Amikor végre nem formatortában kérik, hanem figurában a tetején. Mert ezt is szeretem... sőt!
Amióta Panna keresztlányomnak elkészítettem sokak szerint tortás pályafutásom egyik legjobb tortáját Fogatlant, csaknem ugyanannyian érdeklődnek iránta, mint a Jégvarázsos, vagy Katicalányos torták után. Idén talán már 4. replikációjánál tartok. Na de ennél az esetnél végre nem formatortát, hanem figurát kellett csinálnom a tetejére. Bevallom, figurában sem először készítettem el, de annak bemutatása valahogy elmaradt, ott a formatorta mellé kértek egy plusz figurát is, amit aztán elraktak emlékbe.
Itt most kifejezetten az volt a kérés, hogy a tetején legyen Fogatlan. Lassan őt is már fél kézzel csinálom, főleg, hogy sikerült egy nagyon jó technikát találnom a kiterjesztett szárnyát illetően, így itt az is megmutatkozik, ellenben a formatortánál.
A torta kissé sötét lett, pláne hogy 10 éves kislánynak készült, ezért meg is ijedtem, amikor az apuka átvette, mert látható volt az arcán, hogy meglepődött a színe láttán. Meg is kérdezte, hogy ebben egyeztünk-e meg a feleségével. Konkrét színben nem egyeztünk meg és igaz, hogy rám lett bízva a kinézet, de bevallom, hogy eredetileg én sem szántam ilyen sötétre. A cél az volt, hogy szürkés-fehéres, márvány mintázatú legyen, ami a sziklát imitálja. Fogatlan ugyanis egy szikla tetején ül. És mielőtt még valaki azt gondolná, nem tudom rendesen leburkolni a torta oldalát, akkor mondanám, hogy ez direkt ilyen, a sziklák miatt.
A színt illetően sajnos túlgyúrtam, aminek az lett a következménye, hogy jobban összekeveredett a fehér és fekete, így a márványos hatás is kevésbé látszik. A fehér majdhogynem eltűnt és emiatt lett sötétt összességében. Tényleg nagyon beparáztam, hogy az ünnepeltnek fog-e tetszeni.
A para végül felesleges volt, ugyanis kaptam egy képet, ahol igazán látszik, hogy a születésnaposnak tetszett. Meg is üzente anyukáján keresztül, hogy imádta a tortáját és Fogatlan is vitrinbe került.
Boldogság és öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése