Zsuzsi és Gergő tortája, egy szeptemberi narancsos damasztos üdeség

Újabb pár keresett meg esküvőjük tortájával kapcsolatban. Még szeptemberben készült ez az általam csak narancsos virágos üdeségnek nevezett torta, amikor a nyár még az utolsó, szép, ismerkedős hangulatú estéket ontotta magából.

Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy a műhely induló évében ennyien bízták rám életük egyik legfontosabb eseménynék egyik leglátványosabb elemét, az esküvői tortát. Volt aki már év elején megkeresett, volt aki az utolsó héten riadt rám, de volt olyan is, akinek kicsit különlegesebb igényei akadtak ízek tekintetében. Igen, azt hiszem emlékezetes marad ez az esküvői szezonom is.

Maga a torta sem marad emlékek nélkül, s ha ránézek nemcsak a mosolygós, csupa kedves pár jut eszembe róla. Akkor tájt tombolt az indián nyár, amikor még este, pólóban lehetett barangolni a belvárosban, és nem indult még be annyira a szeptemberi nyüzsgés. Volt aki szabadságát töltötte, volt aki nemrég jött vissza róla, és a város még viszonylag nyugodt, kellemes légkört adott találkozásokra, beszélgetésekre, céltalan sétálgatásokra. Emlékszem, hogy különlegesen szép volt az a pár nap!

Életem legszebb nyaralásáról tértem vissza én is, Pisa-tól Provance-ig barangoltam, izgalmas és mesés városok, ódon falvak, learatott levendulamezők közt, amiről remélem lesz majd időm egyszer írni is. Így hát viszonylag kipihenten tudtam neki kezdeni Zsuzsiék tortájának, ráadásul két virágból egyet már előre sikerült megcsinálnom, így a lelkiállapotom is sokkal nyugodtabb volt. Egy darabig. Egészen pontosan addig, amíg meg nem gyűlt a bajom az egyébként egyszer már sikeresen alkalmazott damaszt minta felhelyezésével. Hát miért is ne.

Igazán nem számoltam azzal, hogy ezen fogok megcsúszni, hiszen ezt egyszer feketében olyan szépen sikerült produkálnom, igaz ott némi technikai malőrt követtem el azzal, hogy a felesleges részeket nem szedtem ki a mintából, így igazából nem érvényesült a damaszt. Na de milyen jól sikerült felhelyeznem elsőre! Épp ezért totál kisimulva indultam neki másodjára. Nagyjából az ötödik sikertelen próbálkozás után, mikor is a szilikon mintából erős keményítőzés és papírvékonyra nyújtás után sem akart egyben kijönni a fondant és rajta maradni a tortán, nos kezdtem kissé frusztrált lenni. Nem adtam fel.

Nagyjából még ötször futottam neki, de akkor már olyan szintű keményítő adagot gyúrtam bele a lágy fondantba, hogy esküszöm attól fakult ki a színe is, mert hiszem, hogy sokkal erősebb narancssárgára színeztem. Nagyjából ez lehetett az oka az ellágyulásnak is, mert a fondant csak nyúlt és nyúlt, de a tortán maradni nem akart. Így jókora adag keményítő belegyúrása után - amitől persze kezdett kiszáradni -  sikerült nem kevés idő alatt felimádkoznom a mintát a tortára. Nos, a 2. óra után már nem számoltam mennyi ideje is. Alvás most sem volt, bár esküvői tortáknál ez nálam már szinte menetrendszerű, pedig nagyon szerettem volna ígéretemhez híven néhány órácskát megpihenni. Na, talán majd a következőnél. 

A kérés az volt hogy középen damaszt minta legyen, alul pedig narancssárga csíkok, valamint a virágok. Szeretem az ilyen tortákat. A tetejére került utólag egy dísz is. Alul csokis mascarpone, középen málnás mascarpone, felül pedig friss citromos töltelék rejtőzött. Szerintem jó kombó volt.

A torta végül elkészült és volt súlya. Emlékszem a vőlegény picit megrogyott alatta, de valószínű csak nem számított rá, hogy ennyire súlyos egyéniség. Kétségtelen, volt benne cucc bőven. Kaptam is képeket, amit nagyon köszönök, így láthattam végleges formájában is a tortát.

Zsuzsi, Gergő, megtiszteltetek azzal, hogy én készíthettem el a tortátokat, és sok boldogságot kívánok Nektek a jövőben. 

És miután a tortát leadtam, még mindig tombolt a késő nyári varázslatos hangulat és a kellemes fáradsággal telt sétálgatós szombat. Jól emlékszem...  

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!