Tortát keresztelő alkalmából egyszer csináltam, még Anyósjelölt megbízásából, aki valami egyszerűt, de azért szépet szeretett volna. Én azt is szerettem! De amit most augusztusban kellett csinálnom, na az kihívás volt! Nem szeretem az olyan keresztelős tortákat, amelyek teli vannak a keresztelő jelképeivel, úgy mint kereszt, biblia, rózsafüzér stb. Nem is tudom, talán azért mert már szerintem elcsépeltek, másrészt mert engem inkább temetésre emlékeztetnek ezek a tárgyak. Hát nem sokkal jobb, amikor egy keresztelőre készített torta magáról a "kisdedről" szól? (Már amikor a keresztelés alanya még kisded persze :) ) Igaz, sokan használják a kis cipőt és a bölcsőben alvó gyermeket díszítési elemként, de ezek azért szerintem mégiscsak jobban passzolnak egy gyereknek készített tortához. Épp ezért amikor megkaptam Rékától a képet, ami alapján el kellett készítenem Krisztike keresztelős tortáját, legszívesebben megöleltem volna. Egyrészt nagyon tetszett az ötlet, másrészt pedig még nem csináltam ehhez hasonló tortát.
Babacipőt, valamikor még tortás pályafutásom elején csináltam marcipánból egy nagyon kedves ismerősömnek, fiuk megérkezése alkalmából, de az már olyan régen volt, hogy már szinte legenda. Olyan tortát pedig, ahol a tálcát is díszíteni kellett, na olyat még nem.
Úgyhogy az első kihívás a tálca volt. Tortadobot használtam, ami a kartonnál jóval vastagabb, így köré lehet tekerni szalagot. Előtte leburkoltam nyújtható házi fondant-tal, amit hagytam kőkeményre száradni. A rózsaszín feliratot kézzel festegettem, attól kicsit féltem, de végül egész simán és gyorsan ment. A babacipőt imádtam!! Találtam egy helyes szabásmintát a neten és az alapján "szabtam ki" fondantból a cipő részeit, majd összeragasztottam őket. Ezek voltak az első lépések. Aztán szépen jöttek az apró virágok. Jó lett volna előre dolgozni, de azt is tudtam, hogy ha kiszáradnak, akkor már nagyon nehéz lesz őket felrögzíteni a tortára, lévén ezek nem drótos virágok. Persze azért párat megcsináltam előre, nem bírtam ki. :)
A torta alsó szintje vaníliás-mascarpone ízű volt diógrillázzsal megszórva, a felső pedig tejszínes málnás.
Tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy semmi gikszer nem jött közbe. Pedig már vártátok ugye? De nem. Azt leszámítva, hogy sok apró virágot feleslegesen csináltam meg előre, mert ahogy számítottam rá, az istennek sem akart rajta maradni a tortán. De még azzal is szerencsém volt, hogy a abban a pár napban készült, amikor nem az a gatyarohasztó meleg volt. Így a burkolással sem vesződtem sokat és a nem kevés idő - ami az újonnan készített virágok felhelyezésére ment el - sem viselte meg a tortát. Hihetetlen ugye? Féltem ugyan, hogy hogyan fogom majd a tortát átemelni a tálcára úgy, hogy az ne sérüljön meg, de az is simán ment. Alap esetben a torta alatt már ott a karton amikor burkolom, de most ezt nem tehettem meg, mert biztos sikítófrászt kaptam volna, ha megsértem, vagy összekenem a leburkolt, lefestett tálcát. Utolsó simításként került rá Krisztike neve, amihez virágokat szaggattam, majd mindegyikbe belenyomtam a neve betűit.
A végeredmény? Nos mindenki döntse el! A magam részéről őszintén, minden önámítás és öndicséret nélkül mondhatom, talán még sose sikerült ilyen szépen tortám. Valahogy minden klappolt! Jó érzés volt csinálni és ez szerintem nagyon is meglátszik rajta. Amikor lefotóztam és vissza néztem a képeket olyan érzés fogott el, mintha nem is enyém lenne a torta. Mint amikor keresgélek a neten egy adott témában tortákat, és megtalálom ezt, amire azt mondom: Na ez az! Ezt szívesen megcsinálnám!
De ami a legnagyobb öröm az a visszajelzés volt, amit kaptam. Nincs felemelőbb érzés, mint amikor azt hallod vissza, hogy "pontosan olyan lett, mint amilyet elképzeltem!"
Nekem nem kell ennél több!
Kedves Hamucipóka! :) Régóta zugolvasód vagyok és el kell mondjam hónapok óta nézegetem ezt a gyönyörű tortát, és alig vártam, hogy valaki ilyet kérjen, lassan egy éve én is tortázom. Végre eljött a várva várt kérés, a hölgy küldött pár képet és a te tortád is köztük volt. Nagyon megörültem! Szinte ugyanilyen lett a szépség, még tettem egy is csipkét is rá :) köszönöm hogy megosztod velünk a tortáidat és a kis történetüket, szeretem olvasni, hisz minden tortának története van, ezt csak az tudja, aki csinálja. Senki nem érti hogy tudok a hivatásom mellett (katona) és a 3éves kislányom állandó figyelme közepette ennyi időt a tortáimra fordítani... hát persze hogy a pihenés rovására éjjel és hajnalban... de ez szerelem, és nem sajnálom az időt rá ;) szívesen elküldeném a torta képét, hogy lásd mennyire megihleted az embereket és köszönet mégegyszer. Veronika
VálaszTörlésKedves Veronika!
TörlésMost igazán nagy az én boldogságom, hiszen van legalább egy zugolvasóm :) Azt meg igazán nem gondoltam volna, hogy egy tortám ennyire inspirálni fog egy másik, szintén fanatikus tortást, na meg hogy egyáltalán valaki elküldi mint lehetséges verziót. :) A tortás világ egy teljesen más világ, aki nincs benne, vagy nem látja az nem érti. Én a mai napig csodálom azokat, akik nemcsak munka mellett, de még család, gyerek mellett is tud erre időt szakítani. Nálam gyerkőc nincs, de enélkül is tudom, hogy milyen, amikor rád virrad a hajnal egy-egy torta díszítése közben.
Köszönöm hogy olvasol, hiszen így van némi reményem, hogy nem csak magamnak írogatok :D Bár az utóbbi időben kicsit rövidültek az írásaim - sajnos az egyik szerelem rovására megy a másiknak - de igyekszem továbbra is fenntartani az érdeklődést az "olvasótáborom" körében :). További szép sikereket kívánok a tortázásban is és szívesen veszem, ha küldesz képet a munkáidról.