Tükörfényes Csokitorta és a Majom

Több hete kezdődött tortás válságom még mindig tart, és most már kezdenek elvonási tüneteim is lenni! Pár hete (sajnos csak most jutottam el a posztolásig) ez a kis torta egy szösszenetnyi szünet volt, egyfajta üde színfolt a sivár, torta nélküli életemben, még ha csak apró is és még ha rövid ideig is tartott. 

Kolléganőm kért meg, hogy készítsek párjának egy tortát. Kicsit is, egyszerűt is és a lényeg, hogy csupa csoki legyen! A díszítés rám van bízva, a külseje is, a lényeg a csoki, minden mennyiségben. Kissé lefelé görbülő szájjal kérdeztem vissza: "Semmi dísz? Semmi figura? Semmi utalás?" Kezdtem kétségbe esni. Aztán egyszer csak ennyit mondott: "Na jó! Legyen rajta egy majom és tartson mindkét kezében gombát!" 

Nos! Hát ez lett! Igaz, hogy a gomba jobban hasonlít két pöttyös labdára, és a farkát is fotózás közben vettem észre, hogy lefelejtettem (aztán persze pótoltam), de talán annyi mentségemül szolgálhat, hogy iszonyú meleg volt, és örültem, ha a karjai nem folytak le a testéről. És végre nagy mumusomat, a tükörfényes csoki glazúrt próbálhattam ki.

A 3 tojásos kakaós olajos piskótát sütöttem ki, egyszerű tejcsokis ganache krémmel töltöttem meg belül és ez került a külsejére is. Tanulság, hogy ha tejcsokiból készítünk ganache-t, akkor 1 táblával több csokit használjunk. Nekem nem akart eléggé megszilárdulni a töltelék, így elég folyékony lett, de a külső réteghez már hozzá olvasztottam plusz 1 táblát, így már meg is maradt az oldalán. 

Csokiglazúrral már próbálkoztam korábban az epres csokoládé tortánál, de ott sajnos teljesen beszippantotta a felső réteg. Ezzel a módszerrel - bár sokkal  macerásabb - sikerélményem volt. Sajnos csak néhány kép adja vissza valamennyire, de tényleg fénylett és én meghatódtam a gyönyörűségtől. A receptet Sütimizéria oldalán találtam. Az oldal írója, Csenge teljesen a szívemhez nőtt még így ismeretlenül is. Lelkesedése a sütemények és a szakma iránt, a régi titkokat rejtő, mégis modern költeményei, a lenyűgöző fotói, melyről nem lehet levenni a tekintetet, egyszerűen magával ragadóak. Tortátlan időszakomban receptjeit, írásait olvasgatom és csak fogadkozom magamnak, hogy egy-egy sütijét tuti megsütöm. Így eldöntöttem, hogy bármilyen macerás is, megcsinálom a tükörfényes glazúrt. Főként így, hogy nem kellett burkolással bajlódnom.

El kell mondjam, hogy gyermeki izgalommal kezdtem neki és minden percét élveztem. Minden működött, kivéve talán az, hogy egyszerűen nem sikerült 106 fokra felmelegíteni a folyadékot. Pedig már jó hosszan izzasztottam, de mintha a hőmérőm csak 100 fokig mérne, egyszerűen nem volt hajlandó tovább kúszni! Végül nem forraltam tovább és ezt követően a recept szerint jártam el. Végül is sikerült. Nem tudom mit befolyásolt ez a malőr, talán fényesebb lett volna, vagy szilárdabb az állaga, de azt hiszem így is remek lett.  

A receptjét ezen a linken olvashatjátok, menjetek és látogassátok meg ha még nem ismeritek, és ha már ott jártok, nyugodtan gyönyörködhettek egész hosszan.