Kis táska... vagy ridikül! Vagy retikül? ....... ahh legyen torta :)

Emlékszem, amikor elkezdtem ismerkedni a tortázással, akkor volt divatja a táska tortáknak. Úton útfélen találkoztam a hasonló hobbit művelő ismerőseimnél. Akkor kicsit féltem tőle, hogy mit is csinálnék, ha valamelyik drága rokon, vagy barát egy ilyen kéréssel találna meg. De aztán csak elkerült ez a téma. Úgy látszik mindennek eljön az ideje.

Kis kolléganőm kérte, hogy valami helyes kis táskát csináljak már neki az unokahúga részére. Be is zsongtam tőle rendesen, rögtön neki is láttam a keresgélésnek. Abban megegyeztünk, hogy semmi extra. Régóta szemeztem már ezzel a ridikül szerű táskával. Azt hiszem Jessica Harrissnél láttam ehhez hasonlót és persze az tetszett a legjobban hogy olyan kis egyszerű, de bájos. Így amikor megmutattam, hogy ilyenre gondoltam, rögtön szabad utat is kaptam.

Sokat agyaltam a töltés módján, mert mindenképpen álló táskát szerettem volna. Azon agyaltam, hogy töltsem be rendesen keretbe, majd csapjak le két szemközti részéből egy-egy karéjjal, vagy már töltés előtt vágjam le a piskótát és kezdjem el állítva egymásra tölteni a rétegeket. Az első verziónál maradtam, bár lehet hogy nem kellett volna.

Gondoltam így legalább az íves része szép marad. Ha állítva töltöm tuti csálé lesz, mert nem tudom keretbe tölteni. Szóval egyszerűbbnek tűnt először tölteni, majd utána felállítani. Nos, a csokis-mascarpone krémmel lehet nem is lett volna semmi bonyodalom. De ez itt málnás-mascarponéval van töltve, ami nem annyira masszív. Reméltem azért hogy egy éjszakányi kifagyás után nem lesz vele gond, de könnyelmű gondolat volt ez a részemről. Amikor megpróbáltam felállítani - elismerem ez így tök furán hangzik :) - szép lassan elkezdett rogyni és dőlni hátra. Talán az is gond volt, hogy túl keveset vágtam az aljából és kis felületen kellett megtartania a súlyát. 

Azért el kell mondjam kissé kezdett görbülni a szám. Ha lefektetem, azt kudarcként élem meg, ebben teljesen biztos voltam. Így beékeltem egy kis levágott piskótával hátulról, hogy ne dőljön tovább, majd rohamos gyorsasággal lekentem vajkrémmel és bedobtam a hűtőbe. 10 percenként ellenőriztem hogy áll e még. És képzeljétek el!!!! Állt!!!  

Úgyhogy azzal a  lendülettel el is kezdtem burkolni. Tudjátok ti, hogy mennyire szívás leburkolni egy ilyen izét??? Elárulom: óriási szívás! Alul simára burkolni esélytelen volt a behajlás miatt, egyik helyen rásimítottam, másik helyen feljött. Arról nem beszélve hogy marha nagyra kellett nyújtani a burkoló anyagot mivel ugye ez egy magas torta. De sokat nem cicózhattam vele, mert kezdett felolvadni a vajkrém páncél, úgyhogy kis küzdelem után feladtam, hogy sima legyen az alja, reméltem, hogy a szegéllyel majd mindent eltakarok. Hűtőbe vissza. Innentől kezdve még jobban aggódtam, hogy felborul, mert akkor már a burkolás is sérül és ahhoz semmiképp sem volt kedvem, hogy újra csináljam. Nesze Neked hőn áhított táska torta, mi?

Én nem tudom hogy hogyan, a csillagok együtt állása, vagy a keleti széllel jött boszorkány, esetleg a holdtölte csinálta, de a táska végül nem dőlt fel. Sőt! jó pár kilométerre buszozott, mire eljutott a célszemélyig. Háhh!!! Na ezt kapjátok ki! Én győztem!

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!