2013. január 16., szerda

Szirupos-Karamellás Piskótadesszert


Újabb év telt el, s mint tavaly, idén is nekem jutott a desszert elkészítése szilveszter alkalmából. Először Creme Brulée-t akartam csinálni, mert egyszer egy étteremben szinte mindenki ezt rendelte a baráti társaságból és odáig voltak érte. Viszont elég macerásnak tűnt kis tálkákba adagolni, és elcipelni a desszertet, ráadásul dupla mennyiséget kellett volna csinálnom, ahhoz meg nem volt elég tálkám. Nigella könyvében találtam olyan változatot, ahol egy nagy tálban készíti el a Creme Brulée-t, de akkor arra gondoltam, hogy hogyan is fogjuk mi azt kikanalazni? Szóval fájó döntés volt - egyik kedvenc desszertem - de úgy döntöttem nem ez a megfelelő alkalom, hogy Creme Brulée-t készítsek.
Viszont, ha már kezembe akadt Nigella falatozója, hát átlapoztam. És mit találtam????? A szirupos-karamellás piskótadesszertet. Elég fura recept és nagyon dekoratívnak sem mondhatnám, de egyszerűen fenséges. Ez egy piskótás süti, aminek a teteje rugalmas, szivacsos, alatta pedig ott bugyog a ragacsos, karamellás nem is tudom minek nevezzem. Mert nem krém, nem is puding, hanem inkább olvadt, karamellás szirup. Tényleg nem tudom minek nevezzem. Nem először csináltam már, így tudtam, hogy csak nyerhetek vele, ráadásul pofátlanul könnyen elkészíthető, mégis ütős édesség. A nagy karácsonyi készülődést, sütés-főzést ugyanis nem hevertem még ki teljesen, úgyhogy nem akartam túl bonyolítani. Azt viszont előre kell bocsátanom, hogy nem kevés cukor kell bele és abból sem a legolcsóbb fajta, hanem a lágy, sötétbarna cukor. Imádom ezt a barna cukrot, mert már önmagában intenzív karamellás íze van! 
Mivel ez az édesség melegen a legjobb, úgy döntöttem, hogy az utolsó-előtti fázisig összerakom, és majd a helyszínen bedobom a sütőbe és megsütöm. A problémám csak ott volt, hogy tudtam, kapásból dupla adagot kell csináljak, de  a legnagyobb tálam sem volt elég. Na persze az a verzió fel sem merült, hogy két tálban csináljam. Tényleg! Miért is nem? :) Szóval korántsem volt elenyésző momentum, hogy mekkora tálat használok, de a kereszt metszet szűk volt, úgyhogy elővettem a lehető legnagyobbat és imádkoztam, hogy ne fusson ki. Kifutott!!! Nem kicsit! És rá is égett! Ott álltunk újév hajnalán az égett cukor és a szobát beterítő halvány füst kellős közepén és nem győztem mentegetőzni a háziasszony előtt. Felajánlottam én, hogy kitakarítom a sütőjét, de szerintem nem akarta, hogy bármihez is nyúljak már a konyhájában! :) A helyébe azt hiszem én is így tettem volna. Eszemben volt ám, hogy alá tehetnénk egy sütőlemezt papírral, de hát olyan gyorsan történt mindent....elfelejtettem na!
De! A desszert, - bár külsőleg nem túl dekoratív - ízre a mennyei királyság! És miután Nigella egy jó adag vanília fagyit is írt hozzá, azt is készítettem! Házilag!
Összesen ennyi kép készült róla, az se túl jó, de szilveszter éjjel épp nem volt nálam a teljes fotós felszerelés!

Hozzávalók a piskótához:
100 g barna nádcukor
175 g sütőporos liszt (1/2 kg liszthez 1 tasak sütőpor dukál, én kb. 1/2 teáskanálnyit tettem a 175 g-hoz)
1 és 1/4 dl tej
1 tojás
1 teáskanál vaníliakivonat
50 g olvasztott vaj

200 g apróra vágott datolya (én friss datolyát használtam, olyan puha, hogy csak úgy beletépkedtem)

Hozzávalók a sziruphoz:
200 g barna nádcukor
kb. 25 g vaj
1/2 l forrásban lévő víz

Melegítsük elő a sütőt 190 fokra (gázsütőnél 5-ös fokozatra kapcsoljunk), és vajazzunk ki egy kb. másfél literes tűzálló edényt. Fontos, hogy meglegyen a méret!
Keverjük össze a 100 g barna cukrot a liszttel. Mérjük ki a tejet, verjük fel a tojással, a vaníliakivonattal és az olvasztott vajjal, majd keverjük a folyékony keveréket a száraz anyagokhoz. Forgassuk bele a datolyadarabkákat és az egészet öntsük a tűzálló tálba.
Egyszerűen szórjuk meg a tetejét a 200 g barna cukorral és morzsoljuk rá a 25 g vajat. Ezután öntsük hozzá a forrásban lévő vizet. Tényleg! És már csak hagyni kell sülni 45 percig. Ez alatt az idő alatt a teteje szivacsos piskótává válik, alatta pedig a víz és a cukor egy ragacsos szirup lesz.
Vanília fagyival, vagy tejszínhabbal tálaljuk. Én ebben az esetben házi készítésű fagyit csináltam hozzá.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése