2015. szeptember 24., csütörtök

Míra szülinapi macija



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Míra nevű tündéri kislány, akinek volt egy tündéri kis macija.....




Pontosabban Mírának most is van egy macija. Sőt, most már kettő is.
Míra most lett 1 éves és keresztapukája úgy gondolta, hogy meglepi egy tortával, amin a kedvenc macija látható.
A terv először maci formájú torta volt, de hála a jó égnek volt kompromisszumkészség, így a legnagyobb melegben eltekintettünk a formatortától. Na, nem mintha olyan nagyon ódzkodnék a formatortáktól - naná hogy rettegek tőlük - de inkább csinálok 10 marcipán macit. De most még ezt sem kellett bevállalnom, mert amikor megemlítettem, hogy akár festhetem is a macit, na az volt a nyerő.
Ki is néztem néhány maci pajtást, akik szóba jöhettek, mint lehetséges modell. Köztük is volt egy, akit első látásra imádtam. Aztán amikor kaptam egy képet a valós modellről, azaz Míra macijáról, nagyon nem is kellett gondolkozni. Egyöntetűen emellett a maci mellett maradtunk, aki még hasonlított is rá. 



Aztán nem volt más dolgom, mint megfesteni a macit egy előre kiszárított cukorlapra, ami egyben levehető, így nem kell legyilkolni szegény párát a felvágáskor. Időközben találtam ki, hogy a léggömbökbe teszem bele a nevét illetve az évszámot. Annyira imádtam ezt a mackót, hogy festés közben azon kaptam magam, mosolygok. Jó is így dolgozni. 
Az is nagyon kedvemre volt, hogy zöld színre kellett a tortát csinálnom, mivel Míra szobája is zöld. Nem bántam, hogy nem kellett rózsaszín felhőben tortáznom. Persze azzal sem lett volna gond, de most valahogy jól esett ez a kis stílusváltás. Igaz, kicsit talán túl pasztellre sikeredett, de a legnagyobb melegben nem volt szerencsés sokat gyúrni a burkoló masszát, így is elég lágy volt már, amikor burkoltam. Az oldalán lévő mintáján sokat gondolkoztam. Aztán végül egy egyszerű, bár elég hagyományos megoldást választottam ezekkel a karikákkal, de sokszor az egyszerűbb jobb. Így még úgysem díszítettem. 
Hogy mennyire lett jó a végeredményt, azt mindenki döntse el, de amikor megmutattam a tortát, szó szerint egy szívből jövő, őszinte felkiáltást kaptam: "Te jó ég, de szép!" Vagy valami ilyesmit :)










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése