Éppen ezért sütikbe fojtom bánatom. S ha már itt (volt) az eperszezon, gondoltam nagy bánatomba kimegyek szabadföldi epret szedni. Le is szedtem cirka 3 kilót. Nem sokkal korábban meg 2,5 kilót. Ami kissé felelőtlen dolog volt tőlem, hiszen hely hiányában és a fagyasztóm véges kapacitásának köszönhetően még a vázába is epret tuszakoltam. Azóta epret eszem, epret iszom és eperrel álmodom! Bújom a netet az epres édességek után! Na nem mintha nem lenne jó dolog az eper, csak hát nagy teher ez a vállamon, hogy ne rohadjon rám a verejtékkel megszedett eper állományom!
Így most eper széria következik: kezdetnek egy kis Dán Epres Marcipános Pite, majd folytatásként a mostanság nagy népszerűségnek örvendő Epres Mille Feuille (amit fogalmam sincs hogyan kell ejteni). Ezután jöhet a maradékokból összerakott Epres Kosárka, a minden szépséget nélkülöző (emiatt fotó nélküli) Epres-Rebarbarás Pite, végül - ha még mindig nem lenne elég - lefolytjuk a dolgot egy kis Eper Fagyival. És nem hiszitek el, de még mindig van az eperből! Szóval a lista még simán bővülhet.
Szóval hölgyeim és uraim, olvasóim "népes" tábora, rajongóim "terebélyes" hada.... Jöjjön az Eper Mánia by Hamucipóka! (Most, hogy lassan vége a szezonnak! :) )
Az első szedés után olyannyira felvillanyozódtam hogy végig lapoztam a Kifőztük magazin szezonális számát, hogy találjak valami nagyon finom, nagyon ütős, mégis egyszerűen összerakható édességet. Epreset! Hosszas morfondírozás után a 2010-es júniusi számában fellelhető Dán Marcipános Epres tortára esett a választásom. Egyrészt már nagyon régóta vágytam valamilyen vajas pitetésztás cuccra, másrészt marcipánom mindig van otthon a tortázás miatt, harmadrészt a dán tészták csak finomak lehetnek. Ugye! Na meg?!?! Ez a szöveg állt a címe alatt:
"Egy könnyen elkészíthető krémes sütemény...Gyors, egyszerű és nagyon finom. Csak keverünk, majd sütünk!"
Nos minden tiszteletem a recept írójának, de tényleg. Viszont semmiképpen sem mondanám gyorsnak és annyira egyszerűnek. Ellenben valóban nagyon finom, de nem érdemes egy nappal hamarabb sem megcsinálni. Szóval senki kedvét ne szegje a következőkben leírtak, mert bár érdemes elkészíteni, ez nem az a csak "összekeverem és megsütöm" szindróma.
Hozzávalók a vajastésztához:
25 dkg liszt
20 dkg vaj
5 dkg cukor
1 tojás sárgája
....a marcipános töltelékhez:
10 dkg vaj
10 dkg cukor
10 dkg marcipán reszelve
1 tojássárgája
...a vaníliakrémhez:
1 dl tejszín
1 dl tej
2 tojássárgája
2 evőkanál kukoricakeményítő
1 evőkanál cukor
pár csepp vanília esszencia
...a lekenéshez:
10 dkg csokoládé olvasztva
...a tetejére:
50 dkg eper
A tálaláshoz most is az Arany-Ló Klasszikus Meggy tortatartóját használtam
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd fóliába csomagolva 30 percre a hűtőbe tesszük. Itt meg kell jegyeznem, hogy nálam ritkán sikerülnek a linzertésztás piték. Vagy nagyon száraz lesz és törik, vagy nyers marad, vagy a töltelék áztatja el. Nos ez egész jól sikerült magamhoz képest, bár kissé kemény lett. Viszont azóta elolvastam Lajos Mari 66 Torta című könyvében a linzertésztákról szóló jó tanácsait és íme a megoldás: 3:2:1 a liszt, vaj, cukor aránya. Valamint a vaksütés, ha a tésztát többször is vissza kell dugdosni a sütőbe. Legközelebb így csinálom!
A marcipános töltelékhez keverjük össze a hozzávalókat. Nagyban megkönnyíti a munkát, ha puha vajat használunk, különben imádkozhatunk, hogy a ragadós, cukros marcipán reszelékeket (amit szintén melós lereszelni) egynemű masszává keverjük a többi hozzávalóval.
A vaníliakrémhez az esszencián kívül keverjünk össze minden hozzávalót egy lábosban és alacsony tűzön kevergessük, de ne forraljuk, addig amíg besűrűsödik. Hagyjuk kihűlni és hozzá adhatjuk az eszenciát. Nekem nem nagyon akart besűrűsödni a krém, ez látható a képeken is, elég folyós lett. Utólag visszagondolva, egyszerűbb lett volna az életem, ha porból és tejből egy hígabb pudingot főzök. Még akkor is ha szentségtörés.
A tésztát nyújtsuk ki 2 fólia között és béleljünk ki vele egy kb. 20 cm átmérőjű pitetálat. Simítsuk bele a marcipános tölteléket, majd tegyük 200 fokos sütőbe 20 percre. Nos nem nagyon tudom, hogy magának a marcipános tölteléknek milyennek kellett volna lenni. Mert miközben a vaj kezdett szépen kisülni a tésztából és masszívan ráégni a sütőm aljára, addig a marcipános töltelék egy része folyékonyan bugyogott, a másik része pedig kezdett erőteljesen karamellizálódni..... gondoltam én némi jóindulattal, de hamar kiderült, hogy nem karamellizálódásról van itt szó, hanem echte égésről. A sütőből kivéve egy része megkeményedett a tölteléknek, más része pedig puha massza szerű volt. Kezdtem gyanakodni, hogy ez nem is olyan egyszerű. Csak úgy eszembe jutott! Mellékesen!
Most újabb hűlési idő következik. Merthogy a vízfürdő fölött megolvasztott csokit a hideg marcipános tésztára kell rákenni, erre jöhet a vaníliakrém, ami -mint említettem volt- elég folyékony lett, végül pedig az eper korona. Ami az előbbi miatt szépen el is süllyedt a krémben! Még jó hogy volt pereme a tésztának! A recept végül megjegyzi, hogy azonnal tálaljuk. Ez megszívlelendő, emellett pedig javaslom, hogy ne is hagyjunk belőle másnapra. Én ugyanis másnap vágtam fel az irodában, és hát hogy is mondjam: a csoki eléggé masszívan megkeményedett, a tészta sem volt valami omlós a kopogós marcipán réteggel, de tény, hogy a folyós vanília krém valamit tompított a dolgon. Ennek csak annyi volt a hátránya, hogy felvágás után csak úgy folydogált le a vanília krém. Megállíthatatlanul!
Ezek után ki hiszi azt el nekem hogy finom volt? Pedig mindentől függetlenül tényleg az volt!!! És aki mestere a linzer tésztának, annak tuti jobban is sikerül. De ez a "csak keverjük és süssük".....(a tészta összegyúrása és 30 percnyi pihentetése, a vaníliakrém kavargatása és kihűlése, a marcipán reszelése, a csoki olvasztása a 20 perc sütés és végül a kisült tészta kihűlése által felemésztett idő)....hát na!
Az első szedés után olyannyira felvillanyozódtam hogy végig lapoztam a Kifőztük magazin szezonális számát, hogy találjak valami nagyon finom, nagyon ütős, mégis egyszerűen összerakható édességet. Epreset! Hosszas morfondírozás után a 2010-es júniusi számában fellelhető Dán Marcipános Epres tortára esett a választásom. Egyrészt már nagyon régóta vágytam valamilyen vajas pitetésztás cuccra, másrészt marcipánom mindig van otthon a tortázás miatt, harmadrészt a dán tészták csak finomak lehetnek. Ugye! Na meg?!?! Ez a szöveg állt a címe alatt:
"Egy könnyen elkészíthető krémes sütemény...Gyors, egyszerű és nagyon finom. Csak keverünk, majd sütünk!"
Nos minden tiszteletem a recept írójának, de tényleg. Viszont semmiképpen sem mondanám gyorsnak és annyira egyszerűnek. Ellenben valóban nagyon finom, de nem érdemes egy nappal hamarabb sem megcsinálni. Szóval senki kedvét ne szegje a következőkben leírtak, mert bár érdemes elkészíteni, ez nem az a csak "összekeverem és megsütöm" szindróma.
Hozzávalók a vajastésztához:
25 dkg liszt
20 dkg vaj
5 dkg cukor
1 tojás sárgája
....a marcipános töltelékhez:
10 dkg vaj
10 dkg cukor
10 dkg marcipán reszelve
1 tojássárgája
...a vaníliakrémhez:
1 dl tejszín
1 dl tej
2 tojássárgája
2 evőkanál kukoricakeményítő
1 evőkanál cukor
pár csepp vanília esszencia
...a lekenéshez:
10 dkg csokoládé olvasztva
...a tetejére:
50 dkg eper
A tálaláshoz most is az Arany-Ló Klasszikus Meggy tortatartóját használtam
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd fóliába csomagolva 30 percre a hűtőbe tesszük. Itt meg kell jegyeznem, hogy nálam ritkán sikerülnek a linzertésztás piték. Vagy nagyon száraz lesz és törik, vagy nyers marad, vagy a töltelék áztatja el. Nos ez egész jól sikerült magamhoz képest, bár kissé kemény lett. Viszont azóta elolvastam Lajos Mari 66 Torta című könyvében a linzertésztákról szóló jó tanácsait és íme a megoldás: 3:2:1 a liszt, vaj, cukor aránya. Valamint a vaksütés, ha a tésztát többször is vissza kell dugdosni a sütőbe. Legközelebb így csinálom!
A marcipános töltelékhez keverjük össze a hozzávalókat. Nagyban megkönnyíti a munkát, ha puha vajat használunk, különben imádkozhatunk, hogy a ragadós, cukros marcipán reszelékeket (amit szintén melós lereszelni) egynemű masszává keverjük a többi hozzávalóval.
A vaníliakrémhez az esszencián kívül keverjünk össze minden hozzávalót egy lábosban és alacsony tűzön kevergessük, de ne forraljuk, addig amíg besűrűsödik. Hagyjuk kihűlni és hozzá adhatjuk az eszenciát. Nekem nem nagyon akart besűrűsödni a krém, ez látható a képeken is, elég folyós lett. Utólag visszagondolva, egyszerűbb lett volna az életem, ha porból és tejből egy hígabb pudingot főzök. Még akkor is ha szentségtörés.
A tésztát nyújtsuk ki 2 fólia között és béleljünk ki vele egy kb. 20 cm átmérőjű pitetálat. Simítsuk bele a marcipános tölteléket, majd tegyük 200 fokos sütőbe 20 percre. Nos nem nagyon tudom, hogy magának a marcipános tölteléknek milyennek kellett volna lenni. Mert miközben a vaj kezdett szépen kisülni a tésztából és masszívan ráégni a sütőm aljára, addig a marcipános töltelék egy része folyékonyan bugyogott, a másik része pedig kezdett erőteljesen karamellizálódni..... gondoltam én némi jóindulattal, de hamar kiderült, hogy nem karamellizálódásról van itt szó, hanem echte égésről. A sütőből kivéve egy része megkeményedett a tölteléknek, más része pedig puha massza szerű volt. Kezdtem gyanakodni, hogy ez nem is olyan egyszerű. Csak úgy eszembe jutott! Mellékesen!
Most újabb hűlési idő következik. Merthogy a vízfürdő fölött megolvasztott csokit a hideg marcipános tésztára kell rákenni, erre jöhet a vaníliakrém, ami -mint említettem volt- elég folyékony lett, végül pedig az eper korona. Ami az előbbi miatt szépen el is süllyedt a krémben! Még jó hogy volt pereme a tésztának! A recept végül megjegyzi, hogy azonnal tálaljuk. Ez megszívlelendő, emellett pedig javaslom, hogy ne is hagyjunk belőle másnapra. Én ugyanis másnap vágtam fel az irodában, és hát hogy is mondjam: a csoki eléggé masszívan megkeményedett, a tészta sem volt valami omlós a kopogós marcipán réteggel, de tény, hogy a folyós vanília krém valamit tompított a dolgon. Ennek csak annyi volt a hátránya, hogy felvágás után csak úgy folydogált le a vanília krém. Megállíthatatlanul!
Ezek után ki hiszi azt el nekem hogy finom volt? Pedig mindentől függetlenül tényleg az volt!!! És aki mestere a linzer tésztának, annak tuti jobban is sikerül. De ez a "csak keverjük és süssük".....(a tészta összegyúrása és 30 percnyi pihentetése, a vaníliakrém kavargatása és kihűlése, a marcipán reszelése, a csoki olvasztása a 20 perc sütés és végül a kisült tészta kihűlése által felemésztett idő)....hát na!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése