"Sziszák" & "Vavák", avagy Ármin 2 éves lett

Ez a torta olyan viszonylagos nyugalomban készült, mint még egyik sem. Fura, pedig minden összejött, aminek össze kellett jönnie, én mégsem borultam ki, nem téptem ki egy hajszálamat sem, nem fontam be a szemöldököm és nem vágtam földhöz semmit sem. A torta, amivel kiküszöbölhettem a tavaly rajtam esett csorbát, elkészült. Ármin unokaöcsém 2. szülinapjára megcsináltam első feje tetejére állatott, azaz topsy turvy tortámat.

Hetekkel korábban megbeszéltem Nővéremmel hogy a tortán kutyának, (továbbiakban "Vava") valamint cicának, (a továbbiakban "Szisza") kell lennie. (Forrás by Ármin). Ebből kiindulva, valamilyen állati környezetet próbáltam összehozni ezzel a két figurával. Jó pár nappal korábban ki is választottam sok kutatómunka után a legmegfelelőbb "Sziszát" és "Vavát", és a biztonság kedvéért csináltam plusz figurákat is mindkettőből. Annál is inkább mert a másik "Vavával" egy picit a kézi festést is akartam gyakorolni, több-kevesebb sikerrel.

A tavalyi szülinapjára készített és csúfosan elszúrt torta után, idén nagy dobással akartam készülni. Úgy döntöttem elkészítem első Topsy Turvy, azaz ferde tortámat. Kisebb közvéleményt kutattam azok körében, akik már csináltak ilyet. Szerencsére senki sem akart lebeszélni róla, de nem is biztattak, hogy egyszerű lesz és gyors. A döntésem végleges és visszavonhatatlan volt. Két évnyi készülődés után - Ármin babavárójára szerettem volna először ilyet csinálni - úgy véltem itt az ideje belevágnom a feladatba. És persze nem kis nehézséggel kezdődött. Tudtam, hogy az alsó szintnek masszívnak kell lennie, hiszen nem kevés súlyt kell elbírnia, ezért a mostanság nagy kedvenc gesztenyés fehércsokis tölteléket választottam alulra a kakaós piskótámmal. Karamellás tölteléket még nem csináltam, de mivel nagy karamell rajongó vagyok, azt találtam ki, hogy dulce de leche-t készítek sűrített tejből, amit mascarponeval keverek ki. Ez utóbbihoz Nővérem ajánlására egy mézes piskótát készültem sütni. 

Nos az első baljós dolgok itt kezdődtek. A mézes piskóta receptjéhez - ami egyébként a nővérem által kipróbált és bevált recept volt - sajnos nem volt sem sütési hőfok, sem pedig idő. Vaktában lövöldöztem, ami természetesen azt eredményezte, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen összeesett az első adag. Halálos nyugalommal sütöttem ki két újabb adagot a bevált olajos piskótából. Jah, azt mondtam már, hogy összesen sütöttem 2x3 tojásos sima piskótát és 2x4 tojásos kakaós piskótát? Nos ehhez a tortához kell a magasság, ami sok anyagot igényel. A kedd estém igen jól telt.

A következő problémával akkor szembesültem, amikor a 3 órán át dunsztos üvegben főzött sűrített tejből készült karamell krémem mascarponeval összekeverve nem és csak azért sem akart megszilárdulni, egy éjszaka alatt sem. A töltelék tökéletesen alkalmatlan volt arra, hogy tortába töltsem, így kénytelen voltam neki veselkedni egy újabb adagnak, igaz ez már teljesen más recept volt. Viszont bevált. 

Cukrot karamellizáltam, felöntöttem tejjel, összekevertem egy kis pudinggal, majd kikevertem némi vajjal. A receptet egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam, de mivel nekem nagyon gejl volt a vajas íz, könnyítettem egy kis mascarponeval.Tökéletes végeredményt kaptam. Íme az egyik torta betöltve.

Merthogy még arra is volt lélekjelenlétem, hogy készítsek néhány fázisfotót.

Faragás, lekenés. Ettől féltem a legjobban. Egyrészt! A faragásról, a ferde forma kialakításáról és az alsó szint megformálásáról rengeteg videós segítséget találtam a neten. Ez alapján srégen levágtam egy fél karikát a felső szintről és megfordítva rátettem. Az alsó részét körben lefaragtam, hogy lefelé keskenyülő, cserép formát kapjak. Ezután lekentem a szokásos vajkrémmel. Az alsó szint tetejéből kivágtam egy darabot oly módon, hogy a felső szint méretét rárajzoltam egy sütőpapírra, kivágtam, rátettem az alsó szint tetejére és késsel körbe vágtam, ügyelve arra, hogy ne vágjak mélyen. Majd a kést vízszintesen tartva kivágtam egy karéjt az alsó tortából, majd újra lekentem vajkrémmel. Ebbe a mélyedésbe kell majd ültetni a felső tortát burkolás után. Kicsit bonyolultan hangzik, de valójában nem vészes. 

A burkolás volt a másik, amitől tartottam egy kicsit. Rengeteg marcipánnal kellett dolgozni, hiszen a forma megköveteli a sok burkoló anyagot, hogy az szép legyen. Sajnos elfelejtettem lemérni, de kb 1,5 kiló marcipánt gyúrtam be, amiből 80-90 deka biztosan ráment a két tortára csak a burkoláskor. Ahhoz viszont hogy ezt szép nagyra ki tudjam nyújtani, kellett a 1,5 kiló.

Innentől kezdve már "csak" a két szint összehozása és a díszítés volt hátra. Na meg 70 km kocsikázás. Első gondolatom az volt, hogy összerakni majd Tesóméknál fogom és ott is fejezem be a végső simításokat. Aztán a fotók miatt mindenképpen össze kellett raknom otthon, és miután rátettem a felső tortát az alsóra, tudtam, hogy ezt már nem fogom szétszedni, úgyhogy befejeztem a végső simításokat és már csak annyi maradt hátra, hogy ép ésszel kibírjam az utat Dunaújvárosig. Nem én vezettem, de talán jobb lett volna, mint 3 percenként a lábam közt zötykölődő torára pillantani és minden egyes alkalommal éveket öregedni.

Nos a torta kibírta. De mivel a sikeresen kihagytam merevítést a felső szint alatt, a tálalásra kissé megrogyott a kompozíció és a felső torta ferde teteje gyakorlatilag vízszintes lett. Ettől függetlenül azonban még így is látványos volt, finom is és ami a legfontosabb, Nővéremet is végre elégedettnek láttam. Ha jól emlékszem, mindenki evett mindkét részéből, dicsérték is, úgyhogy ennél nagyobb öröm nem is kellhet egy magamfajta cukrász tanonc, hobbi tortásnak.