Beléptünk a februárba, a hó is leesett nagy nehezen, nekem meg eszembe jutott, hogy ez a farsang ideje. A farsang pedig mi másról szólhat gasztronómiai berkekben, mint a fánkról.
Nosza, süssünk fánkot. Íme életem első darabjai...
A receptet először a Kifőztük 2011. januári számából néztem ki. De mivel olyannyira felkészültem a fánksütésre, hogy összesen 2 db tojás figyelt a hűtőmben... kénytelen voltam elővenni a jó öreg családi hagyatékot, Horváth Ilonát és némi változtatással az alábbi hozzávalókat használni.
...30-32 darabhoz:
1/2 kg liszt
2 dkg élesztő, (én 1 csomag porélesztőt használtam, mivel friss élesztőm sem volt :) )
5 dkg cukor
5 dkg olvasztott vaj
2 tojás sárgája
1 pohárka rum (ami nálam 1dl volt)
késhegynyi só
kb. 1/2 l tej (nekem ez soknak bizonyult, kb. 3dl használtam fel belőle)
1 liter olaj (amit iszonyúan sokallok, én talán fél üveg (5 dl) étolajat használtam fel)
A recept természetesen azzal indított, hogy a langyos tejből, élesztőből, kis cukorból sűrű kovászt készítünk. Nekem azonban nem volt friss élesztőm, így a száraz hozzávalókat összekevertem, hozzá adtam az olvasztott vajat, 2 tojás sárgáját, valamint egy kis tejet és elkezdtem összedagasztani, apránként hozzáadva a maradék tejet. Régi recept révén annyi tejet ajánl, amit a tészta felvesz. Nos ettől én ki tudok borulni, mert én szeretem a konkrétumokat. Ám be kell látni, hogy tényleg változó a folyadék mennyisége. Leginkább a liszttől függ, legalábbis azt mondják. Szóval én kb. 3 dl-t adtam hozzá. Talán a kalács tésztájához hasonlíthatom leginkább az állagát, ám ott addig kell dagasztani, amíg az ember kezéről le nem válik a tészta. Itt kicsit ragacsosnak kell maradnia.
Amikor elértem a kívánt állagot, megszórtam a tetejét kis liszttel és hagytam, 50-60 percig kelni, míg a duplájára nőtt. Ezután lisztezett munkalapra borítottam, és kb. ujjnyi vastagra nyújtottam ki, azaz inkább nyomkodtam, húzogattam a kezemmel. Felesleges sodrófát használni. Kerestem egy kb. 6,5 cm átmérőjű poharat és azzal kiszaggattam az első korongokat. Megint megszórtam egy kis liszttel a tetejét és letakartam konyharuhával. Amíg keltek a nyers fánkok feltettem egy fazékba az olajat melegíteni, oda kell azonban figyelni, nehogy megégjen. Úgy ellenőriztem a megfelelő hőfokot, hogy beledobtam egy csipetnyi nyers tésztát, és amint sercegett körülötte az olaj, indulhatott a sütés. Ha azonban túl forró lenne az olaj, akkor kívül hirtelen megsül, belül pedig nyers marad. A megkelt fánkok közepébe ujjal mélyedést nyomtam, és megfordítva tettem bele az olajba, vagyis mélyedéssel lefelé. Ne szabad túl sokat egyszerre beletenni, mivel sütés közben is nő a térfogata. Fedő alatt kb. 1,5 percig sütöttem, majd amint szép barna lett, megfordítottam és fedő nélkül megsütöttem a másik oldalukat is. Majd szűrőlapáttal kiszedtem és ennek megfelelően kisütöttem a többi fánkot is.
Alapjában véve nem egy bonyolult dolog, csak számolni kell az olajszaggal és az olajos edény elmosásával. Igazából a legsarkalatosabb pontja az egésznek, hogy ne égjen meg az olaj és égessük oda a tésztát. Nem mindegyik lett egyébként szalagos, a recept szerint ez akkor fordul elő, ha a már kiszaggatott korongokat túlkelesztjük. Hát nem tudom......nekem nem keltettek túlkelt benyomást. Véleményem szerint az élesztőt sem szükséges felfuttatni. Állítólag ugyanis ezt régen azért tették az asszonyok, mert akkoriban az élesztő nagyobb darabban volt kapható, ami elég sokáig tartott. És így ellenőrizték, hogy az élesztő még "működik"!
Szóval mindenkit buzdítok a fánk készítésére, mert egyáltalán nem ördöngösség, és manapság olyan kevesen készítik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése