Lufi röptetés...

....vagy inkább kislány röptetés?

Akárhogy is, ez egy olyan torta volt, amivel már nagyon régóta szemeztem és nagyon vártam, hogy valaki ilyet kérjen. A lufik zselatin gömbök, amelyek elkészítése nem volt túl egyszerű feladat, pedig adott esetben nem lenne bonyolult.... na de hát rólam van szó. Végre mesélhetek....

Kezdjük ott, hogy kisméretű lufikra van szükséged. És nem, nem elég ha kicsire fújsz bármilyen méretű lufit, mert képtelenség. Persze ezt akkor én még nem tudtam, de minek után égen földön, de még a hipermarketekben és az erre szakosodott lufis, party kellékes üzletekben sem kaptam kicsi lufikat, "végül is én mindent megpróbáltam" felkiálltással, mi baj lehet címszóval levettem a polcról egy szimpatikus csomagot. Majd még egyet, a biztonság kedvéért. Gondoltam majd kevés levegőt lehelek bele, jó lesz az úgy. Ja! Így is indult. Csak épp a leheletnyi levegővel a lufi nyomokban sem hasonlított gömb formára. Tehén tőgyére viszont annál inkább. Meg másra is! Azért azt úgy elképzeltem ezen a ponton, miként mutatna a tortán, ha a kislány, a kezében egy csokornyi zselatin tőgyet szorongatna, amivel épp felszállni kényszerül. Meg úgy a megrendelő arcát is, ahogy épp befogadja ezt a látványt a torta átvételekor.

Mit lehet ilyenkor tenni? Mivel a kis méretű lufik valahogy kihaltak a környezetemből, neten már nem volt idő rendelni, így meg kellett oldani a problémát. Ami azt jeletette, hogy a felfújt gumilufikat addig  kellett masszírozgatni, nyomogatni, tekergetni, amíg legalább olyan kis méretre sikerült összeszűkíteni, hogy az ne terítse be az egész tortát és lehetőleg formailag se legyen obszcén. És a legjobb, hogy amikor már azt hinné az ember, hogy sikerül a küldetés, na akkor egy hirtelen durranással megadja magát néhány keserevesen kiizzadt kis lufi. De ha éppen mégsem, akkor a megfelelő - több méternyi cérnával, gumival, szigszalaggal és gatyamadzaggal való rögzítés után, néhánynak azért csak sikerül eljutni a folyékony, színes zselatinba. És amikor azt gondolnánk, hogy akkor most már minden sínen van, csak ki kell várni a száradást, na akkor jön a felismerés: hogy a bombabiztosnak hitt latex labdák fele a száradási idő alatt szépen leeresztettek, a zselatin pedig ekkor még képlékeny állapota következtében átalakult egy összeaszott, amorf dologgá és gyönyörűen meg is szilárdult. Úgy ahogy volt. Tulajdonképpen elvégezte feladatát, csak épp nem a megfelelő formában. Na itt indult a szemöldök befonás és a vállam megveregetése, hogy mekkora ötlet volt a dupla csomag luffancs. Előre látásom és önnön magam ismeretének hála, végül sikerült összehozni pár gömböt. Igaz, ezek sem lettek olyan takarosak amilyet szerettem volna, a színük is fura, de így elsőre ezt sikerült kihoznom a dologból. 

Talán lesz még alkalmam ilyet csinálni, elég jó kis technika ez, csak ki kell ezt még tapasztalni.

  Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!