Bogyó és Babóca - Diókrémmel, és ropogós csokilappal töltött tortában

Egy újabb felejthetetlen alkotás számomra, mind ízben, mind témában, technikailag, mind pedig érzelmileg!

Hát az őrület minket is elért! Miután Panna keresztlányom a nála fellelhető összes Bogyó és Babóca könyveket gyakorlatilag kívülről felmondja a képek alapján, nem volt kérdés, hogy 4. szülinapi tortája erről kell, hogy szóljon. Szokás szerint a neten való keresgéléssel kezdtem, de meglepetésemre olyan sok tortát nem találtam ebből a meséből. Persze azóta már tucatnyi Bogyó és Babóca virít rám mindenféle süti formájában, de akkor még komolyan nem volt sok. Ekkor találtam rá torta és karamell blogjára, akinek munkája, hát hogy is mondjam...?! Egyszerre lenyűgöző, döbbenetes és inspiráló. Bár úgy vélem az én lelki állapotom, - mely a torták készítés során néha rám tör - egyenesen óva int a karamell virágok és díszek készítésétől, azért nem vetem el, hogy egyszer valamilyen módon kapcsolatba kerüljek ezzel a cukrászati ággal is. De erre még ráérek.

Szóval a legszebb Bogyó és Babóca tortát az előbb említett blogban találtam meg és hellyel-közzel le is koppintottam. Azért persze próbáltam egy kicsit magamból is beletenni, így használhattam  legújabb kincseimet, a szilikon formámat és a lepke kiszúrómat is! 

Közben kénytelen voltam egy kicsit beleásni magam a mesébe és a szereplőkbe. Hosszasan tanulmányoztam Bogyót a csigafiút, Babócát a katicalányt, Vendelt a szarvasbogarat, Baltazárt a méhecskét, valamint Pihét a lepkekislányt. Mint potenciális, megformázandó figurákat. Erre a legalkalmasabb forrás a www.bogyoesbaboca.com oldal volt, sokat segített a háznál is és a szereplőknél is. Közben többször eltöprengtem azon, vajon hogy a fenébe tud egy csiga és egy katica ekkora barátságban lenni! De most komolyan!? Ez nem valami evolúciós képtelenség, vagy mi?

Amíg ezen töprengtem, lassan meg is szerettem ezeket a figurákat. Drága Párom most is nagy lelkesedéssel  segített, gyakorlatilag Vendelt ő teremtette meg. Azt azért el kell mondjam, hogy igen lassan és körülményesen készültek ezek a figurák, kevés alvási idővel. A végén már tényleg kezdtem besokallni belőlük, ezért egy kiszemelt szereplő (kettő!!!!) nem is került a tortára, mindenki megkeresheti, hogy melyik az?! Viszont a végeredmény - habár nem lett olyan valósághű - azért mégiscsak tetszett. Eltekintve attól az aprócska ténytől, hogy Baltazár a méhecske, aki egyébként elég karcsú, kicsit kövér lett. Ezzel szemben Bogyó a csigafiú, - aki nálam meg igencsak úgy néz ki, mint aki épp a Gazdálkodj Okosan! játékból ugrott volna ki, - pediglen meg kövér. Nem  kicsit. Szóval ennyit az alapos kutatómunkámról! 

Na és a torta íííízeeee!!!!!!!???? :) Nővérem kérésére nem bonyolítottam túl, a fenséges diókrémmel, valamint lekvárral felváltva töltöttem meg, éééééééééés most belekerült a ballagási tortából kimaradt belső csokiréteg, ami alapjába véve Nővérem nagy ötlete volt.
A "VIENETTA UTÁNÉRZÉS"!!!! 

Ezt úgy készítettem el, hogy felolvasztottam egy tábla étcsokoládét. Azt rákentem egy A4-es vetítőfóliára úgy, hogy teljesen befedje a fóliát, ügyelve arra, hogy ne legyen túl vékony, majd betettem a hűtőbe egy fél napra. Amikor megdermedt, még a fólián formára vágtam egy éles késsel. Vagyis egy akkora kört szabtam ki, mint a torta alapja és egy akkora négyzetet, mint a ház alapja. Ezután lehúztam a fóliáról őket és rátettem egy-egy lekvárral megkent rétegre. És tényleg megvolt a Vienetta utánérzés, csak fagyi nélkül!! A csoki nem olvadt meg, ropogós volt és csak annyi volt vele a baj, hogy kevés volt. Még egy lapot simán bele tehettem volna mind a kettőbe! Szóval ez volt az én forradalmi újításom az eddigiekhez képest. Amit persze biztos valaki, valahol már rég kitalált, de én még nem láttam ilyet sehol, ezért had' higgyem már, hogy a miénk! :) 

Ott van! Az a vékony sötét csík az! A csokilapom!!!!! :) Imádtam!

A torta alapja továbbá sima olajos piskóta 5 tojásból, 26 cm-es formában sütve. Lekvárból barackot használtam, na meg saját készítésű vaníliás eperlekvárt is, a borítás és a figurák pedig most (Anyám szigorú és határozott kérésére) természetesen marcipán!

Az Ünnepelt pedig? Közvetlen azelőtt, hogy legelső áldozata, Babóca a katicalány beteljesítette végső sorsát, az első és egyben megsemmisítő kérdése felém az volt:

Hol a Kukac*?????? És nincs ajtó!?!?!?!?!

*Csak hogy mindenki értse (már ha olvassa valaki): Kukac mindig minden oldalon ott van minden könyvben! Kukac nem hiányozhat! És én totál elfelejtettem Kukacot! Hiába! Pannán nem lehet kifogni!