2016. március 31., csütörtök

Daurs kocsi



Ez bizony egy darus kocsi! Ott a tortán. Méghozzá cukorból. És én olyan, de olyan nagyon büszke vagyok rá! Pedig ahogy indult......


Szóóóóóval, az úgy kezdődött, hogy Marika felhívott, hogy szeretne egy tortát a férje 60. születésnapjára.
- Mi sem egyszerűbb! - mondtam én. Majd kicsit félve folytatta: 
- Lehet nem egyszerű a téma. 
- Megoldjuk! - mondtam hatalmas magabiztossággal. 
- A férjem építkezéseken dolgozik és egy darus kocsit vezet - szemöldök felvon - és ebből kifolyólag arra gondoltam, hogy ezzel kapcsolatban lehetne valamit - szem kidülled.
- Darus kocsi formájú torta kellene? - levegő visszatart
- Neeeeem, elég, ha rajta van marcipánból egy darus kocsi! - levegő kifúj
- Szerintem megoldható!
- Elküldöm a típusát, mert jó lenne, ha olyan lenne, amilyenen a férjem dolgozik.
- Remek, az nagy segítség - mondtam, majd megbeszéltünk minden további részletet, a színt, hogy legyen rajta a 60-as, stb. Kéz összecsap, elégedett megnyugvás, majd egy üzenet, amiben ennyi állt: Liebherr darus kocsi. Gyanútlanul "gúgliba" beír, és az élmény, ami ezután következett, megfizethetetlen. 
Tudjátok, az a fajta, amikor az ember lánya mit sem sejtve lenyomja az entert, majd mikor a valóság elé tárul, a homloka és a füle hátraszalad, a bőre megfeszül, szeme kikerekedik, majd kidülled, a nyaka irigylésre méltó hosszúságban nyúlik előre, ráadásként pedig még a szája is kinyílik. És ahogy így, tátott szájjal, gúnár nyakkal, lefagyva bámulsz a monitorra, arra gondolsz, hogy hová is tetted azt a maradék ép eszedet, amikor látatlanban bevállaltál egy ilyen járművet. Majd hosszas regenerálódás után próbálod a jó oldalát nézni: mekkora szerencse hogy nem formatortát vállaltál be!
A következő napokban ekként próbáltam hát felfogni a dolgot. És ha még nem említettem volna, a darunak lehetőség szerint nyitva kellett lennie. Sőt, időközben az is felmerült, hogy mi lenne, ha a darun lógna valahogy a 60-as szám. Bezzeg most nem hemzsegtek a neten a hasonló témájú torták, de még fondant Liebherr darus kocsit sem találtam... nem is értem miért. Mondom néktek, teljes pánik.
Az volt a szerencsém, hogy legalább 2 hetem volt arra, hogy megcsináljam a tortát, így volt idő a száradásra. Vagyis, inkább hogy lenyugodjak. Mondjuk az sem jó, ha túl sokat agyalok rajta, de most jól át tudtam gondolni és elkezdtem apránként megcsinálni a kocsi egyes részeit. Nem volt mit tenni, kinyomtattam egy darus kocsit méretarányosan lekicsinyítve, majd elkezdtem az egyes részleteket kidolgozni. Alaposan át kellett gondolni mindent már az elején, hiszen valahogy ki kellett merevíteni a darut és alátámasztást is kellett csinálni, mert magától nem áll meg ugye. Ezeket a belsejébe rejtett egy-egy grill pálcikával, valamint drótokkal oldottam meg. 


Aztán jött az egyes alkatrészek összerakása. Esküszöm Nektek, mire megcsináltam, befontam a szemöldököm. A végén olyan nehéz lett a kocsi, hogy amikor rátettem a tortára, félő volt, hogy egyszer csak besüllyed. Volt benne cucc bőven! Így azt is alá kellett támasztani.


Aztán ott volt még a 60-as  szám esete is. Igaz, hogy a szó szoros értelmében nem lógott a darun, de úgy oldottam meg, mintha a hatost éppen felemelné, majd jönne utána a nulla. Elvégre egy építkezésen vagyunk, mindent csak apránként.
Amennyit paráztam, aztán csak összejött. Komolyan, eleinte  nem tudtam mi fog belőle kisülni, de végül ott volt. Marika lánya jött a tortáért és első látásra annyira ledöbbent, hogy csak annyit tudott mondani: "Hát ezt le kell fotóznom!"
Bevallom, részemről is bekerült a "büszkeségeim" kategóriába. Szerettem!





Kattints a linkre, ha tortát rendelnél és keress elérhetőségeim egyikén!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése