A megkoronázott torta

Nagyon kedves feladatot kaptam nemrég. Egy igazi kis csajos tortát kellett csinálnom. Bár én mindig a vagány, bevállalós tortákat preferálom jobban, imádtam ezt a kis rózsaszín, csilli-villi, hercegnős tortát elkészíteni! Annál is inkább, mert így is volt benne bőven kihívás.

Először is ott van a korona! Ugye! Agyaltam rajta egy ideig, hogy hogyan is csináljam meg?! Persze, hogy különlegeset akartam, így nem a hagyományos változatok után kutattam és nem is tiarát akartam rátenni. Mondjuk ez utóbbit azért sem, mert a kérés korona volt.

Szóval elkezdtem kutakodni a különböző koronák közt. Nem is gondolná az ember lánya, hogy mennyi fajta van! Nyitott, zárt, bizánci, fejedelmi, bárói, pápai, uralkodói.... stb. Na de nekem mégsem volt az igazi egyik sem. Fene flancos ízlésem van korona ügyben, tudom én! Aztán megtaláltam végül a megfelelőt. 

Ez nálam az a fajta, amit a királykisasszonyok feje búbján szoktam látni régi mesejátékokban és állandóan azon agyalok, mi a fene tartja fent?! Arról nem beszélve, hogy mindig ferdén áll és egyfeszt azon izgulok, hogy mikor fog a nyakába csusszanni az a korona annak a királyleánynak. Most mondjátok, hogy nem!!

Nem is tudom, hogy ennek a fajtának van e neve egyáltalán, az is lehet, hogy csak a mesékben létezik. Ha engem kérdezne valaki, én biztos tulipános koronának nevezném el. Mert ..... olyan tulipános, na! Kicsi, hegyes és felfelé bővülő forma. Szóval ez kellett nekem. 

Hatalmas örömmel és lelkesedéssel veselkedtem neki. Aztán néha-néha előfordult egy kis szösszenetnyi megtorpanás. 

1. Hogy fogom megcsinálni, hogy az formára száradjon? Világos, hogy valami köré kell tekerni, de mi köré? Rájöttem, hogy a desszertgyűrű pont e célnak megfelelő. Király, most már legalább a méret is megvolt, nagyobb nem lehet mint a desszertgyűrű átmérője. Pipa!

2. Hogy fogom az alakját kivágni?
Hatalmas matematikai érzékkel kiszámoltam a gyűrű kerületéből, hogy milyen széles csíkot kell vágjak cukormasszából. Belőttem egy 10 cm-es magasságot is, kaptam egy téglalapot. Ok, eddig marha trükkös voltam, de hogyan tovább? Találtam a neten egy képes segítséget, ahol a csúcsokat úgy kapták meg, hogy egy szív kiszúró alsó felét használták. Homlokcsapás, "mekkora ötlet!" felkiáltás, fiók feltúrása a kiszúró után. Technika: pipa!

3. Hogy a fenébe szúrjam úgy ki úgy, hogy két végénél pontosan illeszkedjen, amikor majd körbe tekerem a gyűrűn?
Na.... hát ennek párszor neki futottam. Gondoltam addig csinálom újra, amíg ki nem jön. Nem tudom hányadik nekifutás után feladtam. Ez így nem lesz jó! Aztán....... a fogaskerekek elkezdtek beindulni: farsang, papír korona, sablon. Hááát perszeeee! (Jól van na, hát akinek nincs gyereke, annak nem jön ám csípőből az ilyen!) Papírból kivágtam egy ugyanakkora csíkot, többször félbehajtottam majd kivágtam a tetejéből egy háromszög darabot. Kihajtogattam és láss csodát: ott a korona sablon. Igaz, hogy csak négy ágú lett, öttel pedig szebb lett volna, de én úgy örültem, hogy ezt kitaláltam. Cukormasszára rá, körbevág, korona minta pipa!

4. Megvan a korona minta, megvan a gyűrű amire ráépítem - hovatovább még arra is gondoltam, hogy tegyek a kettő közé fóliát, hogy aztán le is tudjam szedni (!!!) - de ugyan vajon hogyan fogom úgy kiszárítani, hogy a csúcsok kissé kifelé álljanak?
Némi kis időbe telt míg végig futtattam az agyam az összes lehetőségen, végül aztán megtaláltam ezt! Csodás dolog néha rájönni, hogy mégsem dobtam ki bizonyos porfogókat.

Persze olyan nem lehet, hogy minden tökéletes legyen. Pláne nálam! Így történhetett meg az is, hogy bár volt eszem ahhoz, hogy a gyűrű és a korona közé fóliát tekerjek, arra már nem gondoltam, hogy talán jobb lett volna, ha mondjuk sütőpapírt teszek oda. Ugyanis ekkor jött a felismerés, hogy a korona úgy rácuppant a fóliával együtt a fém gyűrűre - mintegy vákumot képezve rajta - hogy az se előre, se hátra nem mozdult. És miután a korona fóliával közvetlenül érintkező oldalának esélye sem volt megszáradnia - mitől is, ha ez nem kap levegőt - ki sem száradt rendesen belülről. Ebből egyenesen következik, hogy miután mindenféle eszközzel, vért izzadva lefeszegettem a gyűrűről a koronát - viszonylag sérülés mentesen - az úgy összecsuklott, hogy azt egy túlsúlytól megfáradt napágy is megirigyelhette volna. Ennyit a 2 napos szárításról. Na és ebből mi következik...........???

5. Hogyan vegyem rá a koronát arra, hogy 1 nap alatt megszáradjon, megmaradjon a formája és remélhetőleg ki is bírja a tálalásig?
Titooook!!!!!! :) Na jó annyit elárulok, négy oldalról támasztottam ki a csúcsokat 1-1 festékes flakonnal, majd betettem a hűtőbe éjszakára. De teljesen így sem sikerült kiszárítani. Az egyik hetyke csúcsocska csak azért sem akart megkötni, így kénytelen voltam némi papírtekercses támogatással rátenni a tortára és lelkére kötöttem az érte jövő apukának, hogy tálalásig jobb ha az ott is marad és addig bárhova, csak párás helyre ne!!!

Ehhez képest a jogar meg se kottyant. A torta oldalának steppelése meg..... pffff bagatell! Viccelek! Némi instrukció azért kaptam Kis Barátaimtól a technikát illetően, de hát mégiscsak ez volt az első steppelésem tortára. Kicsit babra munka, na meg igényel némi matematikai számítást - ez utóbbiba már kezdek belejönni - de alapvetően elégedett vagyok vele.

Kicicomáztam még egy kis strassz szalaggal, amire már a beszerzése óta - ami jó pár hónap - vártam, hogy végre használhassam. Lám mindennek eljön egyszer az ideje. A torta így nyerte el végleges formáját.

Komolyan szerettem! És szerette a kis ünnepelt, Aliz is. Anyukája szerint a strasszokat élete végéig őrizni fogja és szó szerint megkoronáztam a kislány szülinapját. Kell ennél több? Hüpp!