2013. november 14., csütörtök

Keresztelős torta... és egy új szakasz indul..



Huh! Hát nem is tudom, hol kezdjem!? 
Talán egy vallomással, ha megengeditek! Nagy fába vágtam a fejszém! Miután osztottam, szoroztam és úgy találtam, hogy most van meg a lehetőségem rá, pár nap rágódás után úgy döntöttem belevágok: visszaülök az iskola padba és megpróbálom elkezdeni megtanulni a cukrász szakmát.

Jelentem, nem egyszerű! El kell felejtenünk a dobosok és eszterházyk  habos világát, a mosolygó marcipán figurákat, a hívogató krémeseket. Ez a szakma kőkemény és ha nem tudsz lépést tartani, akkor nincs ott keresnivalód. Hajnali kelések, 8-10 óra álló munka és ez még csak a kezdet. És mégis szép ez a szakma! Mert mindeközben egy örök tanulást is jelent, képezni, fejleszteni kell magunkat, figyelni az újra, a kreatívra, és mindig törekedni a profizmusra. Szépen hangzik ugye? Pedig tudjuk, hogy azért ez kis hazánkban nem mindenhol így működik! De ez amúgy is egy másik tészta! Persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy tanfolyam, ez nem sajátítható el egy év képzés és 360 óra gyakorlat alatt. Nincsenek illúzióim, hogy jövő októberben, ha sikeresen leteszem szakmai vizsgát, rögtön cukrásznak mondhatom magam! De azt gondolom, hogy elindultam egy úton, ami talán az enyém. Nem tudom még hová vezet, nem tudom meddig tart (bízom benne, hogy nem lesz tiszavirág életű) de annyi bizonyos, hogy ez nem csak egy fellángolás. Ez már több mint néhány tortát megcsinálni a családi ünnepekre, vagy eldicsekedni vele a közösségi oldalakon. Döntöttem és belevágtam a fejszémet! Talán nem törik bele!

És most egy kicsit erről a tortáról is, mert hát oly kedves számomra.  


Ez is egy első.... az első tortám keresztelőre. Nem volt egyszerű, mert párhuzamos projekt volt a 21 Minivel, de amit tudtam megpróbáltam kihozni belőle. Olajos piskóta tészta, csoki ganache-zsal töltve. Párom Anyukája vitte magával ajándékba egy csöppnyi lányka keresztelője alkalmából. 


Amikor megkaptam a felkérést, rögtön tudtam, hogy milyet szeretnék. Én nem vagyok vallásos, ezért nem is akartam a keresztelővel kapcsolatos dolgokban gondolkodni. Fodor, baba, virág, masni, rózsaszín!! Nem is kellett ennél több. Már nagyon rég ki szerettem volna próbálni ezt a technikát is. Mármint a fodrot! :)
Hát ilyen lett! Én szerettem!


4 megjegyzés: