Naked Rose - A meztelen torta rózsákkal

 

Íme első meztelen, azaz naked tortám, mely nemcsak hogy mellőz minden burkolást, de még cukrot sem tartalmaz, ami igencsak nagy kihívás volt. Mondjuk úgy, hogy nem indult egyszerűen a történet... 

Nem kis feladat elé állítottak, amikor nemrégiben cukormentes tortát kértek tőlem. Kertelés nélkül mondom, életemben nem csináltam eddig diabetikus dolgokat, nemhogy tortát. 

Így hosszas kutatómunka és információ keresés vette kezdetét a részemről, ami abból állt, hogy napokon keresztül böngésztem a diabetikus, paleo és cukormentes oldalakat, ahol használható recepteket keresgéltem. Őszintén szólva nem az jelentett problémát, hogy mivel helyettesítsem a cukrot, hanem inkább az, hogy miként fog az viselkedni a sütés folyamán. Szerintem már mindenki hallott a xilitről és társairól, ami tökéletes helyettesítője lehet a fehér cukornak, azonban azt kevesen jegyzik, hogy ezektől a dolgoktól teljesen máshogy viselkednek a tészták. Nem lesz akkora, nem lesz olyan állagú, nem lesz olyan ízű. Persze ez is tapasztalás kérdése, mint minden más, de hát ugye én most először csöppentem bele ebbe a történetbe. 

Így nem voltam rest és felkerestem, egy kedves ismerősömet Évit, aki nem mellesleg a Torta természetesen írója és művelője - és akit nyugodt szívvel ajánlok - és tőle kértem és kaptam sok-sok tanácsot. Ki is néztem az oldaláról egy piskóta receptet.

A képen gyönyörűen kinéző torta szép magas volt, 4 lapra vágható és mivel nekem pontosan olyan méretű torta kellett, semmit sem változtatva sütöttem meg. Nos, nem is én lettem volna, ha ez elsőre sikerül. A kisült piskótát nemhogy 4 felé, de 2-be is alig tudtam vágni. Ott álltam egy csenevész tésztával a konyha kellős közepén és azon gondolkoztam, hogy ezt most vagy eljátszom még háromszor, hogy legyen elég lapom, vagy nagyon gyorsan másik megoldás után néznek. Azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy teljesen bizonyos, hogy nem a recepttel volt gond, annál is inkább, mert utóbb kiderült, egy másik jó barátom is megcsinálta már gond nélkül. Ez kérem az én keresztem. Ugyanis nálam két verzió lehetséges:

1. valamit először próbálok ki, tökéletesre sikerül, de azt utána az istennek sem tudom reprodukálni.

2. csúfos kudarcot vallok vele rögtön az első alkalommal és vagy elmegy tőle a kedvem egy életre, vagy felszívom magam és csak azért is megcsinálom.

Naná, hogy jelen esetben a 2. verzió játszott, de sajna nem volt már időm kísérletezni. Úgyhogy újratervezés következett és megfogadtam Évi tanácsát: megsütöttem a rendes olajos piskótámat cukor helyett 4x-es erősségű édesítővel, ami ugye azt jelenti, hogy negyedannyi édesítő kell bele, mint cukor. Persze így ez sem lett akkora amekkora kellet volna, de kijött belőle legalább 3 réteg és az első csenevész verziómat hozzá adva végre rendes méretű tortát tudtam produkálni. A töltelék gyümölcsös joghurtos krém volt, itt simán tudtam helyettesíteni cukrot minden gond nélkül.

Na de a díszítés! Merthogy ezt a fajta díszítést svájci habcsókos vajkrémmel a legjobb és legszebb megcsinálni. Csakhogy van egy kis bibi. A svájciba irdatlan mennyiségű cukor kell, jóformán az tartja össze. Így azt egy az egyben nem helyettesíthetem, mert akkor 

1. aranyárban mérhetném a tortát, 

2. xilitből annak a töredéke is képes olyan hasmentést produkálni azoknál, akik nincsenek hozzá szokva, hogy egy éltre nem felejtik el a diabetikus tortát.

Viszont, egészen véletlenül találtam Évi oldalán egy svájci receptet diabetikus változatban, így legalább volt egy kis kiindulási alapom a hozzávalók mennyiségét tekintve. A leírás szerint eljárva vízgőz felett elkevertem a xilitet a fehérjével, majd gépre raktam és elkezdtem felverni. Korántsem kaptam meg azt a megszokott fényes kemény habcsókos állagot (mondjuk mitől is kaptam volna meg). Kb. olyan volt az állaga, mint a sima felvert fehérjének. Mondom: egy életem egy halálom, valamit csak kell kezdenem ezzel a dologgal, így elkezdtem hozzá adagolni a puha vajat. Olyan szépen összeesett az egész, hogy öröm volt nézni. Ott könyököltem a tál fölött és néztem, ahogy egy elfolyósodott tojásos vajas trutyi kavirnyászik a lapátok között. És elkezdtem röhögni. Szó szerint! Aztán amikor már könnyesre röhögtem magam kínomban, felszívtam magam és felkapcsoltam a gépet a legmagasabb fokozatra, mondván, ha a fene fenét eszik is, akkor is használható vajkrémet köpülök belőle. És most már minden mindegy alapon beletettem plusz xilitet, mondván ha fosni kell fossatok rendesen. (Persze azért közben bíztam abban, hogy azok akik esznek belőle, hozzá vannak ezekhez az alapanyagokhoz szokva)

És láss csodát, egyszer csak kisimult a krém, eltűnt a trutyi és bár kicsit lágyabb, de kifejezetten vajkrém állagú cucc lett belőle. Pezsgőt bontottam! Nem volt más hátra, mint vékonyan körbe kenni vele a tortát, majd a maradékot megszínezni és habzsákkal felnyomni a tetejére a rózsákat.

Amúgy csinos kis torta lett belőle, nem?! Eddig mindig fenntartással szemléltem ezeket a meztelen tortákat de, ha szépen meg van csinálva és van egy kis díszítés is a tetején (gyümölcsös verziók kíméljetek) azért egész használható végeredményt kaphatunk. 

És ki mondja meg, hogy ez diabetikus? Mondjuk én, mert most már akárhányszor ránézek, eszembe jut a cukormentes világ minden szépsége és jósága. :)

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!