Életem legnagyobb, legkülönlegesebb kihívása és élménye, minden szempontból...
Ugyanis férjhez ment a Nővérem hejjjjj!!
Szabadtéren, nem messze a Duna partjától, természet közeli és nem mindennapi esküvő volt ez, naná, hiszen a nővéremékről van szó. Zöld ruha, szertartás vezető, fák között, gyerekkórus, teljesen rájuk szabott beszéd. Minden klisétől és sallangtól mentes, könnyed, meseszerű esküvő volt ez és egyáltalán nem a hagyományos fajta. Inkább olyan, ami valóban róluk szólt. És az előző nap megindult egész napos monszun szerű esőzés is pont elállt, hogy minden tökéletes legyen.
Természetesen a torta és a desszert asztal az én feladatom volt. A torta kinézetét illetően teljesen szabad kezet kaptam, ami hatalmas felelősség volt, az ízek és az eksüvő stílusa volt adott. Bár a család és barátok közül is sokan hoztak sütit, ők készíttették a főként házi jellegű, hagyományos sütiket, mint pl a Barackmag, Zserbó, Diós kifli, Non plus ultra, Neró, Csokis pöffeteg, ami szintén felkerült az asztalra.
Igyekeztem jól megtervezni az egészet, persze a főbb szempontokat egyeztetni a nővéremmel. A süti választékban próbáltam mindenkinek kedvezni. Így voltak tejmentes, tojásmentes, lisztmnentes és cukormentes sütik, amik mind üveges verzióban kerültek fel. Fontos volt, hogy ezek élvezhetőek voltak azok számára is, akik nem mentesen étkeznek.
Ilyen volt a Bounty világot idéző Érzékeny Kókusz és a Málnás Csokoládé tej-és tojásmentesen, illetve a lisztmentes Diós Csokoládé Álom, valamint a cukormentes Áfonyás Sziluett.
Készült még mini Őznyelv, ami egy Orosházán népszerű különlegesség: ovális leveles lapok közé töltött csokoládé krém.
Londoni sajttorta, amitől istennővé válsz.
Volt ellenállhatatlan Kávés-karamellás Dekadencia és Mangó Csábítás vágott formában.
A mini muffinok Almás-fahéjas barackhabos, valamint Lúdláb ízben pompáztak.
A kekszekkel leginkább a gyerekeknek kedveztünk, de ebből is készült kétféle.
Amerikai csokis, valamint Zöldteás fehércsokis kekszek sorakoztak az asztalon.
És a torta? Nos a fő szempont az volt, hogy teljesen meglepetés legyen. Tudtam hogy tetszik neki a virágos-romantikus-vintage jelleg, tudtam, hogy a zöld és rózsaszín lesz a domináns szín, tudtam hogy a kövirózsát szereti és lesz a csokorban és tudtam, hogy nem akar burkolt tortát. Ő pedig tudta, hogy olyat fogok csinálni, amit még előtte soha.
Így esett a választásom az úgynezvezett "fault line", azaz a törésvonalas tortára. A lényege, hogy a torta közepe olyan, mintha ketté hasadt volna és a repedésben valamilyen díszítés van. Virág, kép, csoki, cukorka, bármi. Ebben az esetben apró, fehér és rózsaszín virágok sokasága. A törés vonalát zöld színre festettem és cukor kövirózsák kerültek még rá kiegészítésként, hogy a zöld vonalat erősítsem. A szintek közé, valamint a tetejére boglárka, és néhány apró virág került szintén cukorból.
Rettentő izgalmas volt a hétvége és az azt megelőző hét. Csak erre a feladatra koncentráltam. Sose csináltam még ilyen nagyszabású, összetett projektet, ahova ekkora torta és ilyen változatos desszertasztal készült, így ez nekem egyben próbatétel, tanulság, valamint referenci munka is volt. Rengeteg segítséget kaptam Anyukámtól és Drága Barátaimtól, akik elláttak tanácsokkal segítő, kezekkel. Hálás köszönet érte. És erre az alkalomra készült a négy emeletes torta állvány is, melyet maga a vőlegény, Attila készített és amit így más esküvőkön is fel tudok majd használni.
A nagy esemény előtt egy nappal már a helyszínen voltunk így gyakrolatilag a komplett műhelyt levittem, hiszen sokmindent ott kellett befejeznem. A torta összerakása is ott történt meg, valamint az utolsó díszítő simítások. Szerencsére volt hűtőkocsi is, ami hatalmas segítség volt. Az időt persze kimaxoltam - hiába volt az a terv, hogy délután már csak magammal fogok foglalkozni, gyakorlatilag egy órával a szertartás előtt lettem teljesen kész és jómagam még csak utána kezdtem el készülődni, öltözködni. A desszert asztalt is felpakoltam, hogy fotó készülhessen a komplett asztalról, de most már tudom, hogy ezt legközelebb máshogy kell csinálni, mert bár a torta aztán visszakerült a hűtőkocsiba, a desszertek maradtak a helyükön és a szertartás után, a vacsora előtt konkrétan a felét lepusztították. Ami persze egyrészt jó dolog, mert ízlett mindenkinek a választék, másrészt viszont ezt célszerű a vacsora utánra hagyni.
A torta bevitel pedig... hát hogy is mondjam kalandos volt. Vállaltam, hogy magam viszem be, mégpedig 2 okból. Egyrészt nem lehetett egyszerűen betolni egy zsúrkocsin, mivel a terembe egy kisebb emelkedőn kellett felvinni. Ebből kifolyólag pedig bármilyen nehéz is volt nem akartam másra bízni, ha valami baja lesz az legyen az én felelősségem. A hűtő kocsi és a lépcső között azonban jó pár méternyi füves területet is át kellett szelni. Ez pedig egy egész napos esőzés után tűsarkú cípőben, földig érő estélyi ruhában.... hát... nemcsak előttem pergett le az életem. Szóval ez úgy nézett ki, hogy cipőt lerúg és egy kezdődő sérvvel nem törődve, fokcsikorgatva vittem el az ajtóig a több kilós emeletes tortát, majd rendeztem arcvonásaimat (legalább ne az erőlködéstől vicsorgó arcommal legyen megörökítve a torta bevitele). Szoknyámat - hátul segítő kezek által - uszályként felfogva hozták utánam, hogy legalább abba ne bukjak fel, én pedig igyekeztem mosolyogva, mintha csak egy habkönyű tortácskát vinnék be, hatalmas örömmel felvonultatni a tortát. Legalábbis azt hittem. :)
Nem vagyok biztos benne, hogy ez sikerült :).
Viszont sértetlenül tettem le a tortát az állványra, helyére került a művem, majd kihátrállva a tömegből, a megkönnyebbüléstől és a meghatottságtól sírva néztem, hogy örülnek a tortának. A munkám befejeződött a teher lehullot, én pedig legurítottam jó pár felest. Felejthetetlen pillanatok, napok voltak egy tökéletes, nem mindennapi esküvővel megkoronázva.
Olyan esküvő volt ez, amit magamnak is kívánnék! Lívi és Attila, sokáig tartó boldogságot kívánok Nektek!
A fotókért köszönet Závodi Nórának, valamint azoknak, akik telefonnal lőttek nekem néhány képet.
Ahol a gondolat tortára lel
és az üveg sütit rejt!
Tortarendeléssel kapcsolatos információk és elérhetőségek ezen a linken,
A nagy esemény előtt egy nappal már a helyszínen voltunk így gyakrolatilag a komplett műhelyt levittem, hiszen sokmindent ott kellett befejeznem. A torta összerakása is ott történt meg, valamint az utolsó díszítő simítások. Szerencsére volt hűtőkocsi is, ami hatalmas segítség volt. Az időt persze kimaxoltam - hiába volt az a terv, hogy délután már csak magammal fogok foglalkozni, gyakorlatilag egy órával a szertartás előtt lettem teljesen kész és jómagam még csak utána kezdtem el készülődni, öltözködni. A desszert asztalt is felpakoltam, hogy fotó készülhessen a komplett asztalról, de most már tudom, hogy ezt legközelebb máshogy kell csinálni, mert bár a torta aztán visszakerült a hűtőkocsiba, a desszertek maradtak a helyükön és a szertartás után, a vacsora előtt konkrétan a felét lepusztították. Ami persze egyrészt jó dolog, mert ízlett mindenkinek a választék, másrészt viszont ezt célszerű a vacsora utánra hagyni. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése