El sem hiszem, hogy megcsináltam. Pedig ki ismer, az tudja, hogy ez a legmumusabb kategória nálam...
De valahogy mégis kész lett és elsőre nem is lett annyira szörnyű. Én már annak is örülök, hogy legalább hasonlít rá. Mert ugye hasonlít rá? :)
Szóval féltem tőle rendesen. A legnagyobb problémám az volt, hogy milyen méretbe csináljam, hogy az arányos is legyen. Nagy nehezen találtam egy képet egy játék VM-ről és azt nyomtattam ki minden oldalról. Szögletes tortából vágtam ki az alapot és a maradékokat szokás szerint addig pakolgattam amíg valami nem lett belőle..
Mondjuk itt volt egy kis parám, rátettem a sablont és álltam fölötte. Előzőleg kértem az én Kedvesemet, hogy segítsen már, mert neki jó a térlátása. Át is jött aznap, de miután lerogyott a kanapéra gyakorlatilag vége volt mint a botnak. Mondom akkor segítesz ugye? Erre ő: "Persze!" és feküdt tovább. Úgy felhúztam magam, hogy fogtam és belevágtam én. Erre megkérdezi: "Most akkor elkezdted? De hát segítek!" Mondom a kanapéról? Esetleg átlátsz a hátamon? Nem gyengén akadtam ki, mire sikerült feltápászkodnia és 1-2 helyen beleigazított illetve szólt, hogy hol hiányoznak még részek, illetve mi nem jó még.
Szóval valahogy így, nagy veszekedések közepette készült el ez a szerencsétlen Villám Mqueen, ami végül azért csak kirajzolódott a piskóta kupacból. Amúgy csokis mascaropne ízben készült és a képen lehet nem látszik, de igen méretes volt. Viszont ezeket a formatortákat egyszerűen nem lehet kicsiben megcsinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése