Egy napon Cilitől kaptam egy üzenetet! Szeretné ha én csinálnám az esküvőjükre a tortát. Nem kell nagy, csupán 13 főre. Gondoltam mi baj lehet egy ekkora tortával? Talán csak megugrom! Így hát örömmel vállaltam. Ezek után pedig megkérdeztem, hogy van e valami elképzelés!
Volt! Szabolcsi almás máktorta, 16 szeletben. Kívül fehér burkolás, az oldalán lila csipkével és a tetején vőlegénnyel és nagy pocakos menyasszonnyal, akik ülnek és lógatják a lábukat a tortáról. A tetejére még lila és fehér tulipánokat, mert az lesz a csokorban is. Nos, pár percig elmélázva ültem a monitor előtt, majd homlokomat az asztalra csapkodva megfogadtam, hogy legközelebb először kérdezek, aztán bólintok.
Az első dolog amin megborultam, a szabolcsi almás mák. Nem vállalok ország tortákat, ezért az ízvilágért sem rajongok, így nem is csináltam soha. Aztán rákerestem a neten a receptre. Na akkor már éreztem, hogy ebből szemöldökbefonás lesz. Utána azon kezdtem el gondolkozni, hogy ha még meg is tudom csinálni, vajon miként oldom meg ezt burkolt tortába.
És akkor jött a felmentő segítség! Drága barátom, Anita megosztott velem egy olyan szabolcsi almás receptet, ami kicsit egyszerűbb mint az eredeti, de az ízvilág mégis ugyanaz. A töltelék viszont igényelt némi további módosítást, hogy stabil legyen egy burkolt tortához. Így került bele egy kis mascarpone, ami elég jó tartást adott neki. A tészta pedig alul felül mákos piskóta, közte pedig 3 lap mákos-tojásfehérjés lap.
Miután csináltam egy próbasütést, leteszteltem másik jó barátomnál Cicafiúnál, ahol egyöntetű igennel szavazott még a legfőbb kritikus is arra, hogy a recept méltó egy esküvői tortához. Íz kipipálva.
Jöhetett a tulipán. Sose csináltam tulipánt, és valljuk be, ez sem sikerült oly nagyon tulipánosra, legfeljebb nyomokban hasonlít rá. Megszenvedtem vele, még úgy is, hogy Cicafiú megtámogatott egy hozzá való kiszúróval. Ettől függetlenül nagyon igyekeztem valami tulipán szerűt véghez vinni, és amikor megtudtam, hogy ennek a virágnak rengeteg fajtája van, nos.... úgy döntettem ez itt pont egy eddig ismeretlen fajta.
Na és akkor a vőlegény és a pocakos menyasszony, akik a lábukat lógatják a torta szélén. Hát okozott némi fejtörést, az biztos! Azt előre leszögeztem, hogy nem fogok tudni részleteiben kidolgozott figurákat csinálni. Arról nem beszélve hogy az eddigi figuráim mind elképzelt, vagy mesefigurák voltak, sose valós személyekről mintáztam. Ja... nem mondtam? Merthogy nem lenne utolsó szempont az sem, ha hasonlítana is az ifjú párra, ami teljesen érthető. Ezért igyekeztem a interneten talált fotók alapján leképezni Cilit és Gézát. Mondjuk rövid hajú menyasszonyt sokkal nehezebb volt összehozni, mint gondoltam. És a vőlegény is csöppet Carlos-os lett, de egyébként szerettem, és különben is, a pajesz néhány képen nyomokban fellelhető volt. Azt nem mondta senki, hogy mostani képet nézzek :) Szóval nagyon igyekeztem megvalósítani a legfőbb elemeket és végül a csokor is lila-fehér lett. Tény, hogy a nyakkendőt elfelejtettem és utólag, a pártól kapott kép láttán jöttem rá arra is, hogy nem jó oldalra ültettem őket. Hát na... mégiscsak én lennék. Mindezek mellé még hozzá jött az egyik legpárásabb hét egész nyáron, ami azt eredményezte, hogy a menyasszony feje úgy izzadt mint a háborodás. Kisebb fajta sokkot éltem meg, amikor megláttam egyik reggel, hogy a korábban elkészített fejéről szabályosan csöpög le a barna színű cukor. Fotózni is igen gyorsan kellett a tortát, mert mint látható elég hamar megindult az izzadás.
Szóval, nem volt eseménytelen ennek a tortának az előélete sem. Mindezek mellett nagyon kedves emlék marad és őszintén örülök, hogy végül én készíthettem el ezt a tortát. Elvégre gazdagabb lettem egy pompás szabolcsi almás máktorta recepttel és még az ízvilággal kapcsolatban is felül kellett bírálnom korábbi álláspontomat! Ritka esetek egyike, amikor a megrendelő alakítja a tortás nem egyszerű ízlését. Cili és Géza, köszönet érte és sok boldogságot Nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése