Horgonyt fel!

Ez a torta több szempontból is kedves nekem. Az én „Kedvesem” nővérének és annak párjának készült, ugyanis néhány különbséget leszámítva elég közel van a születésnapjuk. Éppen rendes éves nyaralásukat töltötték itthon, így megkaptam az ukászt, hogy készítsek egy tortát kettőjük számára. A téma banálisan egyértelmű volt, Bernd régi hajós, Csilla pedig nemrég tette le a hajós vizsgáját. Az én „Kedvesem” pedig - csak hogy kíméljen - "mindössze" csak annyit kért, hogy hajókötéllel legyen körbe tekerve a torta, majd abból kiírva a nevük.

A torta mondhatni háziasított és egyben teszt is volt. Most először burkoltam ugyanis saját készítésű, nyújtható fondanttal. Az ízét tekintve pedig vizsgaanyag, ugyanis közöltem mindenkivel a környezetemben, hogy ha valaki októberig tortát szeretne tőlem, kizárólag vizsgaanyagot vagyok hajlandó megcsinálni. Nos, ez egy Stefánia torta volt belül, vagyis 6 dobos lapból és csokoládés aranykrémből állt. Természetesen a burkolás rajta nem túl autentikus, de hát nekem is kompromisszumot kellett kötnöm és házasítanom kellett a technikákat. Így csak félig lett belőle vizsgaanyag. Viszont marha finom a töltelék, megtartom. Vaj is van benne, kakaó is, de közben főzött krém is, úgyhogy teljesen jól kiegyenlítődnek az ízek. Se nem túl vajas, se nem pudingos az íze, a nem kevés kakaótól pedig nagyon jó csokis lett. Hamarosan jövök a recepttel. 

Szerettem én ezt a tortát. És most a fújással is meg vagyok elégedve, igaz nem lett ez sem túlbonyolítva. Teljesen más cukormasszára fújni, mint marcipánra, nem dobja le a festéket, nem izzad rajta. 

Szegény hajókötelek viszont nem lettek túl egyformák. Mondhatnám, hogy direkt ilyenek, de akkor nem én lennék. Az igazság az, hogy az utóbbi időben elég sok házi cukormasszával kísérleteztem, ami azt eredményezte, hogy rengeteg begyúrt adag csücsül a hűtőmben, amik elég különböző állagúak. Nos, gondoltam felhasználom ezeket is. Így gyakorlatilag a kék és fehér sodrony különböző állagú fondantból készült és ez eredményezett némi különbséget. Az egyik jobban vékonyodott, mint a másik, így elég macerás volt 1-1 adagot kisodornom belőlük. Ennyit a kímélésről. Aztán mikor befejeztem a kötelezést, küldtem egy fotót az én „Kedvesemnek”, hogy véleményezze. Visszahívott: „És hol van róla a hajó??” Na, puff neki! Került rá. Igaz nekik nem vitorlásuk van, de hát kompromisszum kérem, kompromisszum!!