Vérszemet kaptam a legutóbbi gőzmozdonyos tortám után, így újra pisztolyt ragadtam és ezúttal egy Harley Davidson-t "prüsszentettem", ezúttal egyedül. Szerintem nagyon állat lett és hogy valóban így volt-e, az most kiderül.....
Előző bejegyzésemben beszéltem arról, hogy új technikát sajátítottam el. Drága Barátom, Dorián jóvoltából - akinek zseniális munkáit továbbra is megtaláljátok az Airbrush D'Cake facebook oldalon - olyan távlatok nyíltak előttem airbrush témában, hogy nehezen tudok egyenlőre másban gondolkozni. Eredetileg úgy volt, hogy meggyurmázom a motort, de újonnan szerzett ismereteimnek köszönhetően sokkal jobban izgatott a festett verzió.
Kicsit mondjuk zabszemmel indultam neki a dolognak, mert ezúttal nem volt ott a hátam mögött a mesterem, de a torta az én Kedvesem Németországból haza látogatott nővérének kérésére készült nem kisebb alkalomra, mint párja 50. szülinapjára. Úgy gondoltam, ez egy remek lehetőség, hogy megpróbáljak megbirkózni a feladattal. Bernd-nek, az ünnepeltnek 2 nagy hobbija van. A hajózás és a motorozás. Hajós témában mát készítettem neki is és Csillának is tortát, így azt most hanyagoltuk volna. Ráadásul nemrég lett Bernd egy HD büszke tulajdonosa, így abban maradtunk hogy moci lesz most a téma. Tényleg úgy indultunk neki, hogy majd egy fondant motor lesz a tetején, olyan tortákat is kerestünk. Aztán átküldött egy fotót az ominózus motorról és akkor bekattant. Előtte héten fújtam meg a gőzös képét Cicafiúval (alias Dorián), aminek az élménye annyira bennem volt, hogy nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ezt a képet de megfújnám. (ez mondjuk igen nagyképűen is hangzik az én számból, mert ezt azok szokták mondani, akik vérprofik már ebben a technikában és amint meglátnak egy arra érdemes képet, rögtön kézbe fognának egy pisztolyt, nem igaz, Anita? :) )
Szóval módosítottam a koncepción - amit először nem is mertem elmondani Csillának - és "egy életem egy halálom" csatakiáltással kezdtem neki, s csak reméltem, hogy sikerülni fog annyira, hogy amikor meglátja, már nem fogja sajnálni, hogy ennél a verziónál maradtam.
Naná, hogy kétszer kezdtem neki. Az első verzió kb. akkor ugrott a kútba, amikor a kontúrozás fele már megvolt és konkrétan a kereket rontottam el, de nagyon. Valójában ez elejétől éreztem, hogy nem jó úton haladok, mert már a képet sem sikerült rendesen átrajzolni a cukorlapra. Mondanám, hogy egy lendülettel gyűrtem össze a cukorlapot, de hát ez a szó szoros értelmében nem történhetett meg :) Újra tábla következett.
Nagyjából az első fázisnál nyugodtam meg először. Ekkor éreztem először, hogy ebből rossz már nem lehet, igaz még bármikor elrontható. Itt már a kontúrozás befejező szakasza látható, és jöhet a háttér kitöltése/színezés. Fantasztikus ez a technika, nagyon megszerettem. Szeretek ecsettel festeni, de ez egy teljesen más világ. Rengeteg lehetőséget rejt és nagyon nagyon látványos. Miközben fújtam, az volt az érzésem, hogy profi vagyok. Persze nem, de ad egyfajta önbizalmat ez a kis szerkezet. Közben azért forró drótban voltam mentorommal, küldtem neki a fázis fotót és ő megerősített abban, hogy jó úton haladok, de közben el is látott jó tanácsokkal, főleg a háttért illetően. Persze voltak necces helyzetek, miért is ne. Konkrétan lábon kihordtam egy infarktust, amikor a kontúr munka vége felé jártam és "köpött egyet a pisztolyom", vagyis a benne felgyűlt víz egy váratlan, ám határozott köpettel rácuppant a kép kellős közepére, örökre nyomot hagyva. Szemöldököt befonva hívtam fel újfent Cicafiút, hogy ezzel mifenét lehet most akkor csinálni?? Amolyan rendőri határozottsággal szólított fel: "Cicahinnyó, nyugodjál le a p..ba!! Még nem rontottad e!l" Ez mondjuk felért egy virtuális pofonnal, amitől felszállt a pánik köd és rákapcsoltam egy olyan bigyót a pisztolyra, amit pont azért kaptam tőle, hogy ezeket az malőröket elkerüljem. Na azt mondjuk ne kérdezzétek, miért nem raktam már rá az elején. Ez számomra is rejtély.
Mindezek után némileg lenyugodva fejeztem be a képet és hát mit is mondhatnék!! Miből lesz a cserebogár? Imádtam! Innentől bárkinek mutattam meg, első reakció alapján tudtam, hogy jó lett!
A tortát, ami végül kávés ízű lett, feketére burkoltam stílusosan, és mivel egy HD logo is került rá, nem volt kérdés, hogy a színével szegjem le. Raktam még egy kis csavart bele, mert megcsináltam a HD logoját úgy, hogy beleszerkesztettem Bernd nevét, amit végül ostyalapra nyomtattam! Ennél személyre szólóbb már nem is lehetett volna.
És a reakció? Nos! Képzeljetek el egy morcon, magának való, ízig-vérig német embert, akin gyakorlatilag semmilyen érzelemkinyilvánítás nem látható. Amikor az asztalra tettem a tortát, olyat kiáltott meglepetésében, hogy még magam is meglepődtem. A gyermeki csodálat, a meglepettség, az öröm mind-mind egyszerre volt fellelhető az arcán.
Majd odajött hozzám és csak ennyit tudott mondani: "Judit.....?!" Aztán megölelt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése