Egy nagyon kedves felkérésnek tettem eleget a múlt héten. Egyrészt, most először keresett meg egy általam ismeretlen ember, hogy szeretné, ha én csinálnám meg a férje szülinapi tortáját. Másrészt a téma, amit meg kellett jelenítenem számomra igencsak kedves, hiszen zenével kapcsolatos, amihez jó pár évig volt némi közöm és szívesen gondolok vissza azokra az időkre.
Igaz én nem gitároztam, hanem fuvoláztam tizenegy-néhány évig, de hát a zene minden zenészt összeköt, akármilyen hangszeren is játszik. Arról nem is beszélve, hogy maga a gitár torta már régóta nagy vágyam volt, hogy megcsináljam.
A Szülinapos basszus gitárját kellett megcsinálnom, és a Kedvesével igen alaposan leegyeztettük, hogy milyen ízű legyen a torta, arról nem is beszélve, hogy sok részletes fotót is kaptam a megsütendő páciensről, ami nagyon hasznos volt a formázásban!
Tulajdonképpen maga a gitár forma kialakítása nem volt nehéz. Sokkal több bonyodalomra számítottam ezen a téren. Az igazi probléma a méret volt. Ugyanis szerettem volna arányos, de azért olyan méretű tortát csinálni, ami nem csupán két falatnyi, ehhez viszont kicsi volt a hűtőm. Mert hát egy basszus gitárnak egyáltalán nincs kicsi nyaka. Úgy kalkuláltam, hogy 50 cm hosszúnál nem lehet nagyobb. Ezért ebben a hosszúságban, arányos méretben kinyomtattam az eredeti gitár képét és azt használtam sablonnak. Az olajos kakaós piskótából két 4 tojásos tésztát sütöttem, a krém pedig fehér csokis mascarpone krém volt 3 rétegben. (Véleményem szerint a legjobb kombináció! Én nem tudom miért, de a kakaós tészták nekem sokkal jobban sikerülnek állagra, mint a simák. Hogy miért van ez????)
Maga a bevonás is elég jól ment, pedig ettől is féltem, hogy egy ilyen formát hogyan tudok majd bevonni szépen. De a méret továbbra is problémát okozott. Nem volt mese, négy darabra kellett vágnom az egészet: a gitár teste, és három részletben a nyaka. Ez utóbbit később egyben burkoltam le, viszont még így is két részben kellett hagynom a gitárt, mivel egyben nem fért bele a hűtőbe. A torta átadása előtti estén raktam össze az egészet, majd tettem rá az érintőket, a húrokat és próbáltam eltüntetni az illesztéseket. Majd lefotóztam a tortát és újból szétszedtem, hogy estére vissza tudjam rakni a hűtőbe. Nem volt egyszerű, meg is fogadtam, hogy lehetőség szerint nem csinálok többet olyan tortát, ami nem fér be egyben a hűtőmbe. :)
Másnap reggel korán keltem, hogy újból összerakjam. Jó móka volt!!!
A részleteket tekintve, a húrokat ezüst színű kötöző zsinórral szerettem volna megoldani, lehetőleg különböző méretben, mivel a gitár húrjai is különböző vastagságúak voltak. De végül nem találtam megfelelő zsinórt, így maradtam a fém drótnál, amit fogpiszkálókra tekertem és úgy rögzítettem a tortára. Csakúgy, mint a hangoló kulcsokat. Azt már el sem mondom, hogy szinte az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy lehagytam a feliratokat a gitárról. Illetve azzal sem voltam megelégedve, hogy csak belenyomtam a Boldog Szülinapot feliratot az oldalába. Miután már lefotóztam és újra szétszedtem a tortát, úgy döntöttem, hogy átfestem ecsettel a vonalakat. Így az sajnos lemaradt a fotókról, csakúgy mint a feliratok.
Az átadás napján azért volt némi bonyodalom. Amikor vittem le a kocsiba, csöppet meghajlott a tálca és persze megszakadt az illesztésnél. Igazából már fel sem vettem. Túl egyszerű lett volna, ha nem jött volna még valami ziccer. De megtanultam, hogy saját készítésű tálcát ne használjak súlyosabb tortákhoz, de mivel ebben a méretben nem találtam torta tálcát, kénytelen voltam magam összerakni egyet.
Utólagos engedéllyel azért megosztom az eredeti hangszer képét is! Szép ugye? Igaz a mintázatot nem nagyon tudtam így megjeleníteni, de remélem ettől még nem érezte kevesebbnek az Ünnepelt! Talán csöppet még hangolni kellett volna, és akkor még akár zenélni is lehetett volna rajta :) Ajánlom ezt a tortát minden régi zenésztársamnak! Is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése