt, amit már számtalan formában használtam fel tortáimhoz.

Praliné Zsuzsinak, a Praliné Paradicsom írójának, akinek nemcsak bonbonjai, hanem falatnyi, édes sütijei, fagyi kreációi is ámulatba ejtőek. Már nagyon szeretnék hozzá eljutni egy kurzusra. 

Citromhabnak, aki mindig olyan gyönyörű képekkel tudja a legegyszerűbb piskótatekercset is bemutatni, hogy rögtön kedvet kapok hozzá. Mézeskalácsai pedig olyan kifinomultak és gyönyörűek!

A Csak a Puffin írójának, akinek egyszerűen imádom a stílusát, a humorát, brownie variánsai pedig kimeríthetetlenek. És amúgy is: "csak a puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot!" :)

És végül, de nem utolsó sorban Csengének, a Csokipari írójának, akire még akkor bukkantam teljesen véletlenül, amikor épp cukrászként vizsgázott. Igen ígéretes és tehetséges cukrásznak tartom, akinek már most, ilyen fiatalon hihetetlen kreációk pattannak ki az agyából és szerintem egy főnyeremény lehet az újragondolt cukrászatban. Arról nem beszélve, hogy fotói mesések! Nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd mondjuk valamelyik országtorta kapcsán fogom hallani a nevét :) 
Remélem egyszer személyesen is lesz hozzá szerencsém, mint ahogy a fent felsoroltakhoz is.   


És a kérdéseim pedig, (remélem nem túl banálisak):

1. Hogyan, minek kapcsán alakult ki ez a szenvedélyed/hivatásod, mi késztetett arra, hogy belekezdj!
2. Van-e példaképed, vagy aki inspirál? Ki és hogyan?
3. Mi lehet az a maximum, magaddal szembeni elvárás, amit el szeretnél érni a hobbid/hivatásod terén! 

Én kíváncsian várom a válaszokat :)













3 megjegyzés:

  1. Jajjj...hol a válaszom? Pedig megírtam rögtön! (Lehet, hogy "közzététel" helyett "kilépést" nyomtam?! .... nem is én lennék)

    Jucus, már nem tudom mi volt az, de biztos, hogy csak jókat írtam Rólad! Maradj meg ennek a kis aranyos, kitartó, fáradhatatlanul újrakezdő-újrapróbáló (tortás praktikák terén) cukrásztanoncnak, akinek évek múlva a saját cukrászdájában kóstolgathatom a századszor is újrakísérletezett, és tökélyre fejlesztett finomságait!

    utóirat: az egész csapatot viszem Hozzád! ;-)

    VálaszTörlés