2016. május 10., kedd

Minionok hete és egy meglepi buli a világ legcukibb emberének!!!



Az ominózus hetet egy tortával kezdtem, aztán folytattam egy másik hasonlóval, de még bepasszíroztam egy szülinapi bulit, ami történetesen meglepetés volt, ami végül sikerült is, de mint tudjuk, nálam semmi sem lehet tökéletes. Na akkor ez hogy is volt?


Hát úúúúúgy......hogy az egyik (még) lelkes kolléganőm kitalálta, hogy közösen ünnepeljük meg a Főnök szülinapját (aki nem mellékesen az én Kedvesem is egyben). És ha már lúd, legyen kövér, így én meg kitaláltam, hogy legyen az meglepi, végül is még sose volt ilyenje. És persze kellett torta is, naná hogy az is titokban.  A terv egyébként tökéletes volt abból kifolyólag, hogy sose gondolta volna azt, hogy mi így együtt megünnepeljük az ő szülinapját. A kivitelezés is jól indult, igaz már majdnem az elején lebuktunk, még mielőtt bármit is elkezdtünk volna.

Konkrétan, egy másik kolléganőm szólta el magát pár nappal korábban az ominózus este előtt, hogy "akkor a csütörtököt még megbeszéljük, jó?!". Mindezt teljesen tisztán, jól érthető hangnemben.
Ezek után kellett volna nekem beadnom az ünnepeltnek, hogy csütörtökön csak úgy kettesben elmegyünk valahova. Hála a jó égnek a dolog elsikkadt nála addigra mire ez szóba került, de közben azon agyaltam, hogyan kéne megcsinálni a tortáját úgy, hogy azt ne vegye észre. Mert az én Kedvesem majdnem minden 2. este nálam dekkol.

Na ekkor jött teljesen véletlenül ez a Minion torta rendelés, méghozzá a kolléganőmtől. Neeeem, nem attól aki kitalálta a bulit! És attól sem, aki elszólta magát. Ő egy harmadik volt. Szóval volt egy alibi tortám, igaz az is csak egy ideig, mert 2 nappal korábbra kellett, mint a meglepi buli. De legalább az elején volt mire fogni, hogy miért gyúrok annyi fondantot, mire föl az a sok kék, meg sárga és minek szárítok Minion szemet egyfeszt. Igaz feleslegesen aggódtam, mert végül úgy alakultak a dolgok, hogy mégsem jött át egyik este se csütörtök előtt. Bár volt egy hirtelen fellángolása szerdán, akkor meg is ijedtem, hogy mi a pikulát csinálok, ha épp a Minion burkolása közben beállít nekem, de aztán sikerült lebeszélnem róla, mondván tök felesleges átjönni olyan későn azért, hogy 10 perc múlva már kinyúljon a tv előtt.

 Így megúsztam, és halál nyugodtan hajnalig csinálhattam életem első 3D-s Minion tortáját. Már hetek óta érlelődött bennem, hogy ilyen formában fogom elkészíteni neki és nemcsak azért mert szereti a mesét, abban is leginkább  Bobot. Ez a torta pont neki való volt, az igazi örök gyereknek, aki esküszöm még nevetni is úgy nevet, mint a ezek a sárga izék a filmben. És az sem elhanyagolható lehetőség volt számomra, hogy végre ezt is kipróbálhattam. Igaz, volt amikor olyan kósza gondolat környékezett, hogy a palástos Bob királyt fogom megformázni, de őszintén szólva igen hamar letettem róla. Így maradt az egyszerű Bob Minion, akit a felemás szeméről lehet leginkább felismerni.
   


Na de, mindamellett, hogy  sikerült teljes inkognitóban megcsinálnom a tortát, még azt is megszerveztük, hogy az még azelőtt elkerüljön a vacsora helyszínére, mielőtt az én Szív Szerelmem megérkezik hozzám. Ő akkor még csak annyit tudott, hogy lehetőleg idejében szakadjon ki az irodából és emberi időben érjen el hozzám, mert megyünk ugyan valahová, de az meglepetés, hogy hová. Azt viszont a lelkére kötöttem, hogy szóljon amikor elindul. Na? Szerintetek szólt?  A kollégának, aki egyébként a helyet is intézte, mindössze 10 perccel hamarabb sikerült elvinnie a tortát, de az utolsó 5 percben konkrétan cidriztem, hogy össze ne fussanak az utcán, mert akkor vége mindennek. Tényleg nem sokon múlott, mert szerintem életében először az én Kedvesem idejében ide ért. 
Aztán elindultunk a cél objektumhoz, és egészen addig nem is sejtett semmit, amíg meg nem érkeztünk. És akkor sem, amikor beléptünk az étteremben. Hanem igazából csak akkor, amikor odalebbentünk a kollégákkal körbe ült asztalhoz. És ami a legszebb, hogy őszintén meglepődött és örült, hogy így összegyűltünk a tiszteletére.


Onnantól kezdve aztán jöhettek a felesek, az üveg borok, kezdtük magunkat jól érezni és már-már meghatottan néztem a kollégáimra, akikkel együtt véghez vittük a nagy meglepetést. Még jócskán a vacsora előtt, de messze a sok pálinka után tartottunk, amikor a Miniont sikeresen elcsempésző kolléga laza könnyedséggel elkezdte ecsetelni, miként jött el hozzám a tortáért.... !!!!

Az egy dolog, hogy a másodperc töredéke alatt nem fogta fel, hogy mitől düllednek a szemeim, de még a mellette ülő, könyökét erősen felé bökdöső kolleginára is ráripakodott, hogy "mi van mit bökdösi, amikor ő épp sztoriban van!!" És mire rájött, hogy elszólta magát, az én okos Kedvesem már csak röhögött, hogy akkor ezek szerint lesz tortája is! 
Végül is......., a napokig titokban tartott, nagy nehezen álcázott torta projekt egy csapásra vált semmivé, de hát nem tudtam én haragudni, már csak azért sem, mert annyira röhögtünk, hogy szerintem mindenki rajtunk mulatott. És végül némileg felmentésre is került a kolléga, mert ha tőle nem, akkor később a pincértől derült volna ki, aki a vacsora után teljesen természetesen megkérdezte, hogy "akkor ugye jöhet a torta?!" Na itt volt végünk!!  
Némi vigaszt nyújtott, hogy a torta formáját azért nem sikerült kikotyognia senkinek sem. Így legalább az meglepetés volt és az én Kedvesem pontosan olyan gyermeki örömmel és csillogó szemmel örült a szülinap tortájának, ahogy én azt titkon reméltem.
                 
ÉS csodálkoztok, hogy nem szívlelem a forma tortákat?
Hát hogy néz már így ki a szerencsétlen??? :)


 
Kattints a linkre, ha tortát rendelnél és keress az elérhetőségeim egyikén!

3 megjegyzés:

  1. Bananaaaa! :) Ez a torta nekem is pontosan ugyanúgy tetszett volna! Nem véletlen, az alma nem esik messze a másik almától! :D Milyen ízű volt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ugye, hogy ugye??? :D Nos az ízek, abszolút kísérleti jellegúek voltak. Minion alsó része kókuszos volt, a felső pedig sós karamellás ;) Szerintem az is tetszett volna, ha már nem esett messze az a másik alma :D

      Törlés
    2. Vagy talán fordítva? Nem is tudom :)

      Törlés