Adri & Marci tortája

Egy jó példa arra, mennyire szeretem a munkám és mennyi löketet tud adni ezen szép szakma sokszor nehéz és kétségbeejtő akadályai közepette, éppen a legjobbkor. Adri és Marci története...

Sokkal korábban szerettem volna megírni ezt a bejegyzést mert azt akartam, hogy a friss élmények a feltöltődés, az energia érezhető legyen az írásomban is. Sajnos az utóbbi időben nem tudom úgy tolni a blogot ahogy szeretném és a torták posztolásában is eléggé le vagyok maradva. Azonban a nyár legnagyobb élménye így sem maradt nyomtalan bennem, így késve bár de annál nagyobb szeretettel próbálom meg leírni azt.

Emlékszem, amikor Marci először telefonált és közölte, hogy egy esküvői tortával kapcsolatban keresne, abban a pillanatban felpattantam a székemből. Szerintem még az arcom is kipirosodott izgatottságomban, a kollégák pedig nem igazán tudták mi is történt. Eleve van abban valami báj, amikor a vőlegény keres meg az esküvői tortájukkal kapcsolatban. Egyrészt jó dolog, amikor egy esküvő szervezésében a vőlegény is kiveszi a részét és hogy ez egy olyan dologban testesül meg, mint a torta még jobb, mivel általában ez szokta őket a legkevésbé érdekelni, s sokszor a menyasszonyra bízzák a dolgot.

Nagy vonalakban vázolta az elképzelést, hogy naked (meztelen) tortát szeretnének és azért kerestek meg engem, mert látták a bolgon egy korábbi, szintén naked esküvői tortámat, ami nagyon tetszett nekik. Főként miután elolvasták a történetét is (na itt megvettek!!! :) ), mivel nagyjából 20 nap múlva lesz az esküvőjük, s a szóban forgó tortát is 1 hét leforgása alatt vállaltam el. Így tehát azt a feladatot kaptam, hogy egy 80 szeletes tortát rakjak össze semi-naked stílusban, gyümölcsös vagy virágos díszítéssel.

És akkor indult az agyalás. Mert 80 szelet 3 emeletben nem szép, tehát vagy megcsinálom életem első 4 emeletes tortáját, vagy 3 emelet mellett még csinálok 2 kisebb kísérő tortát. Illetve különböző ízekben kérték, ami csak azért kihívás egy meztelen tortánál, mert ugye ott nincs burkolás ami takarjon, tehát látszik milyen színű a piskóta, milyen színű a krém és hiába van vékonyan átkenve a torta vajkrémmel, nem árt, ha harmóniában vannak a színek.

Így találkoztunk, hogy személyesen is megbeszéljük a részleteket és felmerült kérdéseket megvitassuk. Nekem ez azért is fontos, mert egy esküvői tortánál is kell hogy legyen egy kölcsönös szimpátia a pár és a készítő között. Jobban át tudom érezni, hogy milyen stílust szeretnének, mi az elképzelés, megbeszéljük, hogy mennyire legyen haromóniában a díszítéssel vagy a ruhával, esetleg az esküvő témájával. Lejön, hogy mi az amit abszolút nem szeretnének és mennyire kompromisszum készek, ha valami olyasmit akarnak ami nem biztos, hogy kivitelezhető. És mondhatom, végtelen kedves, aranyos és összeillő párt ismertem meg Adri és Marci személyében. 

Elképesztő lelkesedéssel ültek le az asztalhoz és egy kötetlen, jó kedvű megbeszélést tartottunk. A 4 emeletes verzióban maradtunk. Az első kihívás nem is váratott magára az ízek tekintetében, ugyanis kiderült, hogy Adri allergiás a kakaóporra, szóval mindenképpen kellett egy olyan szint, amiből a menyasszony is tud enni. Ez pedig azért nehéz csak, mert a legtöbb íz amivel dolgozom leginkább kakaós piskótával a legfinomabb. Na de innen szép nyerni. A felsorolt és kedvelt ízeket átbeszélve felállt a koncepció, amit végül sikerült megoldani úgy, hogy a színek is harmóniában legyenek. Az alsóra egyértelműen a csokira esett a választás, hisz az a legkedveltebb íz és sokan szeretik. A következő emelet málnás mascarpones lett sima piskótával, míg a 3. emelet citromos mascarpone krém házi lemon curd-del és kakaós piskótával. A felső szinten akadtunk meg egy kicsit, a túrós gyümölcsöset nem javasoltam ilyen kánikulában. Ajánlottam viszont a kókuszosat, amit nem sokan kérnek, de akik kérik, azok utána mind dícsérik. Adri először ódzkodott tőle, hogy nem lesz népszerű annyira, Marci szeme azonban felcsillant, hogy őt viszont nagyon érdekli az íze. S minek után a legkisebb lesz hamar el is fogy. Így lett a legfelső kókuszos, ami bár kakaós piskótával verhetetlen, most sima piskótával készítettem el, hogy az első szeletből Adri is tudjon enni. A díszítés végül cukorvirág lett. Végig nézve néhány képet egyértelmű lett, hogy nem akarnak csicsás tortát, a terem díszítése is letisztult fehér volt némi rezgővel, így én egy nagy fehér bazsarózsát ajánlottam minden szintre, kevés zölddel. A megbeszélés végén derült ki, hogy mindketten zenészek, ráadásul fúvósok, így  részemről még nagyobb lett a lelkesedés, tekintve 10 éves fuvolista múltamat. Azzal bocsátottam őket útjukra, hogy nagyon szép tortájuk lesz.

A következő kihívás a szállítás volt. A tortát ugyanis nem lehetett előre leszállítani hely és hűtő hiányában. Adott volt tehát a kérdés, hogy egyben szállítsam a 4 emeletes tortát, vagy ott rakjam össze. Az egyben szállítás rizikós, tekintve hogy a stabilitást adó burkolat jelen esetben nincs. Viszont ha ott rakom össze akkor az illesztési részeket le kell fedni/kenni, hogy ne látszódjanak a szintek közötti tálcák. Plusz a virágokat is külön kell akkor vinni és ott rárakni. Így végül úgy döntöttem, hogy egyben szállítom. Rendesen alátámasztottam minden egyes szintet és egy vastagabb műanyag csővel át szúrtam az egész tortát belülről. 

Szóval jól bebiztosítottam és útnak indultam vele a jeles napon, kb 20 percnyi autó útnak. Ahogy kifordultam a kapuból és az első fekvőrendőrön átmentem gyök kettővel, tudtam: ez lesz életem leghosszabb útja. A torta tetejét, magasságából kifolyólag, végig láttam a visszapillantó tükörben. Félelmetes volt látni, ahogy imbolyog a csomagtartóban, mert hogy nem volt rajta a burkolás, ami plusz súlyt jelent ilyenkor. Szerintem életemben nem mentem még ilyen lassan, s ha valaki hallott volna, tuti hülyének néz, mert végig beszéltem hozzá mint valami vajúdó nőhöz. Elmondtam neki hogy gyönyörű szép lett és nagyon finom és mindenkinek ízleni fog, csak most ne hagyjon cserben és maradjon egybe. Egyfolytában azt néztem a visszapillantó tükörben, hogy vajon ugyanannyit látok e a tortából, mert ha kicsivel is kevesebbet vagy egyáltalán nem... na akkor k--va nagy gáz van. Szerintem kihordtam vagy 5 infarktust ezen az úton. De végül odaértem. Egyben! És ha már ott voltam, hát meg is vártam, hogy betolják a tortát. 

Hátulról figyeltem a függöny mögül és megvártam azt is, hogy felvágják. Sose felejtem a pillanatot, amikor az első szeletet megkóstolva Adri és Marci hátrafordultak és elismerő pillatnást vetettek felém. Sose felejtem a pillanatot, amkor Adri hang élkül mosolyogva eltátogta, hogy "Köszönjük szépen!" és amikor Marci szintén ugyanígy: "Ez tényleg nagyon finom!" Sose felejtem a pillanatot, amikor az ajtófélfára simulva épp csak kidugva a fejemet végig néztem, ahogy a vendégek eszik a tortámat és egymásra nézve bólogatnak: "Finom!" Sose felejtem a pillanatot, amikor Adri odasúgott a ceremóniamesternek, aki a következő pillanatban bemonta a mikrofonba a nevem és hogy köszönik szépen a tortát. Sose felejtem az elismerő pillantásokat. Sose felejtem, amikor másodjára álltak sorba a tortáért. Sose felejtem a vendéget, aki odajött hozzám, hogy még nem evett ilyen finom citromtortát, pedig pár cukrászdában megfordult és igen kritikus a citromos tortákkal kapcsolatban, s csak így tovább, ne hagyjam abba. Sose felejtem a pillanatot, amikor sírtam! 

Adri és Marci írta:

"Hálásan köszönjük a tortát, valami isteni finom volt!!! És gyönyörű is! Azt hiszem pont olyan lett, mint amit elképzeltünk, hogy de jó lenne

És igazad volt a kókuszossal, tényleg nagyon-nagyon menő!!
Szóval nagyon-nagyon-nagyon köszönjük, azt hiszem, hogy a jövőben még keresünk, mert ilyen tortát nem kapni akárhol!"

Adri és Marci

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!