Említettem már, ha az ember valamit nagyon nem akar, akkor folyamatosan megtalálják vele? Mentőautós tortámnál kértem drága barátaimat, hogy kíméljenek a járgányos csodáktól. Hát mivel talált meg egy kedves volt kollegina? Na mivel? Nemhogy autóval, de rögtön egy targoncával!!! Egy TARGONCÁVAL!?!?!?! Még szerencse, hogy volt már dolgom közelről targoncával, bár vezetni nagy sajnálatomra nem vezettem sose, de elég sokszor találkoztam már vele. Derekam beadása ennek, na meg annak is köszönhető, hogy végül is átgondoltam a dolgot. Ha az embert ledobja a ló, akkor célszerű minél hamarabb visszaülni a hátára, jelen esetben egy targoncára. Nos ez történt most is. Bevállaltam, rettegtem tőle, de legyőztem. Apró hibákat eltekintve még talán elégedett is vagyok vele. Kicsit túlzásba vittem a koszolást, na de ha az ember lánya egy festékszóró pisztolyt kap a kezébe.....
És hogy mennyire számítanak a körülmények - páratartalom, hőmérséklet, széljárás, hold állása, a nap kitörése meg, még a jó ég tudja mi? A marcipán - ami ugyanaz volt, mint a Ferraris tortánál - jól viselkedett, a torta nem izzadt, a festéket - ami szintén ugyanaz a gyártmány - nem dobta le magáról és a tartása is jó lett. Döbbenet!
És hogy azért a végén ne maradjon le a szokásos bénázásom se: minden frankón ment, a kért logót előző este megfújtam, úgy ahogy reggelre meg is száradt. Felhelyezéskor tapadás végett megvizeztem a hátoldalát, amikor is természetesen belenyúltam logóba. Víz és airbrush festék nem jó barátok, csodásan megfolyt az egyik sarka. Jöhetett a tűzoltás. Na hát kérem szépen, mégsem tudom meghazudtolni magam.
A torta nagyon csokis: töltelék csokis mascarpone, tészta kakaós piskóta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése