Egy régi Kolléganőm, - akinek az iPhone tortát is készítettem - újból megtisztelt bizalmával és megkért, hogy csináljam meg apukája szülinapi tortáját is. Kiindulásképpen csak annyi instrukciót kaptam, hogy zene és zongora kedvelő, valamint Breki a beceneve. Így született meg a "Táncoló Brekik" elnevezésű torta, mely azt kell mondjam, technikailag a legjobban sikerült tortám. már ami a borítást illeti. Hogy ízben mennyire sikerült elnyernem az ünnepelt és a vendégek tetszését....nos azt még nem tudom, de remélem ez is kiderül hamarosan.
A torta mindkét szintje sima olajos piskótából készült, a krém pedig csoki ganache 2 rétegben töltve, annyi különbséggel, hogy az alsó szintet kiegészítettem egy kis rumos meggyel. A könnyű része az egésznek csupán az volt, hogy a borítást nem kellett színeznem. Viszont a billentyűk szabályos elhelyezése és egységes mérete, az 5 vonalas kotta hangjegyekkel és violinkulccsal, valamint a békák, már nem voltak olyan egyszerűen kivitelezhetők.
Bár vissza gondolva, a békák nem is voltak olyan nehezek, de mivel nem volt megfelelő formájú kiszúróm, kénytelen voltam papírsablonnal dolgozni. A kontúrokat végül ételfesték filctollal rajzoltam meg. A kottával azonban bajban voltam. Mivel réges-régen zenész voltam jómagam is, fontos volt számomra, hogy viszonylag szabályos, a valóságnak megfelelő hangjegyeket, öt vonalat, valamint billentyűket készítsek. Leginkább a vonalak párhuzamos, hullámos megrajzolása okozott némi fejtörést. Lelkesen segítő párommal hosszasan töprengtünk és dobtunk fel néhány használható és persze kivitelezhetetlen ötletet is a megvalósításra, amikor is kipattant az agyamból a fogpiszkáló és a szivacs kombinációja. Elvégre takarító eszközökkel is foglalkozom....így ugrott be, hogy egy szivacsba beletűzök 1 cm-es távolságban 5 db fogpiszkálót, majd végig "karcolom" vele a torta oldalát. Hát íme a speciális eszköz, és a végeredmény, még az átrajzolás előtt.
A terv az volt, hogy habzsákba töltött színezett tojáshabbal fogom megrajzolni, de aztán eszembe jutott, hogy van énnekem egy filctollam, ami hasznos volt a békáknál is, ráadásul biztosabb vonalakat tudok vele rajzolni.
A hangjegyek és a violinkulcs elég macerás volt abból a szempontból, hogy sok festékpasztát kellett a cukormasszához adnom, hogy rendes fekete színe legyen. Ettől azonban olyan lágy lett az állaga, hogy a körbevágás után alig bírtam felszedni a szilikon lapról és nyúlt, mint a rétes tészta. Ezért lett sajnos a violinkulcs is "kövér" a hangjegyek pedig kicsit csálék. A zongora billentyűket gondos mértani fejszámolás után rajzoltuk meg, ami a páromat dicséri. Igaz, annyira kiszámoltuk, hogy a végén mégiscsak elcsúsztunk egy billentyűvel. :) De ezt már csak egy hozzá értő venné észre! Mint pl. az ünnepelt! :) De azért remélem szemet huny fölötte! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése