Kacsaúsztatás

Rossz szériám van! Unokaöcsém, Ármin 1. szülinapi tortája nemigazán úgy sikerült ahogy én azt elterveztem. Az egy dolog, hogy még csak ott sem tudtam lenni, mert sikerült egy napra szervezni a síeléssel, de a torta átadása előtt 2 nappal még le is betegedtem. Az egy nap szabim - amit arra vettem ki, hogy mindennel elkészüljek - gyakorlatilag félig azzal telt, hogy paplan alatt izzadós módszerrel lenyomjam a lázam. Így a betervezett ferde tortát már gondolatban is elvetettem, maradt a doboz formájú torta, szalaggal díszítve. Annál is inkább, mert Panna is meg lett kérdezve, hogy milyen tortája legyen az Árminnak? Azt válaszolta, hogy ugyanolyan ajándékdoboz formájú, amit neki készítettünk annak idején. Hát akkor nincs mese! 

Nővérem kérésére a sima piskótát 1 réteg vaníliás krémmel töltöttem meg, amit Kiskukta oldaláról vettem. (Nagy finom lett, a recept megtartva.) Alá és fölé pedig egy-egy rétegben karamell krémet csináltam, amit a Charlotte receptemből vettem. Egy réteghez dupla mennyiségű karamell krém volt szükséges. Kék marcipánnal vontam be, és zöld színű, hullámos szalagokat mintáztam hozzá. Viszont oltári nagy hibát követtem el! Olyat, amit még az sem szokott elkövetni, aki nem olyan régóta tortázik. Mint pl. én! Tortás berkekben köztudott, hogy a marcipán/fondant alá főzött krémet nem kenünk. Csoki ganache, vagy vajkrém mindig mehet, de főzött krém nem. Ezért is csodálkoztam, amikor Kiskukta ezzel a vaníliás krémmel keni körbe a tortát a borítás előtt. Gondoltam Ő mégiscsak csak jobban tudja! Naná, hogy ledobta! Nem kicsit! Szabályosan elkezdett róla oldódni a marcipán és szépen lassan lefolyt róla. Újra csinálni már nem volt időm! Azzal  adtam át Nővéremnek, hogy el ne árulják a vendégeknek, hogy én csináltam! Aztán utólag megtudtam, hogy Tesómék végül leszedték a borítást a tortáról, leöntötték csokival és kidíszítették cukorkákkal. Állítólag maga a torta nagyon finom volt. 

Na de mivel bántott  a dolog, úgy éreztem, hogy ki kell küszöbölnöm a rajtam esett csorbát. Ekkor már régóta keringett a neten egy torta képe, ami elég népszerű lett. Ez volt a Dagonyázós torta, ami KitKat csokikkal volt körbe rakva, benne pedig malackák dagonyáztak a "sárban". Hát ezt álmodtam újra, Nővérem sugallatára tóban úszkáló kacsákkal. 

Mivel ez egy "pót torta" volt a szűk családnak, nem csináltam nagyot, viszont csupa olyan dolgot próbáltam ki, amit még előtte nem csináltam. A tésztához most Lila Füge csokitortájának receptjét használtam, amit már régóta ki akartam próbálni és az alábbiak szerint néz ki: 

Hozzávalók egy 18 cm-es tortához:

17 dkg liszt

24 dkg cukor

7 dkg kakaópor

1,5 tk. szódabikarbóna

csipet só

1,5 dl víz

1,25 dl kefír

1,5 dl olaj

2 tojás
Tálaláshoz: Arany-Ló Klasszikus Meggy tortatartó

Összekeverem a száraz alapanyagokat, majd egy kisebb tálba a folyékony hozzávalókat a tojással. Ezután egy egynemű masszává keverem a kettőt, ehhez nem szükséges gép sem. Egy 18 cm-es kapcsos formát kibélelek sütőpapírral, majd a massza felét beleöntve 160 fokra melegített sütőben 30 percig kisütöm. Ezt megismétlem a második adaggal is. Így külön sütöm meg a két lapot, amik sokkal lágyabbak "nedvesebbek" lesznek egy átlagos piskótánál. Nagyon finom és kakaóban gazdag íze van, fel lett véve az alapreceptjeim közé!

A krémhez karamellás fehér csoki ganache-t csináltam, amit még egyszer M@rti, az Ízek...Torták...és más állatfajták írója ajánlott és ezt köszönöm is neki. Most sikerült kipróbálnom:

Hozzávalók:

5 dkg cukor

1 dl tejszín

10 dkg fehér csoki

A cukrot aranybarnára pirítottam, majd hozzá öntöttem a tejszínt. Megvártam míg újra felolvadt az összeugrott cukor, majd levettem a tűzről és beletördeltem a fehér csokit. Simává kevertem, majd hagytam teljesen kihűlni. Én nem habosítottam fel, aki akarja megpróbálhatja, viszont arra is kell vigyázni, hogy még kenhető állapotban legyen, különben nehéz eloszlatni a tésztán. 

A kacsákat már pár nappal korábban marcipánból megcsináltam. Az a kis sárga foltocska...igen ott a háttérben megbújva....na az egy víz alá bukott kacsa. Értelemszerűen!!! 

A "víz" egyszerű fehér csoki ganache-ból van, amihez pár késhegynyi kék ételfestékport kevertem. Először azt hittem elég lesz 1 táblából, de sajnos nem fedte be a torta felületét egészen, így még egy adagot kellett csinálnom. Ez viszont valamiért hígabbra sikerült és elkezdett kifolyni az olyan nagy gonddal felrakosgatott KitKat csokik között. Azt hittem felrobbanok. Megjegyzem már a csokik felrakása sem volt egyszerű. Mivel nem sikerült egyenletesre a torta oldala, nem volt olyan nagy felület, amire hozzá tudtam volna tapasztani a táblákat. Kettesével rakosgattam fel, egy kis ganache-t használva ragasztónak, de ahogy felraktam 2-3 db KitKat-et lesett egy és sorban, dominószerűen vágták hanyatt magukat a többiek is. Tennem kellett valamit! Torta karikát nem tudtam használni a csokik szögletessége miatt. Fogtam és körbe tekertem szalaggal. De mégsem tudtam olyan szorosra kötni, hogy ne folydogáljon ki az oldalán a csoki, pedig akkor már jó ideje hűtöttem, hogy ne legye olyan híg. Úgy döntöttem, most már nem érdekel! Beteszem a hűtőbe, aztán vagy marad benne valami, vagy az összes a hűtő alján fog landolni. Végül is nem sok folyt ki, és még maradt is olyan ép része az oldalának, amit le tudtam fotózni. 

Aztán próbáltam én imitálni a víz hullámzását és fodrozását is, de azt hiszem jobban tettem volna, ha inkább nem nyúlok hozzá. A jelek szerint ugyanis nem lett túl élethű! Végül is feszített víztükörben is tudtak volna úszni ezek a kacsák, vagy nem?!

Na és hogy meglegyen a pont az i-n......fotózáskor sikerült elfelejtenem a sátor alá valamit leteríteni. Finoman átsejlik a padlócsempe a képeken! :(

A balszerencse sorozatom azonban itt még nem ért véget. De ez már egy másik történet, amit hamarosan szintén megosztok!