Egy torta, két íz és egy óriási találmány....

....a hétvégi termésem, ami egy ikertortában testesült meg. A tavaly végig csinált díszítő tanfolyam óta ácsingózom, hogy végre csinálhassak virágokkal díszített tortát. Egy olyat, ami inkább szép, mint ötletes, vicces, vagy találó és uram bocsá' akár még giccses is lehet! A sorra érkező felkérések azonban nem ilyenek voltak. Amivel persze semmi gond nincs, csak már úúúgy csináltam volna valami virágosat!

Mígnem ki más, mint az "Én Kedvesem" elhozta nekem a feloldozást! Persze ehhez kellett egy kis testvéri támogatás az Ő oldaláról, na meg az én fantasztikus becserkészős, mézes madzagos rábeszélőkém, mint pl: Nézd nézd ez olyan szép...így meg még különleges is lesz!!! Arról nem is beszélve, hogy egyből két különböző tortát kapsz! És ez biztos tetszeni fog Neki!!!!

Merthogy nem másról szólt a dolog, mint Anyukája és Uncsi tesója névnapjáról. Ehhez persze kellett egy etalon is, ami most is M@rti (Ízek...torták....és más állatfajták...) egyik csodás tortája volt, ami már nagyon régen beégett a tudatomba. 

Arról nem is beszélve, hogy mivel ebben az esetben nem volt semmi izgulni valóm, jó alkalom adódott arra, hogy kipróbáljak egy számomra új dolgot, amit már régóta terveztem: a plasztik csokit. 

Már sok jót olvastam róla más blogokon, ahol szinte mindenki dicsérte, mennyire jó vele dolgozni, könnyen formázható, szépen vékonyítható éééééés még burkolni is lehet vele!! Hát ezt próbáltam én ki a hétvégén. 

Nos elmondhatom, hogy a hír igaz! Meglepően jó dolgozni a csoki gyurmával. De amennyire jó, pontosan olyan körültekintően kell vele bánni és még ezek után sem vagyok biztos abban, hogy mindent jól csináltam az előállítása során. Gyakorlatilag két összetevőből áll, olvasztott csokoládéból - ami állítólag lehet tej és fehér csoki is - valamint felmelegített mézből. Sokféle arányban találtam meg a receptjét, de talán a legtöbbször a fele annyi méz mint csoki verzióval találkoztam. Így ezt alkalmaztam én is 240 g étcsokival és 120 g mézzel. Állítólag fehér csokinál más arányokkal kell dolgozni! Tényleg így van?

A csokit gőz fölött felolvasztottam, a mézet pedig felmelegítettem mikróban. Nem szabad túlhevíteni, vagy forralni, én konkrétan egy tapodtat sem tágultam a mikrótól és a gombon tartottam az ujjamat. Ezután a mézet hozzá öntöttem a csokihoz és elkezdtem egy fakanállal keverni. Valahol azt olvastam, hogy érdemes inkább műanyag tálban össze keverni, mint fémben, mert abba bele ragad. Szóval keverni kell addig, amit úgy össze nem áll, hogy gyúrható legyen. Na és itt jön a kisbetűs rész! Folyamatosan gyúrni, és húzogatni kell mint a karamellt (mintha húztam már volna karamellt), egészen addig míg az összes zsiradék és nedvesség eltávozik belőle. Érdemes a közelbe készíteni egy jókora adag feltépkedett papírtörlőt. Én már nem tudom meddig nyújtottam és húzogattam szegény párát, de lassan az egész tekercs zsíros papírtörlő terebélyesedett a pulton és még mindig ontotta magából a nedvességet. Folyamatosan törölgettem a kezem. Én nem tudom, hogy pontosan milyen állagúnak kellett volna lennie, - az enyém mindenesetre nem köpött vattát - de egyszer csak megelégeltem a gyűrkölést, becsomagoltam fóliába és betettem a hűtőbe. 24 órára! Ami persze nálam nem sikerült, mert csöppet későn kezdtem neki, így nem tudtam kivárni a 24 órát. Szóval érdemes erre is gondolni legközelebb. Cidriztem is rendesen, hogy elég legyen a kapott anyag a torta felének burkolására és a virágok készítésére is. Ebből a mennyiségből egyébként kb. 310 g plasztik csoki jött össze.

Sütöttem egy 5 tojásos olajos kakaós piskótát. Mivel két különböző tortáról beszéltünk, szerettem volna, ha nemcsak kinézetben, de ízben is különbözne. Így az egyiket étcsokoládés, kávés mascarpone krémmel töltöttem meg, míg a másikat a Eszterházi tortának a krémjével, amit egy nemrég kapott tortás könyvből néztem ki. Mivel Párom Anyukája nem szereti a túl édeset, ezért gondoltam, hogy most a mascarpone krémet 70-80% csokival csinálom, és keverek is bele 1-2 evőkanálnyi instant kávét is, a tejszín melegítésének fázisában. Az eszterházi krém pedig igazából azért készült, hogy kedvezzek a Páromnak, mert neki ez a kedvenc tortája és idén megint kimaradt a szórásból és pont neki nem készült szülinapi torta. Elég kellemetlen is ez nekem, mivel mindig olyan lelkesen segít minden tortámnál. Szóval picit neki is készült.







A tortát azzal a módszerrel vágtam fel, mint M@rti, vagyis négy szeletre vágtam fel, majd 2-2 háromszöget összeforgattam. Így alakult ki ez a nem is tudom... csepp forma? A csokival töltött tortát a plasztik csokival burkoltam be, míg az eszterházit marcipánnal.

Már nagyon vártam és persze izgultam is, hogy milyen lesz a csoki gyurmával dolgozni. Ami számomra a legmeglepőbb, hogy nem szakad! Inkább nyúlik. Tehát gyönyörű vékonyra ki lehet nyújtani jó nagyra és szépen lehet vele burkolni. Egy dologra kell figyelni, hogy ne nagyon redőzzön, mert ha a rétegek sokáig egymáson vannak, akkor úgy össze ragad, hogy képtelenség szétszedni. Persze használni kell rendesen keményítőt a nyújtásnál. Szóval nagyon elégedett voltam vele, és hogy nem szakadt az számomra egy élmény volt. Azért gyorsan kell vele dolgozni, mert ha túl lágy, akkor nehezebb formázni pl. a virágokat is. Egymáshoz ragadnak a szirmok és nehezebb szétválasztani őket. Ez látszik is a nagy virágnál, fogpiszkálóval próbáltam szétválasztani picit a szirmokat, több-kevesebb sikerrel. Viszont ha hagyjuk szobahőmérsékleten a kész virágokat megszáradni - a megfelelő pozícióban - elég gyorsan köt, vagyis utána már jól meg lehet fogni anélkül, hogy behorpadjon, vagy ott maradjon az ujjunk helye.

 

Gyakorlatilag az egész szombatom ráment a virágok készítésére de nagyon élveztem. Kicsit túl is pörögtem a dolgot, többet készítettem mint kellett volna, ezért került a marcipán virágokból a torta másik sarkára is. Viszont nem tudtam megállni, hogy a tanult technikákat ne elevenítsem fel, és közben sok új virágkészítési módszert  is találtam a neten képekben és videókban is, úgyhogy végre sok mindent kipróbálhattam.

A torták meglepetések voltak, egyik névnapos sem tudott róla, hogy kap és állítólag nagyon tetszett nekik, még az is elismeréssel viseltetett iránta, aki egyébként elég kritikus.

Utólag kaptam én is mindkettőből egy-egy szeletet. Hát....én nem szoktam magamat dicsérni......de meg kell mondjam, hogy ízre valami fenomenális volt mindkettő. Főleg az Eszterházi. De remek volt az étcsokis is, mert nem volt annyira édes mint szokott. A plasztik csokinak jó az íze, végre nem az a tömör, nekem kicsit műanyag ízű cukormassza.

Egy szó mint száz.....: Plasztik csoki jóóóóó!!!!!