Kedves "Barátaim, Rokonaim, Üzletfeleim"! Örömmel tudatom Veletek, hogy levizsgáztam! Papíron cukrász lettem! Hát ez is eljött! Mert minden eljön egyszer, csak az ember győzze kivárni türelemmel. Ennek legfőképp szűk környezetem örül a legjobban, hiszen az elmúlt egy évben szinte mindent ennek rendeltem alá. Az év első felében szabadságaim nagy része elment a gyakorlat miatt, majdnem minden hétvégém ment a levesbe az órák miatt, az elmúlt 3 hónapban pedig nem kevés türelem és kitartás kellett hozzám, hogy elviselhető legyek a tanulás miatt.
Azért meg kell mondjam, azt hittem egyszerűbb lesz újra tanulni. Két diplomával a hátam mögött, 32 évesen azt gondoltam, az elméletet kirázom a kisujjamból. Hát olyannyira nem, hogy fel kellett kutatnom a papírjaimat, hogy meggyőződjem, nem álmodtam arról, hogy valamikor én még államvizsgáztam is. Tény, hogy sose voltam könnyű tanuló, na de ennyire??? Komolyan az élelmiszer ismereti tételek rendesen kifogtak rajtam és amikor a marha bontási részeit kellett megtanulni (ez mindenkinek fájó pontja volt :) ) hát akkor igencsak ki tudtam térni mindenfajta hitemből. Aztán amikor belemélyedtem a különböző számításos feladatokba: raktár elszámoltatás, termelés elszámoltatás, árképzés, nyereségszámítás stb...! Szóval ha valaki azt hinné a cukrászat csak arról szól, hogy finom habos süteményeket, tündéri cupcake-eket, csodás tortákat sütünk, hát az kérem, el van tévedve!!
Na de, hogy inkább a gyakorlati vizsga élményeimről meséljek. Hát azt sose felejtem el! Először is tudni kell, hogy 2 napos volt a gyakorlati vizsga, a csoport pedig ketté volt osztva. Nekünk első nap voltak az uzsonnasütemények. Kicsit érdekesen indult, mert 14:30-ra volt meghirdetve a kezdés, nyilván az öltözést bele kellett kalkulálni, tehát oda kellett érni 14 órára. Halál nyugodtan kormányzok a Váci úton 13:45-kor, amikor csörög a telefonom, hogy siessek, mert a többiek már bementek, elkezdődött a vizsga. Cseppnyit felment a pumpa, mivel kiderült, hogy a délelőttös csoport hamarabb befejezte és mivel sokan már ott voltak, ezért elkezdték a vizsgát. Az senkit nem érdekelt, hogy 3-4 ember még hiányzik, ráadásul elég kellemetlen volt az elnökök előtt, mert olybá tűnt, mintha mi késtünk volna el. Szóval így indult a dolog és eléggé felfokozott hangulatban húztam ki a diós csigát. Na jó mondom, blundel tészta, lehetne rosszabb is, ráadásul pont ezt csináltam meg egyik gyakorlati órán. A csigák elég szépek lettek, állítólag finomak is, bár az aljuk olybá tűnhetett, hogy nem sült meg, de ha tovább tartom a sütőben, totálisan kiszárítom. És nincs rosszabb egy kiszáradt diós csigánál. Amúgy sem volt egyszerű a sütés, hiszen mindannyian egy sütőre dolgoztunk, ugyanabban sült a gyümölcspapucs, mint a virslis roló, meg a pozsonyi. Szóval alapjában véve elégedett voltam. Túl az első megmérettetésen, úgy bocsátottak utunkra, hogy azért ügyesek voltunk, de kapjuk össze magunkat, mert a következő etap húzósabb lesz. Na, ha addig nem rosáltunk be az izgalomtól, akkorra már teljesen! Rá két napra vizsgáztunk a kikészített süteményekből, a tányér- illetve pohárdesszertekből, valamint a díszmunkát is akkor kellett elkészíteni. A díszmunka teljesen szabadon választott volt, mindenki olyat csinált, amit akart, otthon meg kellett sütni, betölteni, de a vizsgán kellett beburkolni illetve feldíszíteni, miközben ugye két készítményt kellett még mellette megcsinálni.
Rengeteget agyaltam a díszmunkán. Azt tudtam, hogy sima kerek tortát nem akarok virággal a tetején, mert bár az egyszerűbbik út lett volna, nem akartam beállni a sorba. Egyszerű, de látványos tortát szerettem volna, amivel biztosra mehetek, arra az esetre, ha esetleg nem sikerül a húzott készítményem. Rengeteg verzió kattogott az agyamban, volt táska, bőrönd és fűző formájú is. Ez utóbbi nagyon vonzott, de nem akartam túlbonyolítani sem, mert tudtam, hogy nyomás alatt leszek: ha valami gikszer lesz, kiborulok és a akkor kő kövön nem marad. Biztosra kellett mennem! Így maradtam a divatnál, de kicsit változtattam az elképzelésen. Amúgy is szeretek varrni, így kitaláltam, hogy csinálok egy próbababát, ahol a ruha lesz a torta. Ehhez hasonlót már úgyis csináltam Barbie-s torta formájában. De mivel semmilyen ehetetlen dolog nem lehetett benne, a felső testét is meg kellett csinálni, ami így kapóra is jött, hiszen csak egy torzót kellett megformálni, lévén a szabóbabának se feje se karja. Ideális!!! Egy ruhát pedig aztán olyanra lehet díszíteni, amilyenre csak akarja az ember.
Na de! Minél élethűbbet szerettem volna, ezért úgy képzeltem el, hogy ráncolni fogom a szoknyáját és nem csak simára leburkolom. Igen ám, de a marcipánt nem lehet olyan vékonyra nyújtani, hogy ezt meg lehessen csinálni. Ezért elővettem a jó öreg plasztik csoki receptet, amit már egyszer kipróbáltam burkoló anyagként. Az aztán nem szakad, lehet nyújtani, nyúzni, gyűrni stb. A többi meg már csak jött magától. Az "alsó szoknya" marcipán, a felső szoknyát pedig plasztik csokiból csináltam. Ráadásul sikerült egy gyönyörű tortatartót elkunyiznom az egyik csoporttársamtól, ami nagyon jól passzolt hozzá, így olyan volt, mintha valóban egy régi próbababa lett volna felöltöztetve. Ráadásul, vihettünk a témának megfelelő díszítést is, így fogtam a kis centimet, meg egy spulni cérnát és elhelyeztem kiegészítésként.
Testes ki menyecskét csináltam szó mi szó, de megbeszéltem vele, hogy egy ilyen szoknyát megtartani csak erős derék tud, így végül is szükséges volt a széles csípő :)
A húzott készítményeim pedig a florentin, valamint a csokoládé torta volt. Nos, a florentinhez a grillázst sikerült jól rágyógyítanom a deszkára, valószínű nem vizeztem jól alá, ezért spaklival kellett felkaparnom. Azt hittem megüt a guta, mert egészen addig jó voltam időben, de ott kezdtem elcsúszni. Ahhoz, hogy megfelelő mennyiséget tudjak produkálni neki kellett futnom a felolvasztott maradékok újabb kiszaggatásának. A csokitortát meg hát sose felejtem el. Ugyanis sose volt még szerencsém az ilyen fajta csokoládé tortához és sajnos a gyakorlati órán is lemaradtam az áthúzás technikájáról, mivel nem én csináltam. De aztán az egyik csoporttársam segített, elmondta hogy csináljam hogy az szép legyen. És hát olyan lett, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Szépen, egyenletesen elterült a folyékony csokoládé a tortán, nem kellett kenőkéssel hozzá nyúlni, nem voltak rajta folyás nyomok. Komolyan mondom, hogy gyönyörű lett. Utolsó előttiként készültem el vele, még gyorsan rányomtam a tetejére a rózsákat és még azt is kitaláltam közben , hogy csokipasztillákkal fogom díszíteni körbe, amikor is kérdezték a többiek, hogy ugye nyomok krémet alulra is a szegélynek?! Mondom én egyáltalán nem terveztem, szerintem nem kell rá. De de, jobb ha van. Éreztem én hogy sántít a dolog, de persze most sem a saját megérzésemre hallgattam, így a többségre hallgatva egy lendülettel körbenyomtam szegéllyel. Nos értékelésnél kaptam is miatta rendesen. Ami teljesen jogos, hiszen nem díszítünk krémmel csipkepapírra, mivel így kitálalhatatlan lesz. Onnantól kezdve hogy felvágom és kitálalom az első szeletet az egész összekenődik. Hát egy életre megtanultam! Mert miután mindenki dícsérte és kiemelte a varróbabám, elég rosszul érintett, hogy az egyébként elsőre hibátlanul (!!!) áthúzott csokitortámat így elbarmoltam. De csakis magamat okolhatom. Kellett nekem másokra hallgatnom.
Mindenezek után pár nappal később az írásbeli, majd a szóbeli következett, amit hála a jó égnek sikeresen vettem és a dísztortámra még akkor is emlékeztek. Ez mindenért kárpótolt és összességében nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel.
Elmondhatatlan öröm számomra, hogy túl vagyok rajta és vissza tekintve erre az egy évre, a sok nehézség mellett, azért volt benne hasznos is. A papírtól természetesen nem lettem cukrász, mert hát az a szép ebben a szakmában, hogy mindig van hova fejlődni, mindig van mit tanulni, van lehetőség a megújulásra. De egy lépéssel közelebb a terveim megvalósításához úgy érzem lesz is erőm hozzá.
Végezetül köszönet mindenkinek, az elmúlt egy évért. A családomnak, hogy elviselt, a barátaimnak, akiket elhanyagoltam az utóbbi hetekben, a kollégáknak, a cukrászdának, ahol gyakorlatoztam.
Köszönöm Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése