Eperke és a kulipintyója - avagy hogyan lesz paradicsomból eper

Nos! Én és a formatorták.... hát nem vagyunk jó barátok. Persze ez függ az adott formától is. Na de, mégsem mondhatom a "soha többet járművet után", hogy soha többet házat! Lassan kilövöm az összes formatortát....

Ez pedig nem lenne túl ésszerű megoldás, nem igaz?  Így amikor megláttam a minta képet Eperke házáról, kellett pár nap mire megemésztettem. Tudom, a világ nem csak kerek és szögletes - hisz csináltam már Varróbabát és Barbie tortát is. (Na nem mintha a kúp bonyolult faragási munkálatokat igényelne!) De eddig nagyjából sikerült megúsznom a formatortákat. Viszont nem hátrálhattam meg.

A keresztelős torta után egyszerűen nem mondhattam azt, hogy ezt nem tudom megcsinálni és lássuk be, valahogy túl kell lépjek ezen is. De azért a "jármű tortát soha" továbbra is él ám.  

Első körben azt mondtam, nem lehet ez olyan bonyolult. Elkezdem körbe faragni, és a leeső részeket felpakolom a tetejére. Aztán majd csak kialakul az eper forma. Így is álltam hozzá. Aztán csak faragtam, faragtam, de csak nem akart eperre hasonlítani. Persze ebben a stádiumban nagyon is kell a képzelőerő, mert ami csupaszon nem egyértelmű, az burkolás után már lehet teljesen jól beazonosítható is. Ezért miközben egyre nagyobb darabokat nyestem le az oldaláról, csak bíztam benne, hogy a végén jól sül el a dolog. Még kis mélyedéseket is belevájtam a tetejébe, gondoltam ezzel is élethűbb lesz. Igaz, ebből nem sok látszik a képeken.

Mindeközben rájöttem egyik legnagyobb, de korántsem végzetes szarvashibámra, amit ennél a tortánál elkövettem. Azért az már haladás, hogy sikerül rájönni hol rontottam el, nem igaz? A helyzet az, hogy nagy volt az alap. Egy mérettel kisebbet kellett volna csinálnom és akkor talán nem ilyen elterülő paradicsom lett volna belőle, hanem kicsit magasabb, kecsesebb eper. Na de! Mivel előttem van, ahogy Nővérem forgatja a szemét saját munkám ledegradálása láttán - és ebben szerintem akadna támogatóra a kis Barátaim körében is - el kell mondjam, hogy azért nem vagyok én olyan elégedetlen. Mert hát eperből is van több fajta, nem igaz? Sőt, ha nagyon botanikusok akarunk lenni, akkor nem is epernek, hanem szamócának kellene hívnunk de ez most nem is lényeges. És mint olyan, rengeteg formájú és méretű létezik belőle. Így ez most az én eprem, ami kicsit terebélyes, kicsit alacsony, de az enyém. Na meg Eperkéjé!

Akit azért sikerült úgy ahogy megformálnom, igaz, ez az általam Ős Eperkének hívott régebbi változat. Tudom, mindenki inkább az új, digitális verzióját ismeri, de azért én bírtam Őt is. Főleg a nagy karimájú kalapját. Ha találkoznék vele el is kunyiznám.

A tortát egyébként - miután leburkoltam és fújtam rá egy réteg piros festéket - élveztem díszíteni. Az apró kis részletek, a virág az ablakban, az ajtó erezése, vagy a keret megformázása és a "térkövezés" szinte nyugalommal töltött el. Még hajnal tájékán, 30 fokban is. A lapulevelekkel és az indákkal - bár nem teljesen fajtatiszta elemnek bizonyulnak - igyekeztem feldobni ezt a kis kulipintyót. Az már más kérdés, hogy a méretes Eperke nemigen férne be az ajtón, na de kérem.. ne felejtsük, hogy ez csak egy torta!

Amikor kész lettem vele, igyekeztem olyan szemmel nézni rá, hogy ez egy eper formájú, mesebeli házikó. De..... nem ment! Pedig nagyon igyekeztem ám, de valami nem stimmelt.  Amikor jött az életmentő, s egyszersmind banális javaslat, rakjál rá magokat és akkor jobban fog rá hasonlítani! Méretes homlokcsapás majd kis sárga izék böngyörgetése és felhelyezése után határozottan eperre kezdett hajazni. Legalábbis a kis Barátaim ezt mondták. És én hiszek nekik!