Torta 50. házassági évfordulóra

El sem tudom képzelni milyen lehet, amikor már 50 éve élsz azzal az emberrel, akivel feltétel nélkül szeretitek és elfogadjátok egymást egy életen át. Csak bízom benne, hogy egyszer megtudom. Viszont tortát egy ilyen alkalomra már simán el tudok képzelni. Így született meg az első tortám, amit egy 50. házassági évfordulóra készítettem...

És nagyon nagyon szerettem ám. A kihívás itt az volt, hogy nem kellett burkolni, de legyen rajta valami, ami szimbolizálja az 50-et, a házassági évfordulót. Természetesen belevettem magam az internet világába és elkezdtem kutatni az ilyen témájú torták után. De mindenhol csak az 50-es szám jelent olyan orbitális méretekben, amivel szerintem ölni is lehetett volna, de legalábbis frizbizni mindenképp.

Aztán jöttek a cuki - vagy néha duci - madárkák, az egybe fonódó gyűrűk és a még cukibb szívek minden mennyiségben és formában. Egyáltalán nem ilyet akartam! Elkezdtem hát keresgélni a sziluettes torták között és akkor már kezdett kirajzolódni néhány gondolat. Valami fekete-fehér képet akarok a tetejére. Igen ám, de a sziluettes torták leginkább esküvői témájúak voltak, ahol az ifjú pár és társai jelentek meg. (Tudjátok, amikor egy tortára fogcsikorgatva rázsúfolnak minden fontosabb életeseményt a zigóta kortól kezdve a boldog napig.) Így simán csak rákerestem a sziluettes képekre, és végül találtam egy nagyon helyes kis párt, ahol még az is látszik, hogy kicsit idősebbek, vagyis egy 50. házassági évfordulóra tökéletesen alkalmas lesz.

Nagy boldogságomban még azt is kipróbáltam, hogy milyen, amikor sablont vágok ki és a képet nem ecsettel, hanem airbrush pisztollyal fújom meg. Szerencsére olyan volt a kép, hogy egyben sikerült kivágni a fekete részeket, úgyhogy nem kellett más csinálnom, mint rátenni a sablont a cukorlapra és lefújni feketével. A végén csak pár fehér ecsetvonással egészítettem ki az apró részleteket. Egyszerűen nagyszerű, nem igaz? Ilyen rövid megoldásokra van nekem szükségem!

Aztán sokat gondolkoztam azon is, hogy milyen formában jelenítsem meg a képet. Nem akartam csak úgy ráfektetni a tortára, mert milyen az már. Mindenképpen állítani akartam, így beleépítettem egy saslik pálcikát. De aztán innen jött az ötlet, hogy mi lenne ha olyan lenne mint egy bross, vagy régi medál, így körítettem mellé egy szegélyt. Komolyan, néha magam is elcsodálkozom, hogy honnan jutnak eszembe ilyen megoldások. A végeredménnyel tökéletesen elégedett voltam, bár a festék picit aláment a sablonnak, de hát tökéletes nem lehet minden, nem igaz?! Ja és amíg bele nem került a tortába úgy nézett ki mint egy óriási nyalóka. (Végül is, innen már csak egy lépés a gigantikus 50-es számig. :) Jaj!!)

A torta oldalán is agyaltam, hogy ne legyen olyan szokványosan körbe kent és kész. Így egy olyan technikát alkalmaztam, ami látványos és megvalósítása csak némi türelmet igényel, nem mellesleg régóta ki akartam próbálni. Burkolás nélküli tortákhoz tökéletes, de tény, hogy macera. Szerintem tartott vagy egy óráig amíg habzsákból körbe pöttyöztem a torta oldalát a krémmel, amit aztán egy kanál hátoldalával kentem oldalra. Nem volt egy derékbarát munka. A torta egyébként tömör csokoládé, de nem a gejl fajtából. Kizárólag étcsokoládét használtam, így a krémben nem volt plusz cukor és a teteje is csokoládé ganache-zsal lett leöntve. 

Végeredményben nekem tetszett az összhatás. A kép régies hatást keltett, a torta oldala pedig kicsit retrós érzetet adott amikor ránéztem és valahogy a kettő összhangban volt. Nem hivalkodó, mégis elegáns egy ilyen eseményre. Szerintem! Imádtam!