Sosem felejtem el a pillanatot, amikor Viki egy szép estén felhívott torta ügyben. Emlékszem, éppen piskótát sütöttem, mi mást. Aztán majdnem kiesett a kezemből minden...
Abszolút ártatlan telefonhívásnak indult, kedves hang, pucér torták után érdeklődött. Utólag talán feltűnhetett volna, hogy óvatosan, már-már félénken beszélt a telefonban. Mondjuk miből is tűnt volna fel! Valahogy így kezdte, nem szó szerint:
- Pucér tortákat kerestem a neten, így találtam meg a blogodat. Szeretnék egy ilyen tortát, csak gyümölcsökkel!
- Aha, szuper, szerintem nem probléma, a kérdés, hogy mikorra kéne? - kérdeztem még minidig gyanútlanul.
- Hát.... vasárnapra
- Huhh... ma kedd van, kicsit necces, na de végül is ez nem burkolt torta - mondom félve, bár még gyanakvás nélkül - Hány szeletes kellene?
- Hááát...... olyan 40-50 főre - na és itt dobtam el mindent ami a kezemben volt.
- Ez esküvőre kellene? - kérdeztem egy visszafogott sikolyt követően és már kezdtem fonni a szemöldököm.
- Arra! - gyors fejszámolás: ez alsó hangon 3 emelet és van rá 4 nap
Attól eltekintve, hogy Vikiék kb 4 napot hagytak nekem a torta megtervezésére és elkészítésére - igaz előkészülni ebben az esetben szinte semmivel sem lehetett - valahogy úgy éreztem, hogy nem hagyhatom cserben őket. A történet egyébként is olyan kedves volt! Így hát, egy fohászt elmorzsolva és a számat harapdálva mondtam igent a feladatra. Mégiscsak egy meztelen tortáról van szó, amit csak tele kell pakolni gyümölcsökkel. Bár egy pillanatig sem alacsonyítottam le a feladatot, azért úgy voltam, talán csak megbirkózok vele.
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy augusztus végén találjak friss, finom gyümölcsöket. Az eper szezonnak vége, a málna nyomokban - az sem olcsó már - az áfonya pedig soha nem is volt az. Na meg a másik, hogy mégis mennyi kell egy ilyen tortához. Végül is kaptam egy tippet, hogy hol találok még ilyenkor is epret, málnát viszonylag jó árban és akkor még volt szeder is bőven. Vettem vagy 3 kilót vegyesen, nem adtam alá, maradt is bőven belőle. A legrosszabb sajnos az időzítés volt. 21. vasárnapra kellett a torta, de ugye 20-án szombaton ünnepnap volt. Ezért pénteken kellett beszerezni, így viszont félő volt, hogy idő előtt fonnyadásnak indulnak.
A krém vaníliás mascarpone, sima piskótába töltve. Abszolút örültem, hogy nem kellett bonyolult krémet kreálni. Pucér torta lévén csak vékonyan körbe kentem habcsókos vajkrémmel, és már jöhettek is a gyümölcsök. Na már most, nem volt az olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolná az ember lánya. Először is a félelmem beigazolódott. A gyümölcsök nagy része, főként az eper fonnyadásnak indult és ha ez nem lett volna elég, a szeder erősen elkezdett erjedni, ennél fogva levet is eresztett. Csodás volt mind a látvány, mind pedig az illat, arról nem beszélve, hogy 2,5 kilónyi aprócska gyümölcsöt kellett egyenként átválogatni, kíméletesen megmosni, majd papírtörlőre kiterítve megszárítgatni anélkül, hogy baja essen.
Egyedül az áfonya tartotta magát. Nem hiába a legfinomabb és legdrágább gyümölcs. Na és ezután jött a felhelyezés. Agyaltam egy darabig, hogy mégis miként rögzítsem őket, amikor is jött a mentőötlet, már nem is tudom kitől, hogy olvasztott fehér csokival ragasszam őket a helyükre. Zseniális ötlet! Na de mire felragasztottam őket........ esküszöm hamarabb feldíszítek egy burkolt tortát. Nem viccelek, azt hittem egyszerűbb lesz, de nem. Végül azért csak készen lett, és meg kell mondjam, igen monumentálisra sikeredett. Magam sem gondoltam volna.
Egyedül az áfonya tartotta magát. Nem hiába a legfinomabb és legdrágább gyümölcs. Na és ezután jött a felhelyezés. Agyaltam egy darabig, hogy mégis miként rögzítsem őket, amikor is jött a mentőötlet, már nem is tudom kitől, hogy olvasztott fehér csokival ragasszam őket a helyükre. Zseniális ötlet! Na de mire felragasztottam őket........ esküszöm hamarabb feldíszítek egy burkolt tortát. Nem viccelek, azt hittem egyszerűbb lesz, de nem. Végül azért csak készen lett, és meg kell mondjam, igen monumentálisra sikeredett. Magam sem gondoltam volna.
Ahhoz képest ahogy indult, igyekeztem a legtöbbet kihozni ebből a történetből. Utólag sem bántam meg, hogy elvállaltam, és bátran mondhatom, hogy ez a torta mindannyiunk számára emlékezetes marad. Arról nem beszélve, hogy a visszajelzés amit kaptam, igencsak kellett az én lelkemnek. Az esküvő után ugyanis egy nappal ezt az sms-t kaptam Vikitől: "a helyszínt adó birtok személyzete megszavazta hogy ez volt az idei esküvők legfinomabb tortája"
Nos... erre már nekem sincsenek szavak!
Viki, Márk, sok boldogságot Nektek!!
A fotókért köszönet Vikiéknek hogy rendelkezésemre bocsátották, illetve Bodnár Lászlónak az elevenphoto-tól. Egészen más a tortám egy profi fotós szemszögéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése