Hogy én hányszor dőltem már bele ebbe a kardba!?!?! És valahogy nem akarok belőle tanulni. De hát igazából nincs is mit csodálni ezen, nem igaz? Végül is csak csak a saját formámat hoztam, újfent. Történt ugyanis, hogy baráti társaságom egyik tagja betöltötte 40. életévét...
... ami önmagában még nem ad okot az aggodalomra, legalábbis részemről, mert nem én töltöttem be. De amúgy komolyan, elhiszem, hogy az embert megviseli, amikor öregszik, de el tudjuk kerülni? Nem! Akkor meg?
Mi felnőttek, nem nagyon szülinapozunk ekkora csinnadrattával - inkább a gyerekek miatt jövünk össze - de hát ezen alkalom mellett nem mehettünk csak úgy el. Tőlem megszokott módon kezdtem neki az agyalásnak, hogy most aztán mit is villantsak. Azt tudtam, hogy nem akarok burkolt tortát és azt is, hogy azért legyen benne valamilyen csavar. Napokig.... mondom napokig kutattam a neten! De valahogy mégsem akart megszállni az ihlet. Csináltam volna valami jó kis alkoholosat, de komolyan... mikor, ha nem egy ilyen alkalomra?! De aztán saját magam vétóztam meg, mivel hiába 40. szülinap, gyerekek mégiscsak lesznek. (Mondja valaki, hogy nem gondolok rájuk!) Aztán azon problémáztam, hogy mégis hogy díszítsem, mert egy burkolt tortánál szárnyalhat az ember fantáziája, de egy simánál szűkebbek a lehetőségek. Sokadszorra nyálaztam át az összes szakácskönyvemet, mire kétségbeesésembe letérdeltem a tortás-kütyüs komódom elé - nem vicc, nekem egy egész komódnyi tortás kütyüm van - és sorra nyitogattam a fiókokat, hátha onnan kapok valami találatot. Rájöttem, többször kéne ilyen módszerhez folyamodnom, ugyanis a turkálással egybe kötött fióknyitogatás közben gyermeki ujjongással kiáltottam fel egy-egy kütyü láttán: "Nahááát...! Jéééé...! Hát nekem ilyenem is van!!!" Aztán kicsit csodálkozva: "Nekem ilyenem is van?????" Majd kissé elszontyolodva: "Ezt még ki se próbáltam!!" Végül bosszankodva: "Te jó ég, ez egy vagyon volt és egyszer nem használtam!!!"
Nos, ilyen és ehhez hasonló érzések kavarogtam bennem, amikor már-már feladva borultam rá a nyitott fiókra. És ahogy ott fötörtem a cuccok között, egyszer csak elém mászott egy stencil. Méghozzá egy Maminti art stencil, amit még soha nem használtam, de lelkesen vettem meg annak idején, hogy majd milyen szépséget csinálok én belőle. Na, ez volt az a pillanat, amikor már tudtam mit akarok. Két brutálisan csokis piskóta közé két réteg brutálisan málnás krémet teszek, amit csokoládé ganache-zsal választok el, tetejét újabb csokoládé réteggel zárom le, az egész köré pedig egy mintás csokoládé gallért kanyarítok, végül megtűzöm egy kis cukor virággal. Na jó, azért nem pontosan egyből így pattant ki a fejemből, de milyen jól hangzik nem!? :)
Na de, ami a legszebb az egészben, hogy pont a minap akadtam rá Maminti oldalán a sok szép képes és videós segítségre, ami alapján "gyerekjáték" lesz megcsinálni ezt a díszítést. A technika ugye abból áll, hogy van egy ilyen sormintás sablonja az embernek, ezt ráteszi egy fólia csíkra/sütőpapírra, a mintát kikeni mondjuk fehér csokival, gyors mozdulatokkal lerántja a sablont - mint egy gyantázó csíkot - megvárja, míg megdermed a minta és aztán rákeni az étcsokit. És mielőtt az megkötne, a fóliát gyorsan - mint egy sálat - a torta köré tekeri. Hűtőbe be, megdermed, majd hűtőből ki és gyönyörűen le lehet húzni a csíkot, a mintás csokid meg ott marad. Aha! Egy fenét!
Azt azért szeretném kijelenteni, hogy az alább leírtakkal egy percig sem a stencil használhatóságát vonom kétségbe. Nem! Sajnos én vagyok ennyire szerencsétlen. De! Még mindig nem tartom magam menthetetlennek és újra neki fogok állni.
Szóval, alaposan átrágtam magam a videón többször is, mire neki veselkedtem a gallérnak. Még vetítő fóliám is volt, amire kenhettem a csokit. Igazából már itt kezdődtek a bajok, de akkor ez persze még nem tűnt fel. A képeken látott csodás torták láttán én is úgy képzeltem el, hogy kb. 2-3 cm-rel lesz magasabb a gallér a tortánál. Gondosan ki is számoltam, hogy mekkora csíkot kell vágjak, amikor belém ütött a felismerés, hogy maga a stencil mintája jóval nagyobb mint a torta magassága. Félre a számolgatással, ez már csak akkora lehet, amekkora a sablon. Aztán persze egy sablon még nem éri körbe a tortát, ezért legalább kétszer kell lekennem a csokit. Ezzel nem is lenne baj, mert hát meddig tart még egy csíkot vágni a fóliából, amit összeragasztasz, hogy majd kétszer is le tudd kenni a sormintát. Igen ám, de minden egyes kenés után el kell mosni a stencilt, mert hát maszatosan nem rakhatod a tiszta fóliára. De még itt nem is tartottam, mivel a "felrántod, mint egy gyantázó csíkot" mozdulat következtében marhára nem azt kaptam amit szerettem volna. Merthogy a csoki a sablon alá folyt és teljesen elmosta a mintát. Kb. 3x szedtem vissza a fehér csokit, negyedjére azt mondtam, lesz amilyen lesz, csak már hagy lépjek túl a második csík szintjére!! Így is lett! Némileg jobb eredménnyel, ezáltal nagyobb lelkesedéssel fogtam hozzá a második lekenésnek. Ekkor jött a második problémám, mivel nem tudtam annyira közel tenni a sablont a már lekent mintához, hogy azok szép egyenlő távolságra legyenek egymástól. Merthogy a sablonnak nyilván van némi széle, hogy meg tudja fogni az ember, na de az pont bele lógott volna a kész mintába. Így történt, hogy a sormintám némileg hézagos lett, mivel kénytelen voltam kihagyni egy nagyobb távolságot. Sebaj! Ezen is túllépve szépen lekentem a 2. sort is és jött a jól ismert határozott, gyors, felrántós mozdulat, amit akkora beleéléssel csináltam, hogy azzal a lendülettel szétkentem a viszonylag normálisra sikerült kész mintáimat. Nos, ez volt az a pillanat, amikor szépen lassan mindent letettem ami a kezemben volt és halk sikollyal kirongyoltam a konyhából. (izé... konyhának becézett pult elől). Néhány mély lélegzetvétel és zen állapot elérése után úgy döntettem: jó lesz az úgy! Megvártam míg megköt a fehér csoki, közben felolvasztottam az étcsokit és amikor már nem volt tűzforró, rákentem - jó vastagon - a egész fólia csíkra. Mindenezek után nagy nehezen felszedtem a pultról a csokis fóliacsíkot - merthogy gyorsan körbe kell keríteni vele a tortát - és álltam vele a torta előtt. Álltam, álldigáltam, próbáltam jobbról, majd balról megközelíteni vele a tortát, az meg csak nyeklett -nyaklott, merthogy én a két végénél fogtam meg azt a közel 40 cm-es csíkot. Aztán egy Malacka-féle halk, ámde határozott "Segítséééég!"-et kiáltottam az "Én kanapén heverésző Kedvesem" irányába. Ketten sikerült rásimítani a gallért a tortára és mivel ugye a fólia átlátszó, rögtön meg is csodálhattam, hogy a fehér csoki annak rendje és módja szerint elmosódott. A minta nyomokban lett fellelhető. Arról nem beszélve, hogy elég hullámos lett, de hát így járunk, ha jóval magasabb a gallér a tortánál. Én már ezt is sikernek könyveltem el. Betoltam szegény párát a hűtőbe és lerogyva a babzsák fotelbe újra megtekintettem a videót, hátha véletlenül rosszat néztem. De nem! A csaj továbbra is játszi könnyedséggel csinálta meg azt, ami nekem 2 órámba tellett. Szóval lépjetek a sarkamra és csípjétek meg az orrom hegyét, ha még egyszer olyat találok mondani: "Óóó, szerintem ezzel nem lesz gond, könnyen megcsinálom!"
Aztán persze "rittyentettem rá" egy kis drótos virágot, csak úgy gyakorlásképp! Nem sokat foglalkoztam vele, igazából az a nagy virág ott középen, amolyan fiktív, semmi konkrét. Gondoltam gyakorlom kicsit a technikát! Akartam még rá egy 40-es számot kanyarítani, de lebeszéltek róla. Nem is értem, tökre feldobta volna.
Amúgy a torta abszolúte kísérleti példány volt és nemcsak a gallér miatt. Egy teljesen másik piskótát próbáltam ki Csengétől, a Sütimizéria írójától, a málnás krémet pedig épp fejlesztgetem.
Figyelem, a torta nem szenved hiányt kalóriában - tekintve hogy majd fél kiló csokoládé van benne összességében! Viszont annál inkább okoz függőséget! Íme:
Csokoládés- málnás torta
Hozzávalók a piskótához, amely eredetileg itt található):
(én megfeleztem a hozzávalókat, mivel csak két lapra volt szükségem
33 g kakaópor
1/4 csésze forró víz
1/4 csésze olaj
2 tojás
1 rúd vanília magja
75 g liszt
150 g cukor
1 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
csipet só
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra! A kakaóport átszitáljuk és csomómentesre keverjük a forró vízben, majd hűlni hagyjuk. A tojások sárgáját és az olajat turmixgéppel kikeverjük, amíg jól besűrűsödik és fényes nem lesz, majd hozzá adjuk a vanília kikapart magjait. Összekeverjük a száraz hozzávalókat és két részletben hozzá adjuk a tojásos masszához. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a masszába. 25-30 percig, tűpróbáig sütjük. Ha kihűlt két lapra vágjuk. Nagyon omlós, nagyon finom tészta kerekedik belőle, de elég lágy is és szaftos, ezért én burkolt tortákba, vagy olyan krémekhez, amelyek picit átáztatják a tésztát valószínű nem ezt használnám.
Hozzávalók a málnás mascarpone krémhez:
kb. 40-50 dkg fagyasztott málna
1/2 citrom héja
balzsam ecet ízlés szerint
250 ml tejszín
3 evőkanál keményítő
200 g fehér csokoládé
250 g mascarpone
Gyakorlatilag nem csináltam mást, mint a fehér csokis mascarpone krémet megtámogattam egy kis málna velővel, amit előtte ízesítettem pici citrommal és balzsam ecettel. Ehhez a málnát összeforraljuk közepes tűzön (én nem csepegtettem le a kiengedett levét, egy az egyben tettem a lábasba). Amikor már jól szétfőtt, ízesítsük a citrom lereszelt héjával és 1-2 löttyintésnyi balzsam ecettel. Passzírozzuk át szűrőn, mert a málna mag elég zavaró tud lenni. Ha jól szétfőtt, akkor nem szükséges turmixolni, de aki akarja átmehet rajta egy botmixerrel.
A tejszínben csomómentesre elkeverjük a keményítőt (én eredetileg 2 evőkanállal csináltam de szerintem kell a 3.) és lassú tűzön, kevergetve besűrítjük, épp amíg egyet-kettőt bugyog. Lehúzzuk a tűzről, bele tesszük a fehér csokoládét és teljesen simára keverjük. Hagyjuk teljesen kihűlni. A mascarponet kicsit átkeverjük géppel, hozzá tesszük a tejszínes fehér csokit és simára keverjük. Nem kell őrülten mixelni, de azért figyeljük, hogy ne legyen csomós. Ezután hozzá tesszük a kész málnavelőt. Én végül nem tettem hozzá az összeset, egyrészt nem tudtam mennyire lágyítja fel a krémet, másrészt féltem, hogy nagyon savanykás lesz. (Bár porcukrot még mindig lehet utólag hozzá adni) Azért mindenképpen legyen intenzív málna íze. Nem szeretem az olyan gyümölcsös krémeket, ahol maga a gyümölcs teljesen meghatározhatatlan, mivel leginkább a tejszín krémet érzed benne, vagy a joghurtot, ha azzal készült. Szóval mielőtt az egész málnavelőt bele zúdítanánk, érdemes apránként, kóstolgatva adagolni. Tegyük a krémet hűtőbe felhasználásig, a legjobb, ha előző este csináljuk meg.
Kész a krémünk, kész a piskótánk, jöhet az összeállítás de előtte még csináljuk két adag ganache- krémet.
Hozzávalók 1 adag csoki ganache-hoz:
100 g tejszín
100 csokoládé
A tejszínt gyöngyözésig forraljuk, majd ráöntjük a feldarabolt csokoládéra és simára keverjük. Ennyi az egész! Hagyjuk picit hűlni, de ne tegyük hűtőbe, különben kopogósra dermed és most nem ez a cél. Egy adagot készítünk a málnás töltelék közé és egy adagot a tetejére.
Én étcsokit használtam, de mivel a gallér is abból készült, elég intenzíven érződött a végeredményben a csokoládé. Én imádtam, de akinek ellenérzése van, az használjon a ganache krémhez tejcsokit. A gallérhoz viszont mindenképpen étcsokit javaslok.
Torta összeállítása:
Az egyik piskóta lapot karikába tesszük (ami alá érdemes egy tálcát tenni) és rásimítjuk a málnás krém felét. Egyenletesen ráöntünk egy adag csoki ganache-t, kicsit rázogassuk/mozgassuk a karikát a tálcával együtt, hogy szépen elterüljön. Tegyük a hűtőbe amíg teljesen megdermed. Ekkor töltsük rá a málna krém másik felét és tegyük rá a második piskóta lapot. Rövid hűtés után vágjuk ki a tortát a keretből. Ha érzünk magunkban annyi elszántságot, hogy a csokis gallért megcsináljuk, akkor most jött el a pillanat! Ezen a videón belül látható a technika, valahol a közepe táján, de érdemes végig nézni, mert sok jó ötletet kapunk a sablonok használatra vonatkozóan. Ha sikerült ráapplikálnunk a gallért, tegyük a hűtőbe dermedésig. Ha jól megkötött a csoki, húzzuk le a fóliát és gyönyörködjünk a szép munkánkban, akármilyenre is sikeredett. Ezek után már csak annyi maradt, hogy elkészítjük a második adag csoki ganache-t, ha még nem tettük meg és a korábban leírt módon a tetejére öntjük. Teljes dermedés után díszítsük ha még akarjuk, de ha elvesztettük a türelmünket és örülünk hogy kész van a torta, így is teljesen jó. Hozzá teszem gallér nélkül és csodás tud lenni, mostanában imádom az olyan tortákat, amik nincsenek oldalt díszítve és látszanak a rétegek.
Végeredmény egy nagyon szaftos, nagyon csokis, viszont kellően intenzív málnás torta.
Na, megyek újra megpróbálkozom a gallérral!
Vicceltem ám! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése