Rózsaszín-arany törésvonal

Fault line típusú torta, most rózsaszín-arany színben

Nyalókás - Habcsókos - Csorgatott torta

 

Mancs 6.0

 

A nagy kékség

 

Előre bocsátom, hogy a macaron nem az én munkám...

Nyalóka Móka kabátka nélkül

Kabátka nélküli, itt - ott színes, habcsókos nyalóka móka...

Egy csipetnyi rózsaszín álom

 Egyszerűen imádtam...

Peppa malac nyalókák közt

 

Egyszerűen imádom ezt a nyalókás cuccot...

Mókás-szivárványos Ikreknek

Egy kis színes-szagos-harsány verzió egy testvérpárnak.

Variációk egy témára

Amikor a fő elem a csoki, de többféleképpen lehet elékszíteni, vagy dekorálni...

Kabátka nélkül, habcsók nyalókákkal

Egy régi kolléganőm 50. születésnapjára készült, meglepetések közepette. Végre valami "új"...

Unicornis újra....

Második Unicornis tortám, picit másképp...

Dobogós Pavlova

Olyan régen írtam, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Rendesen elmaradtam a dolgaimmal, de a helyzet az, hogy az ünnepek előtti örvény teljesen magával rántott. Ez az időszak sajnos nem attól lesz emlékezetes számomra, hogy rengeteg volt a szabadidőm. De ennek is vége lesz egyszer tudom, túl leszek rajta és akkor majd egy másik időszak jön.

Habcsókos rózsa: nagyon finom, nagyon kalács

  

Mostanában nagyon rákaptam a kelt tésztákra. Na nem mintha eddig nem szerettem és sütöttem volna kalácsokat, péksütiket, csak ez általában hullámokban tört rám és akkor azt érzem, hogy most sütnöm kell valami puhát, omlósat, töltöttet. Egyértelműen Limarához fordultam, aki épp nem rég tett fel egy fantasztikusan kinéző kalácsot, a Habcsókos rózsakalácsot, méghozzá csokis töltelékkel. Jobb már nem is lehetne: csokis, látványos, kihívásokkal teli mégsem bonyolult annyira. Ráadásul épp segédkeztem egy bolt átköltöztetésében, úgyhogy alkalmas is volt egy kis jól megérdemelt munkáért járó nasinak. 

Pavlova bűvös csókja

Kezdődött azzal, hogy az egyik Kolléganőnk meghívott minket estére, mondván van egy kis lepusztítani való alkohol készlete. Hát, gondoltuk, azzal nem lehet semmi gond! Ha inni kell, hát inni kell! Arról viszont nem volt szó, hogy vacsora is vár minket! Méghozzá nem is akármilyen. Ha jól emlékszem valamilyen lasagna féle volt, húsos. Az egyik! A másik meg spenótos. Nem tudom ki hogy van vele, de én kifejezetten szeretem a húst. Na de a spenótos lasagna!!!!! A mai napig emlékszem rá, a desszert sem volt szó szerint piskóta. Egy szó mint száz, az ételek tökéletesek voltak, a hangulat a tetőfokára hágott, az alkohol pedig a felhívásnak eleget téve elfogyott. Legalábbis egy része. És ebben a mámoros hangulatban valaki, (na vajon ki lehetett?) felkiáltott: "Az nem lehet, hogy ez ne nyerjen viszonzást!" (Vagy valami ilyesmi)