Ahol a gondolat tortára lel - Hamucipóka játszótere kinyitja kapuit!!

Kedves Barátaim, Rokonaim, leendő Üzletfeleim!

Óriási örömmel és lelkesedéssel szeretném bejelenteni, hogy végre megtörtént. Több hónapnyi tervezés, szervezés, álmatlan éjszaka és dilemmázó nappal után elindítottam torta műhelyem, ahol végre bárkinek elkészíthetem a tortáját.

Az előszelek

Kezdhetném az időszámításunk előtti korból és a sablonos szöveggel, hogy már kislány koromban imádtam sütni és ott sündörögtem az Anyám szoknyája körül a konyhában, de valójában nem így volt. (Gyerekkoromban eszem ágában sem volt a konyhában sündörögni! Viszont amikor ki kellett nyalni a maradékot, nos rögtön ott termettem!) Tény, hogy legkorábbi emlékeim szerint Anyu volt az, aki  - akaratlanul - de erre az útra terelt a nekünk készített tortáival, hogy Apu 70. szülinapjánál már érzékeltem némi érdeklődést a tortakészítés iránt és hogy végül Panna keresztlányom szülinapi tortái adták meg a végső lendületet a sütemények világa felé. De erről sokszor, sok helyen írtam már korábban. 

Igazán tavaly nyáron döntöttem csak el, hogy belevágok. Amikor két éve belekezdtem a cukrász képzésbe, már sejtettem hogy a célirány ez lesz. De mégsem gondoltam soha, hogy karnyújtásnyi közelségbe kerülök ehhez a célhoz. Ha 2 évvel ezelőtt bárki azt mondja, hogy egy saját vállalkozásba kezdek és tortákat fogok gyártani megrendelésre, nos.... biztos körbe kacarásztam volna. És lám! A csillagok együtt állása, a lehetőségek - melyek éppen jó időben, jó helyen adódtak - és sok segítőkész, támogató ember együttese tette lehetővé, hogy most megírhatom A posztot, amiben bejelenthetem: 

Hamucipóka műhelye megnyitott!

Egészen pontosan Hamucipóka játszótere. Hogy miért játszótér? Véletlenül jött a gondolat egy szóváltásból, amit az Én Kedvesemmel folytattam. Akkortájt éppen két lelki állapot között őrlődtem. Nagyjából úgy, mint a rajzfilmekben, amikor egyik oldalon ott ül kisördög, a másikon meg a kis angyal és egymást licitálva duruzsolnak: "Mekkora egy idióta vagy, hogy ebbe belevágsz! Halvány gőzöd sincs az egészről!!" Mire a másik: "Végre itt a nagy lehetőség! Ne szarozz, valósítsd meg az álmodat!"

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok percenként váltogatták egymást és már kezdtem megőrjíteni saját magamat is, amikor egyszer csak megelégelve felkiáltottam: "Belevágok, lesz ami lesz!" - aztán kissé halkabban egy vállrándítással egybekötve ezt találtam mondani: "Legfeljebb csináltam magamnak egy méreg drága játszóteret, ahol néha elszórakozgatok." 

Ezen aztán olyan jót röhögött az Én Kedvesem - tudván, hogy képtelen vagyok ilyen könnyedén venni a dolgokat - hogy végül megtartottam. Mert tulajdonképpen ha jól belegondolok, - akik olvassák az írásaimat, azok tudják - az egyes torták sokszor igen mókás és vicces körülmények között születnek nálam, már-már menetrendszerűen. Ilyenkor valóban olyan, mintha egy játszótér, sok esetben csatatér kellős közepén lennék. Így, hogy már két dologra is tudtam asszociálni, egyre inkább tetszett a név.

A köszönet

Tavaly nyáron kezdődtek meg a munkálatok, a tervezgetés, számolgatás. Hatalmas segítség volt az Én Kedvesem, hiszen ha ő nincs, bele sem kezdek. Felajánlotta a helyet, amit átépítettünk, irányította a mesterek munkáját, amihez én még csak közelről sem konyítok és mindemellett tartotta bennem a lelket, na meg elviselte a hisztijeimet és hangulatingadozásaimat. Mert persze hiába döntöttem én el, hogy belevágok, továbbra is naponta akartam meggondolni magam. Örök hálám Neki!

További hatalmas segítség volt még Nővérem és a Sógorom is. Sógor végezte az asztalos munkákat az én elképzeléseim alapján. Nővérem pedig nagy szerepet játszott abban, hogy ne csak egy sivár, üzemszagú hely legyen az én kis aprócska műhelyem, hanem egy olyan, ahová az ember lelkesedéssel teli lép be és alig várja hogy elkezdhessen alkotni. És tényleg ilyen lett! Eleinte nem akartam túlbonyolítani. Mindenből csak a legegyszerűbbet, legszükségesebbet, hiszen az anyagi források szűkösek voltak. De aztán Nővérem szépen, okosan beszivárogtatta az agyamba a színeket, mintákat és a végén azon kaptam magam, hogy egy igazi ékszerdoboz lett a műhely, ahová mosolyogva lép be az ember. Néha sajnálom, hogy csak én láthatom, mert aki egyszer oda belép, annak rögtön mosolyt csal az arcára és meglepődik, hogy egy "üzem" - nem szeretem ezt a szót - így is kinézhet. 

Ha már a hála áradatnál tartok, akkor mindenképpen szeretném megemlíteni iLDót, a Tündérsüti és a Magnólia íróját, művészét is, aki a logómat tervezte. Amikor rátaláltam, már tudtam, hogy mi egyszer össze fogunk akadni. Így amikor megkérdeztem, hogy megtervezné e a logómat és igent mondott, rögtön találkoztunk is. Olyan összhang és egyetértés volt köztünk, tudta mit szeretnék, tudta hogyan szeretném. Több órányi beszélgetés után váltunk el - aminek csak az utolsó órája szólt a munkáról. Tökéletes választás volt, imádom a stílusát. Érdemes a receptjei közt mazsolázni és a kreatív dolgait is megtekinteni, hiszen sok szép dolgot készít pl. esküvőkre is.

Kis Tortás Barátaimnak is köszönet jár, akiktől rengeteget tanulok még a mai napig is. Ha annak idején nem hoz össze a sors ezzel a huszonegy néhány emberrel, nos a közelében sem lennék annak, ahol most vagyok. Sosem felejtem el, honnan indultam!

Külön köszönet Zsuzsinak, aki az összes kérdésemre, kétségemre próbált válaszolni, ami egy ilyen műhely nyitásánál felmerülhet. Nélküle elvesztem volna a HACCP és a hatóságok kibogozhatatlan sűrűjében.

És ami következik!

A változás természetesen kihat a blog kinézetére is, ami persze még mindig nem végleges. Hol ilyenre szeretném, hol olyanra, döbbenet, hogy milyen nehéz az embernek a saját arculatát kidolgozni. Továbbra is lesznek bejegyzések a torták készítéséről és kipróbált receptek is fognak felkerülni, valamint lesz egy olyan oldal, ahol képekben is láthatjátok egyszerre munkáimat. Elképzeléseim között szerepel egy webáruház is, ahol egyszerűbb, burkolás nélküli tortákat lehet majd rendelni néhány ízben, de amíg minden elkészül, addig a "Ha tortát rendelnél.." menüpont alatt megtaláltok minden elérhetőséget és információt ahhoz, hogy túljussunk az első lépéseken. 

Tehát, azok.......

- akik eddig csak képen nézegették a tortáimat, de nem kóstolták

- akik kóstolták és újra bevállalnák

- akik meglepnék családtagjaikat, barátaikat, ismerőseiket, vagy akár magukat valami különleges, egyedi tortával születésnapra, évfordulóra, esküvőre, életük egy-egy emlékezetes pontjára

- akik a minőségi alapanyagokat részesítik előnyben

- akik mernek merészet álmodni ízben is

... azok most keressenek bátran!
És persze mindenki más is!!! :)

Eddig azzal próbálkoztam, hogy gondolataimat tortába formázzam. Most itt az idő, hogy a Ti gondolataitok leljenek tortára nálam.
Várlak Titeket!