Mondanám, hogy az én életemből kimaradt ez a Helló Kitty őrület, de a dolgok állása szerint ez nem fedné a valóságot. Mert ha már a meséről, vagyis a figuráról az ég egy adta világon semmit nem tudok, - csak hogy létezik ilyen - attól még tortában nem úszhatom meg...
Ahogy éppen nem úsztam meg most sem, ugyanis a kollégám kért meg, hogy kislányának szülinapjára Helló Kitty-s tortát csináljak. Nem túl bonyolultat, de azért szépet.
Nos hát kutattam, kerestem és a sok elcsépelt Kitty torták közt megbújva találtam néhány gyöngyszemet. Olyat, ami nem túl csicsás, de azért nem átlagos sem és még talán helyesnek is mondható. Ezekből válogattam össze párat és terítettem kedves kollégám elé, hogy válasszon. És ő választott. Én meg megvalósítottam, persze kicsit Hamucipókásítva. Szívem szerint sokkal több feketét tettem volna bele, mert a rózsaszínhez annyira passzol, és a témában is megjelenik, de sajnos azért ennyire nem voltak nyitottak a szülők. Így maradt ez a verzió. Viszont, hogy kielégítsem a fekete irátni vágyam, cserébe készítettem pár fotót fekete hátérrel.
Meg kell mondjam, annak ellenére, hogy továbbra sem értem mi a lényege ennek a mesének, vagy figurának - nevezzük bárminek is - azért szerettem csinálni. Kicsit festegettem, kicsit virágoztam. Szeretem a nem túl bonyolult de látványos tortákat és szerintem ez kicsit ilyen lett.
A tölteléke nutellás-mascarpone krémes. Mivel még nem találtam meg azt a tökéletes állagú nutellás tölteléket, aminek növényi tejszín nélkül is van tartása, kombináltam egy kis főzött masarpone krémmel. Míg az utóbbi adja a tartást, a nutella megadja az ízét. A kettő együtt pedig jó összhatás, mert így legalább nem is lett annyira gejl sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése