2015. május 19., kedd

Kajak egy torta...


... egy hobbi kajakosnak! Egy nagyon kedves barátnak ment meglepetésként!


Patrik - akinek volt szerencsém a cirkuszos, valamint a farmos tortát is készíteni - apukája volt most az ünnepelt. Meglepetésnek készült, a kérés annyi volt, hogy legyen rajta egy kajakos, mivel nemrég kezdett el hobbi szinten evezni. Hát én rátettem egy kajakost, aki talán még nyomokban hasonlít is rá. Alapvetően bírtam azt a kis figurát.






A tortával kapcsolatban több elképzelésem is volt, először egy szimpla szögletest akartam csinálni, amire feltornyozok egy kis domboldalt, aztán rábiggyesztem a kajakost. De ahogy alakult a figura, úgy változott a fejemben is a koncepció és megkívánta, hogy egy kicsit variáljak rajta. Így lett inkább egy vízesés szerű torta, aminek a tetejéről épp száguldozik A Kajakos.

Nos, hát az arányokat ne is nézzétek ;) Semmi pánik, magam is jól látom, hogy a kajakos kissé nagyobb, mint a mellette lévő 2 kis cefetnyi fenyő, amit így utólag visszatekintve nem is tudom milyen búbánatos meggondolásból tettem rá. Ráadásul nem is jó technikával "gallyaztam" meg azokat a szerencsétlen fenyőket - jó darabig nem is tudtam mi a bajom vele, míg egy szakmabeli barátom rá nem világított, hogy "máshogy kellett volna azt a fenyőt". A vízesésről is teljesen más elképzeléseim voltak, eredetileg fehérjemázból csináltam volna meg a hullámokat, de időhiány miatt maradtam az ecsetnél. De ami a lényeg, hogy szombat este kaptam egy sms-t a szóban forgó kajakostól, aki csak ennyit írt: "hát ez nagyon ááááááálllat!!!" Kell ennél több kérem szépen?! :)

Az ízének nagyon örültem, ugyanis a kajakos drága felesége narancsos csokival kérte a tortát. Végre nem szimpla csoki, hurrá!! Viszont első próba lévén kissé csalódott is voltam. Nekem nem volt elég intenzív a narancsos íz. A csokis mascarpone krémet vettem alapul, Reszeltem bele egy kis narancshéjat - mint ahogy a piskótába is - amitől kapott egy kis aromát és a folyadék egy részhét is helyettesítettem frissen facsart narancslével, ami viszont nem sokat dobott rajta. Ezért aztán még néhány narancsot kifiléztem és a gyümölcsdarabokat egy kis cukorral lekvárrá sűrítettem. Ezt végül nem belekevertem, hanem csak úgy belecsíkoztam töltés közben a krémbe. Bízom benne, hogy volt némi narancs feeling-je a dolognak, mert maga a krém engem annyira nem győzött meg sajnos. Viszont a piskótának narancs illata volt! 








Bezzeg ha két héttel későbbre kellett volna, akkor már tudom a tutit. Ugyanis egy fergeteges baráti találkozón volt szerencsém kóstolni egy narancsos csokitortát. Na az apám, az narancsos volt a javából. Úgyhogy el is kérem a receptet, hogy legközelebb tutira menjek! :)
Remélem azért ez is ízlett a vendégeknek. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése