Vigyázat, most következő bejegyzésem kicsit szentimentális, és a címe is elég homályosan hangozhat. De mivel számomra fontos momentumról van szó és nem utolsó sorban kapcsolódik hozzá egy sütemény is, hát miért ne osszam meg ezt is, magával a recepttel együtt!
Van énnekem egy drága Barátnőm! Tőle lettek olyanok a főiskolás éveim, amelyre szívesen gondolok vissza és Ő maradt egy egyetlen ember, akivel megmaradt még utána is a kapcsolat. Aztán ez a kapcsolat egyszer csak megszakadt, és idestova 4 és fél éve nem találkoztunk. Szükségtelen kutatni az okokat, firtatni a hibákat, ez az elmúlt több évnyi hallgatáson már mit sem változtat. Aztán ahogy megszakadt, olyan hirtelen meg is tört a több éves csend. Hogy mi lehetett a kiváltó ok, amiért mindketten újra elkezdtünk nyitni egymás felé, azt gondolom elég sokrétű és szerintem még magunk se tudjuk pontosan megfogalmazni. Nehéz kimondani, de az egyik biztosan az, hogy öregebbek lettünk. És talán bölcsebbek is? Tapasztaltabbak biztosan! A lényeg, hogy az űr amit éreztem ezek alatt az évek alatt, kezd újra betöltődni és ez nagyon nagyon jó érzés. Ráadásként újabb megerősítést kaptam, hogy a gasztronómia, a finom ételek és édességek összehozzák az embert. Miért mondom ezt? Mert ahogy elkezdtem kiposztolni a Facebook-on az elkészített tortáimat, munkáimat, Tőle is sok pozitív visszajelzést kaptam. A legnagyobb meglepetést az okozta számomra, amikor az egyik torta képemet kitette a saját oldalára. Aztán hogy hogy nem, de azon kaptam magam, hogy gyakorlatilag "meghívatta magát" hozzám egy túrógombócra. Mondhatom, nagyon ügyes húzás volt :) és kissé irigykedem, hogy nem nekem jutott először eszembe. :) Persze ez mit sem veszít a dolog jelentőségéből.
Magamhoz hűen mégsem várhattam egy egyszerű túrógombóccal. Igaz, én már évek óta nem a hagyományos grízzel készített változatot csinálom, hanem egy kicsit könnyebb, érdekesebb fajtáját, mégis valami különlegeset szerettem volna, az alkalomhoz megfelelően. Ezért a túró vonalán megmaradva - mégiscsak ez volt a kívánság - Stahl Judit túrópudingja mellett döntöttem, amit bár még soha nem készítettem, de Nővérem ajánlásával bátran be mertem vállalni. A recept a "Gyorsan, valami finomat!" című könyvében található és saját bevallása szerint az ízét leszámítva semmiben sem hasonlít a hagyományos túrógombóchoz. Pont ez kellett nekem! A recept némi változtatással az alábbiak szerint néz ki:
Amíg a sütő előmelegszik 200 fokra, ki kellene vajazni és lisztezni 8db 1,5 dl-es bögrét. Na én nem bajlódtam ezzel és elővettem a szilikonos muffin formáimat. Tudom, hogy ezek jóval kisebbek, viszont így sok kicsi készült egyszerre. Hát nem tökéletes egy hosszú beszélgetéshez? Aztán jöhettek volna a 1/2 dl rumba áztatott mazsolák, de én ezt is elhagytam, mivel nem szívlelem sajnos a mazsolát. 3 tojást szétválasztottam, majd a sárgájukat összekevertem 25 dkg túróval, 3 evőkanálnyi tejszínnel és 10 dkg cukorral. Belereszeltem 1 citrom héját és megspékeltem 1/2 rúd vanília belsejével is. A fehérjéket kemény habbá vertem és óvatosan hozzákevertem a túrós masszához. Ezután megtöltöttem a muffin formákat és ilyen formában betoltam őket a sütőbe 15 percbe. 
Ezalatt felforrósítottam 15 dkg baracklekvárt 1 dl rummal (véleményem szerint elég lett volna 1/2 dl is), és belereszeltem 1 citrom héját. A megsült pudingokat kiborítottam a formából, csinosan elhelyeztem egy tálon és megöntöztem egy kis baracklekvárral.
Egyszerű, nagyszerű és kiváló kísérő 4 és fél évnyi történés felidézéshez. Akarom mondani csak egy részéhez. Merthogy annyi mesélni valónk volt egymásnak hogy a rendelkezésünkre álló idő meglehetősen kevésnek bizonyult. Jó magam azt sem tudtam, hogy hol is kezdjem, pláne, hogy az elején igyekeztem elérzékenyülésemet rejtegetni, persze kevés sikerrel. Hogy a túrópuding? Jaa az meglehetősen jól sikerült. Mint ahogy a találkozás is. Egy finom fehérbor kíséretében pedig mindkettő kiváló volt. Újabb tanulság a gasztronómia erejére. És még mielőtt mindenki azt gondolná hogy túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítanék az ételnek, - távol álljon tőlem, hogy mindent ráfogjak - hát elárulom, hogy kaptam egy vacsorameghívást a beszélgetésünk fonalának további vezetéséhez. Boldog vagyok! A recept pedig bevonul a kedvenc, nagy jelentőséggel bíró desszertjeim sorába. Hát így esett meg, hogy négy és fél évet vártam erre a túrópudingra! Viszont megérte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése